Keresztutak

Fél­re­ve­ze­ti a köz­vé­le­ményt a kor­mány, ami­kor azt ál­lít­ja, hogy meg­ál­la­po­dott az egy­há­zak­kal. A kor­mány­ta­gok és kor­mány­pár­ti po­li­ti­ku­sok kö­zel­múlt­ban tett nyi­lat­ko­za­tai csu­pán a meg­té­vesz­tő kor­mány­za­ti kom­mu­ni­ká­ció esz­kö­zei, mert azt su­gall­ják, hogy alap­ve­tő­en rend­ben van az ál­lam és az egy­há­zak vi­szo­nya. Az egy­há­zak tu­do­má­sul ve­szik, hogy az or­szág rossz gaz­da­sá­gi ál­la­po­tá­ban ne­kik is szá­mol­ni kell a meg­szo­rí­tá­sok­kal, azt azon­ban nem, hogy – bár a leg­utób­bi ta­lál­ko­zón a mi­nisz­ter­el­nök er­re ha­tá­ro­zott ígé­re­tet tett – to­vább­ra sincs pár­be­széd, amely meg­ol­dást hoz­na pél­dá­ul a köz­ok­ta­tá­si fel­ada­tok egyen­leg­ren­de­zé­sé­re.

A pár­be­széd meg­csú­fo­lá­sá­nak és a tár­gya­ló­part­ner sem­mi­be­vé­te­lé­nek te­kint­jük, ami­kor leg­utóbb a 2008. évi köz­ok­ta­tá­si fel­ada­tok zár­szám­adá­sá­ról szó­ló meg­be­szé­lé­sen a kor­mány kép­vi­se­lői za­va­ros tá­jé­koz­ta­tást ad­tak az ér­de­mi tár­gya­lás le­he­tő­sé­ge nél­kül. El­fo­gad­ha­tat­lan, hogy az el­múlt há­rom hét le­for­gá­sa alatt há­rom új szám­sort kö­zöl­tek az egy­há­zak­kal a köz­ok­ta­tást érin­tő kér­dé­sek­ben.

A 2009. szep­tem­ber 24-i ál­la­pot sze­rint 366 mil­lió fo­rint­tal az egy­há­zak vol­tak adó­sak az ál­lam­nak. Né­hány nap­pal ké­sőbb for­dult a koc­ka, ek­kor úgy szá­mol­tak, hogy csak­nem 900 mil­lió fo­rint­tal az ál­lam tar­to­zik az egy­há­zak­nak. Má­ra ez a szám nul­la lett. (Mi­köz­ben az Ál­la­mi Szám­ve­vő­szék ada­ta­i­ra tá­masz­ko­dó szá­mí­tás sze­rint az egy­há­zak­nak já­ró egyen­leg 4,6 mil­li­árd fo­rint.) Ho­gyan tűn­het el 900 mil­lió fo­rint egy hét alatt? Kér­dé­sünk­re azt a vá­laszt kap­tuk, hogy az ál­lam­nak nincs pén­ze. Er­re hi­vat­koz­va ön­ké­nyes jog­ér­tel­me­zés­sel tör­vény­te­len­sé­get kö­vet­nek el, hi­szen a kor­mány sze­rint az egy­há­zi is­ko­lák­ba já­ró gye­re­kek szü­le­it ar­ra kel­le­ne kö­te­lez­ni, hogy 2008-ra vissza­me­nő­leg töb­bet fi­zes­se­nek az is­ko­lai ét­kez­te­té­sért. Ez vé­le­mé­nyünk sze­rint nem­csak tör­vény­te­len, ha­nem er­kölcs­te­len is.

El­kép­zel­he­tő, hogy a kor­mány „el­ment a fa­lig”, de kop­pan­ni új­ra azok­nak a fe­je fog, akik ki­szol­gál­tat­va vár­ják, hogy dönt­se­nek ró­luk, nél­kü­lük. Mind­ezek tu­da­tá­ban kér­dé­ses szá­munk­ra, hogy van-e bár­mi ér­tel­me ilyen kö­rül­mé­nyek kö­zött ér­de­mi tár­gya­lá­sok­ban re­mény­ked­ni.

Bu­da­pest, 2009. ok­tó­ber 15.