e-világ

A csúcs természetesen a koppenhágai klímacsúcsot jelenti. Még mindig fokozódnak az elvárások, de már egyre többször elhangzik a kérdés: mi lesz, ha nem születik áttörést jelentő megállapodás? José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke nemrég így válaszolt: „Nincs B tervünk Koppenhágára, mert nem rendelkezünk B bolygóval.”

A háttérben zajlanak a két- és többoldalú szakértői tárgyalások, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy a koppenhágai egyezmény 2012-től hatékonyan korlátozza az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az európaiak kezdeményezései mellett fontos tényező lehet az is, hogy az Egyesült Államok új elnöke hajlandó lesz-e a klímaváltozás elleni küzdelem élére állni. Egyáltalán ott lesz-e Obama Koppenhágában? Az esélyek nőttek, hiszen december 10-én Oslóban fogja átvenni a Nobel-békedíjat. Márpedig Oslo és Koppenhága igazán nincs messze egymástól. Többen úgy értékelik, ha Obama rá akar szolgálni az „előlegként” kapott Nobel-békedíjra, el kell jutnia Oslóból Koppenhágába.

Tegyük fel, hogy a végén minden jó szándékú erőfeszítés beérik, és néhány nappal karácsony előtt megtudjuk, hogy az Európai Unió 2020-ra harminc százalékkal, 2050-re nyolcvan százalékkal csökkenti a szén-dioxid kibocsátását, és az európaiakhoz hasonlóan a földgolyó szinte minden államának vezetői aláírásukkal hitelesítik vállalásaikat. De mi lesz az ünnepek után? Vízkeresztre átalakul a világgazdaság?

Nem az ironizálás kedvéért, hanem a probléma érzékeltetése céljából mondom, hogy Bajnai Gordonról – Obamával szemben – biztosan tudjuk, hogy ott lesz Koppenhágában. Ám ő egyelőre nem érti, hogy milyen átalakításokra van szükség. Alig két hete egy klímaváltozási konferencián Budapesten járt Dennis Meadows, A növekedés határai című, 1972-ben kiadott környezetvédelmi alapmű egyik szerzője. Meadows Budapesten a magyar kormány vasúti szárnyvonalak bezárásáról szóló tervét holdkóros ötletnek nevezte. „Egy német tanulmány szerint harminc év múlva a világ olajkitermelése felére csökken. Ez azt jelenti, hogy az üzemanyag tovább fog drágulni. Eközben Magyarországon autópályákat építenek, és visszafejlesztik az energiatakarékos vasutat”– nyilatkozta Meadows.

Félreértés ne essék, nem pártpolitikai kérdésről beszélek. Lehet, hogy tavasztól az új kormány máshogy viszonyul majd a vasúthoz, de egyelőre egyik nagy párt sem érti, hogy az esetleges koppenhágai egyezmény mit követel az országtól. Koppenhága nem oldja meg a gondokat, csak egy lépés lehet a túlélés felé vezető úton.

De van jó hírem is. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács november 13-án elfogadta az ország állapotáról szóló, Jövőkereső című jelentését, amelyet már be is terjesztett az Országgyűlés elé. A százoldalas dokumentum utolsó mondata így hangzik: „Amit ma közösen újra kell teremtenünk – itt, a nemzetben, az országban és az egész világban –, az a hit, a szeretet, a bizalom és a megbecsülés.” De azért nem Pál szeretethimnuszának modern változatát adták ki.

Mikor 2008. október 10-én az Országgyűlés létrehozta a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsot, azt a célt tűzte maga elé, hogy az egyeztető, véleményező és javaslattevő testület segítségével azon dolgozik, hogy Magyarország környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt fenntarthatóvá váljék. A fenntartható szót sokszor rosszul használják, vezető politikusok a tévében fenntartható gazdasági növekedésről beszélnek, ami teljes képtelenség. A tanács szeretné megmagyarázni és Magyarország fő céljává tenni a fenntarthatóság gondolatát, abban az értelemben, ahogy Herman Daily közgazdász használta: „A fenntartható fejlődés a folytonos szociális jól-lét megvalósítása, anélkül hogy a környezet eltartóképességét veszélyeztetnénk.”

A fenntartható fejlődési tanácshoz hasonló összetételű testület máshol nincs Európában. A harmincegy tag sokféle társadalmi csoportot képvisel. A politikai pártokon kívül tagokat delegált többek között a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Rektori Konferencia, a szakszervezetek, a gazdasági kamarák, az önkormányzati szövetségek, a nemzeti és etnikai kisebbségek, a különféle civil szervezetek és természetesen az egyházak is. Az egyházakat Karsai Eszter református lelkész és dr. Beran Ferenc plébános képviseli, mindketten egyetemi oktatók.

A tanács első igazán fontos dokumentuma helyzetfelmérés, inkább csak irányt mutat a későbbi stratégiák készítéséhez. Gondolatébresztő, adatokban gazdag, felelősségteljes munka, talán ez magyarázza, hogy olvasása közben erőt vett rajtam a bizakodás. Érdemes tanulmányozni! A negatív jövőképek helyett a jelentés a glokalizáció fogalmát ajánlja a magyar társadalom figyelmébe. Ez azt jelenti, hogy az emberiség közös ügyeiben globális kormányzás valósul meg, de lokális szinten megmarad a döntési szabadság. Értékalapon működik mind a globális, mind a helyi társadalom.

A tervezett menetrend szerint idén december 15-ig az Országgyűlés elfogadja a Jövőkereső alapján készült határozati javaslatot. Aztán megkezdődhet a társadalmi vita, melynek során 2010 decemberéig kialakulhat az ország 2035-ig szóló fenntartható fejlődési stratégiájának részletes koncepciója. Aztán már „csak” annyit kell elérni, hogy 2010-től a mindenkori kormányok munkáját ez a stratégia határozza meg.

Gadó György Pál