Cantate

Zsol­tá­ros imád­sá­gok

Az el­múlt két al­ka­lom­mal meg­is­mer­ked­het­tünk a zso­lozs­ma kü­lön­bö­ző for­má­i­val. E he­ti (és jö­vő he­ti) cik­künk a GyLK zsol­tár­anya­gát mu­tat­ja be, mi­vel a kö­zös imád­sá­gok ge­rin­cét ter­mé­sze­te­sen a zsol­tá­rok ké­pe­zik.

Ma hasz­ná­la­tos éne­kes­köny­vünk – mely 1982-ben je­lent meg – már pró­bál­ko­zott az­zal, hogy új­ra köz­kinccsé te­gye a re­ci­tált (zsol­tár­tó­nu­son meg­szó­lal­ta­tott) zsol­tár ősi mű­fa­ját. Az EÉ 18–37 szá­mai alatt ün­ne­pi, il­let­ve kö­nyör­gő és há­la­adó zsol­tá­ro­kat ta­lá­lunk. A li­tur­gi­kus anya­got a Mag­ni­fi­cat (EÉ 38) és a Con­fir­ma (EÉ 39) gaz­da­gít­ja. En­nek a köz­lés­nek az a hi­á­nyos­sá­ga, hogy a zsol­tár ke­ret­ver­se, az an­ti­fó­na nem kap­ta meg sa­ját, ön­ál­ló dal­la­mát. Ért­he­tő a szer­kesz­tők óva­tos­sá­ga, hogy kez­det­ként az an­ti­fó­na szö­ve­gét is zsol­tár­tó­nu­son éne­kel­tet­ték.

Az­óta vi­szont több mint ne­gyed szá­zad telt el. A GyLK szak­mai cél­ki­tű­zé­se csak­is az le­he­tett, hogy a zsol­tá­ro­zást az év­ez­re­des ha­gyo­má­nyok­nak meg­fe­le­lő­en ter­jessze el gyü­le­ke­ze­te­ink kö­ré­ben (he­ti­la­punk 2006/28. szá­má­ban már ír­tunk er­ről). En­nek ered­mé­nye­kép­pen a kö­tet ne­gye­dik, Li­tur­gi­kus éne­kek cí­mű ré­szé­ben gaz­dag zsol­tár­vá­lo­ga­tás-fe­je­zet ta­lál­ha­tó (GyLK 668–780). Az anyag nagy ré­sze re­ci­tált zsol­tár, de a gyűj­te­mény gen­fi zsol­tá­ro­kat és ré­gi ma­gyar zsol­tár­pa­raf­rá­zi­so­kat is tar­tal­maz. Ezek­ről a stro­fi­kus éne­kek­ről is volt már szó ro­va­tunk ke­re­tei kö­zött (2006/29. és 30., il­let­ve 2009/20., 22., 23., 26., 28., 30., 34–35., 38., 39. és 40. szám).

A re­ci­tált zsol­tá­ro­zás négy elem­ből áll: an­ti­fó­na – zsol­tár – do­xo­ló­gia (Szent­há­rom­ság-di­cső­í­tés) – an­ti­fó­na (rész­le­tes út­mu­ta­tás ol­vas­ha­tó er­ről a GyLK 305–306. ol­da­lán). Az an­ti­fó­na funk­ci­ó­ja az, hogy a zsol­tárt ke­ret­be fog­lal­ja – eb­ből szár­ma­zik a ne­ve is: ke­ret­vers. Szö­ve­ge egy bib­li­ai gon­do­lat, ta­ní­tás tö­mör meg­fo­gal­ma­zá­sa, gyak­ran a zsol­tár szö­ve­gé­ből ki­emelt köz­pon­ti vers.

Az an­ti­fó­na­dal­la­mok szü­le­té­se ér­de­kes fo­lya­mat ered­mé­nye. Vol­tak olyan dal­lam­for­du­la­tok, ame­lyek mint „szó­kincs” a szer­zők ren­del­ke­zé­sé­re áll­tak. Így egy konk­rét an­ti­fó­na már meg­lé­vő, is­mert for­du­la­tok egye­di össze­ál­lí­tá­sa­ként jött lét­re. (Min­den­na­pi, le­egy­sze­rű­sí­tett ha­son­lat­tal él­ve: mint­ha leg­ó­ele­me­ket kü­lön­bö­ző­kép­pen rak­nánk össze; sok a pár­hu­zam a nép­da­lok va­ri­áns­kép­ző haj­la­má­val is.) Is­me­rünk tí­pus­dal­la­mo­kat, és az is elő­for­dul, hogy egy dal­lam can­tus fir­mus­ként több szö­ve­get is hor­doz (a GyLK pon­to­san meg­ad­ja a for­rást). Az an­ti­fó­nák hang­kész­let és zá­ró­hang alap­ján cso­por­tok­ba, tó­nu­sok­ba ren­de­ződ­nek. Eh­hez kell iga­zí­ta­ni a zsol­tár tó­nu­sát is.

De ho­gyan is épül­nek fel a zsol­tár­tó­nu­sok? A bib­li­ai zsol­tá­rok for­má­ja: pa­ral­lel­is­mus mem­b­ro­rum, az­az gon­do­lat­rit­mus. A ver­se­ket nem az azo­nos szó­tag­szám vagy a rím tart­ja össze (mint ahogy azt a ké­sőb­bi köl­té­szet­ben meg­szok­hat­tuk), ha­nem a gon­do­la­tok egy­más­ra re­a­gá­lá­sa. Egy zsol­tár­vers ál­ta­lá­ban két rész­re osz­lik. Az el­ső fél­sor ál­lí­tá­sá­ra a má­so­dik vagy a gon­do­lat foly­ta­tá­sá­val, vagy an­nak az el­len­té­té­vel fe­lel; ez a re­to­ri­kai esz­köz se­gít ab­ban, hogy mi­nél job­ban be­lénk vé­sőd­je­nek a fon­tos üze­ne­tek. En­nek nyo­mán – a leg­cél­sze­rűbb mó­don – a zsol­tár­tó­nu­sok is két fél­sor­ból áll­nak. A leg­több szó­ta­got egy han­gon szó­lal­tat­juk meg, majd egy­sze­rű, há­rom-négy han­gból álló dal­lam­for­mu­la zár­ja le mind­két fél­sort. E tech­ni­ka se­gít­sé­gé­vel – rö­vid gya­kor­lás után – gond nél­kül el tud­juk éne­kel­ni a kü­lön­bö­ző hosszú­sá­gú so­ro­kat (a GyLK 307–308. ol­da­lán meg­ta­lál­juk a kö­tet­ben hasz­nált zsol­tár­tó­nu­so­kat, azok szer­ke­ze­tét, va­la­mint a zsol­tá­ro­zás rész­le­tes le­írá­sát).

A GyLK zsol­tár­gyűj­te­mé­nyé­nek ér­de­kes­sé­ge, hogy bi­zo­nyos zsol­tá­rok­hoz két an­ti­fó­nát is tár­sít. Ezek kö­zül az el­ső ál­ta­lá­nos té­má­jú, a má­so­dik pe­dig egy-egy ün­nep­hez kap­cso­ló­dik. Pél­da­ként most a 24. zsol­tárt kö­zöl­jük, mely­nek cí­me: A di­cső ki­rály be­vo­nu­lá­sa. A zsol­tár má­so­dik fe­le a kö­ze­le­dő ad­ven­ti idő fon­tos gon­do­la­tát tar­tal­maz­za.

Ecse­di Zsu­zsa