Keresztutak

Ba­jor­or­szág egyik ked­ves kis­vá­ro­sa, Ne­un­kirchen am Brand part­ner­vá­ro­si együtt­mű­kö­dést ápol Tót­kom­lós­sal. Ha­son­ló­an szí­vé­lyes vi­szony kör­vo­na­la­zó­dik idén ősz óta a ma­gyar vá­ros evan­gé­li­kus egy­ház­köz­sé­ge és a ne­un­kirche­ni Ch­ris­tus­kirche gyü­le­ke­zet kö­zött. Utób­bi a kö­zel­múlt­ban nyi­tot­ta meg böl­cső­dé­jét. Az in­téz­mény fel­szen­te­lé­sé­re meg­hív­ták a Tót­kom­ló­si Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség kül­dött­sé­gét is.

A ba­jor vá­ros és a vi­har­sar­ki te­le­pü­lés la­kó­i­nak elő­ször 1988-ban nyílt mód­juk egy­más kö­ze­leb­bi meg­is­me­ré­sé­re, a tót­kom­ló­si if­jú­sá­gi fú­vós­ze­ne­kar, va­la­mint a Trach­ten­kapel­le Ne­un­kirchen am Brand fi­a­tal­ja­i­nak ta­lál­ko­zá­sa ré­vén. Idő­vel a két hely­ség kap­cso­la­ta egy­re to­vább erő­sö­dött, oly­annyi­ra, hogy 2000 áp­ri­li­sá­ban Tót­kom­ló­son, 2001 má­ju­sá­ban pe­dig Né­met­or­szág­ban ír­ták alá a part­ner­vá­ro­si szer­ző­dést.

Mi­vel a gyü­le­ke­zet tag­jai azt sze­ret­ték vol­na, ha nem­csak a vá­ro­sok, ha­nem a he­lyi evan­gé­li­kus kö­zös­sé­gek kö­zöt­ti kap­cso­la­tok is el­mé­lyül­nek, öröm­mel vet­ték a Ch­ris­tus­kirche pres­bi­té­ri­u­má­tól ér­ke­zett meg­hí­vást.

Az in­vi­tá­lás egy olyan ba­jor vá­ros­ból ér­ke­zett, amely­nek la­kos­sá­ga a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú vé­gé­ig szin­te csak ka­to­li­kus volt. Az itt élő ke­vés lu­the­rá­nus szá­má­ra az is­ten­tisz­te­le­te­ket is­ko­lá­ban, ven­dég­lő­ben, il­let­ve a he­lyi ka­to­li­kus ká­pol­ná­ban tar­tot­ták. Az evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­ti há­zat 1978-ban, a mo­dern temp­lo­mot 2000-ben szen­tel­ték fel. Leg­utóbb – ok­tó­ber ele­jén – pe­dig húsz főt be­fo­ga­dó böl­cső­dé­jü­ket ad­ták át ren­del­te­té­sé­nek. Az ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­ten dr. Lud­wig Mar­kert, a Ba­jor Dia­kó­ni­ai Szol­gá­lat el­nö­ke pré­di­kált, majd egy­há­zi és vi­lá­gi ve­ze­tők mond­tak kö­szön­tőt.

Mint az ün­nep­élyes alkalmat kö­ve­tő ál­ló­fo­ga­dá­son el­hang­zott, a né­met ál­lam is tá­mo­gat­ja az ilyen kez­de­mé­nye­zé­se­ket, mert azt sze­ret­nék, ha 2012-re a három év alatti gyer­me­kek két­har­ma­da szá­má­ra már biz­to­sít­va len­né­nek a – ma még hi­ány­zó – böl­cső­dei he­lyek. Az a tény, hogy az in­téz­mény ha­tal­mas össze­fo­gás­sal, mind­össze öt hó­nap alatt épült fel, bi­zo­nyít­ja, hogy Ne­un­kirchen am Brand ese­té­ben nem csu­pán a „fel­sőbb aka­rat­nak” szó­ló en­ge­del­mes­ség­ről van szó, ha­nem a böl­cső­dét va­ló­ban „akar­ták” és iga­zán ma­gu­ké­nak ér­zik a má­ra már mint­egy két­ezer fős­re duz­zadt gyü­le­ke­zet tag­jai is.

A ma­gyar de­le­gá­ció nem­csak az új böl­cső­de – temp­lom mel­let­ti – épü­le­tét, ha­nem az evan­gé­li­kus óvo­dát és a nap­kö­zit is. Emel­lett hi­va­ta­lá­ban fo­gad­ta őket a pol­gár­mes­ter, Heinz Rich­ter, „ide­gen­ve­ze­tő­ként” meg­is­mer­tet­ve őket a vá­ros ne­ve­ze­tes­sé­ge­i­vel. A tót­kom­ló­si­ak el­lá­to­gat­tak to­váb­bá az idő­sek szá­má­ra biz­to­sí­tott nap­pa­li el­lá­tó egy­ség­be és a ró­mai ka­to­li­kus egy­ház ál­tal üze­mel­te­tett la­kó­ott­hon­ba.

E né­hány nap alatt a lá­tot­tak­ból és a be­szél­ge­té­sek­ből ki­de­rült, hogy mind az in­téz­mé­nyek, mind az evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­tek fel­épí­té­se és mű­kö­dé­se sok ha­son­ló­sá­got, de szá­mos kü­lönb­sé­get is mu­tat, a két kö­zös­ség­nek te­hát bő­ven van te­hát mit ta­nul­nia egy­más­tól. Így kö­vet­kez­het az újabb lé­pés… Leg­kö­ze­lebb egy év múl­va – a ter­vek sze­rint – a né­met test­vé­rek ér­kez­het­nek Kom­lós­ra az evan­gé­li­kus böl­cső­de meg­nyi­tó­já­ra…

– gazsu –