Keresztutak

A testvérkapcsolat erősítése je­gyé­ben kereste fel az Északi Egy­­ház­­ke­rü­letet In­ge­borg Midt­tomme nor­vég evan­gé­li­kus püs­pök­nő és kol­lé­gá­ja, a ke­rü­le­ti hi­va­tal ve­ze­tő­je, Liv Anne Bjer­ke­land. Az október 28. és no­vem­ber 1. között zajlott ta­lál­ko­zó cél­ja egy­más meg­is­me­ré­se és a szo­ro­sabb együtt­mű­kö­dés meg­ala­po­zá­sa volt.

A ti­zen­egy nor­vég evan­gé­li­kus püs­pök kö­zött négy nő van, In­ge­borg Midt­tomme egy éve tölti be hi­va­ta­lá­t. Bár egy­ház­ke­rü­le­te – Mř­re – a leg­fi­a­ta­labb, és a lel­ké­szek szá­mát te­kint­ve a leg­ki­sebb, még­is eb­ben a tér­ség­ben ta­lál­ha­tók a nor­vég ke­resz­tény­ség leg­ősibb for­rá­sai.

A ven­dé­gek találkoztak Fa­bi­ny Ta­mással, az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­kével, Ben­czúr Lász­ló egy­ház­ke­rü­le­ti fel­ügye­lővel, a püs­pö­ki hi­va­tal dol­go­zóival, a prog­ra­mok­ba be­vont lel­ké­szekkel és a va­la­mely mó­don Nor­vé­gi­á­hoz kö­tő­dő részt­ve­vőkkel. Programjuk során átfogó ké­pet kaptak az egy­há­zunk­ban vég­zett mun­­ká­ról. A norvég küldöttségnek lehetősége nyílt gyü­le­ke­ze­tek­be (Bu­da­örs, Pi­lis) és egyházi in­téz­mé­nybe (Sa­rep­ta sze­re­tet­ott­hon) is el­lá­to­gat­ni. Az öt nap alatt a házigazdák változatos kulturális programokról is gondoskodtak a vendégek számára, a vá­ros­né­zéstől az ope­ra­elő­adáson át a bu­da­fo­ki bor­kós­to­lásig.

Az egy­ház­ke­rü­le­tek kö­zött 2000-ben lét­re­jött test­vér­kap­cso­lat ke­re­te­it és irá­nya­it szer­ző­dés ha­tá­roz­za meg, mely­nek több pont­já­ban már konk­rét lé­pé­se­ket tet­tek a fe­lek. Több al­kal­mon részt vett D. Sze­bik Im­re nyu­gal­ma­zott püs­pök, aki ma­gyar rész­ről az el­ső szer­ző­dést alá­ír­ta. Je­len­leg két test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­lat működik (Bu­da­örs–Bol­sřy, Nyír­te­lek–Vol­da), de fo­lya­mat­ban van to­váb­bi kap­cso­la­tok szer­ve­zé­se is.

A fi­a­ta­lok­kal kap­cso­la­tos mun­ká­ban nagy­sze­rű le­he­tő­ség az or­szá­gos if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó­kon va­ló rész­vé­tel. Er­re épít­ve a 2010-es Szél­ró­zsá­ra egy na­gyobb nor­vég cso­por­tot vár­ha­tunk – ezt a püs­pök­nő meg­erő­sí­tet­te Pi­li­sen mon­dott kö­szön­tő­jé­ben is. Az együtt­mű­kö­dés egyik for­má­ja le­het „Ten Sing” cso­por­tok in­dí­tá­sa is nor­vég fi­a­ta­lok se­gít­sé­gé­vel.

Ma­gyar ké­rés­re az el­múlt évek­ben több lel­ké­szünk – adott eset­ben csa­lád­juk­kal együtt – nya­ral­ha­tott mř­­rei pa­ró­ki­á­kon. Nor­vég ja­vas­lat­ra pe­dig a jö­vő­ben két-két lel­kész töl­te­ne el együtt kö­rül­be­lül egy hó­na­pot a test­vér­egy­ház­ban az egy­más­tól való ta­nu­lás cél­já­ból. A ha­za­ho­zott ta­pasz­ta­la­tot és tu­dást pe­dig át le­het­ne ad­ni a lel­kész­tár­sak­nak, és fel le­het­ne hasz­nál­ni to­váb­bi test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­tok ki­épí­té­sé­ben.

A lá­to­ga­tás hi­va­ta­los ke­re­tek kö­zött zaj­lott, még­is a ba­rá­ti, hit­test­vé­ri és min­den fe­szen­gés nél­kü­li han­gu­lat jel­le­mez­te az együtt­lé­te­ket. Minden­nek fel­té­te­lei vol­tak – és lesz­nek a jö­vő­ben is – a kö­zös krisz­tu­si ala­pok és az egyet­ér­tés­ben meg­fo­gal­ma­zott cé­lok. Így a kü­lönb­sé­gek (múlt­ban, szo­ká­sok­ban, egy­ház­struk­tú­rá­ban, li­tur­gi­kus öl­tö­zet­ben) nem lehetnek el­há­rít­ha­tat­lan aka­dá­lyai a test­vé­ri­ség meg­élé­sének. Az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let fel­ada­tai és kö­te­lé­kei – úgy tű­nik – egy­re in­kább észak fe­lé irá­nyul­nak.

Hor­váth-He­gyi Áron