Egyházunk egy-két hete

Vin­cel­lér­sze­mi­ná­ri­um Új­ból bi­zo­nyí­tot­ták nyi­tott­sá­gu­kat a kis­kő­rö­si evan­gé­li­ku­sok, ami­kor két egy­más utá­ni na­pon két egy­más­tól me­rő­ben kü­lön­bö­ző ren­dez­vény­re hí­vo­gat­ták az érin­tet­te­ket ima­­há­zuk­ba.

No­vem­ber 27-én, pén­te­ken az im­má­ron évek óta ha­gyo­má­nyos vin­cel­lér­sze­mi­ná­ri­um részt­ve­vő­it várták. Ha­zánk uni­ós csat­la­ko­zá­sa előtt dön­tött úgy a gyü­le­ke­zet, hogy – az Ini­ci­a­tí­va Pro­tes­táns Vál­lal­ko­zói Egye­sü­let se­gít­sé­gé­vel és szak­mai tá­mo­ga­tá­sá­val – rend­sze­res kép­zé­se­ket szer­vez evan­gé­li­kus vin­cel­lé­rek­nek. Azok­nak, akik sze­ret­né­nek a vál­to­zó pi­a­ci kö­rül­mé­nyek kö­zött is tal­pon ma­rad­ni, s ezen fe­lül fon­tos­nak tart­ják a mennyi­sé­gi szem­lé­let­ről a mi­nő­sé­gi irá­nyá­ba tör­té­nő vál­tást.

Éven­te, no­vem­ber utol­só pén­tek­jén ke­rül sor er­re a ren­dez­vény­re. A részt­ve­vők – idén mint­egy öt­ve­nen – dél­előtt szak­mai elő­adást hall­gat­nak meg, dél­után pe­dig új­bor­must­ra zár­ja a na­pot.

Lup­ták György es­pe­res nyi­tó­áhí­ta­ta után Font Sán­dor or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lő, a Ma­gyar Or­szág­gyű­lés me­ző­gaz­da­sá­gi bi­zott­sá­gá­nak el­nö­ke – aki nem utol­só­sor­ban solt­vad­ker­ti evan­gé­li­kus pres­bi­ter is – szólt a me­ző­gaz­da­ság tár­sa­dal­mi be­ágya­zott­sá­gá­ról. Be­szélt az ag­rá­ri­u­mot ért pusz­tí­tó ámok­fu­tás kö­vet­kez­mé­nye­i­ről, de a ki­út le­he­tő­sé­ge­i­ről is: Ma­gyar­or­szá­gon a me­ző­gaz­da­ság a csa­lá­di gaz­da­sá­gok új­bó­li fel­erő­sí­té­sé­vel a leg­na­gyobb mun­ka­adó­vá vál­hat­na, ez­zel je­len­tő­sen ja­vít­va a je­len­le­gi fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi és ered­mé­nyes­sé­gi mu­ta­tó­kon.

A kö­vet­ke­ző elő­adást Gyö­re Dá­ni­el, az Ag­rár­gaz­da­sá­gi Ku­ta­tó­in­té­zet tu­do­má­nyos mun­ka­tár­sa tar­tot­ta. Szak­te­rü­le­te a sző­lé­szet és a bo­rá­szat. Bor­pi­a­ci ki­lá­tá­sa­ink­ról és ver­seny­esé­lye­ink­ről szólt mond­hat­ni fáj­dal­ma­san őszin­tén. A vin­cel­lér is azért kel ko­rán és fek­szik ké­sőn, mert sze­ret­ne mi­nél jobb bort elő­ál­lí­ta­ni, s azt le­he­tő­leg a leg­jobb áron el­ad­ni. A mos­ta­ni szü­ret­re azon­ban a meg­alá­zó­an ala­csony fel­vá­sár­lá­si árak vol­tak a jel­lem­ző­ek. Ami­kor egy ki­ló krump­li árá­ért két ki­ló sző­lőt le­het ven­ni, nos, ilyen kö­rül­mé­nyek kö­zött szin­te le­he­tet­len a kis­ter­me­lők pi­ac­ra ju­tá­sa.

A dél­utá­ni bor­must­rát Mó­dos Pé­ter bor­aka­dé­mi­kus, a Ma­gyar Bor­aka­dé­mia ko­ráb­bi el­nö­ke ve­zet­te. A sze­mi­ná­ri­um rész­ve­vői – köz­tük a Kis­kő­rö­si Vin­cel­lér­kép­ző vég­zős ta­nu­lói – össze­sen negy­ven­faj­ta bort hoz­tak el bí­rá­lat­ra. Egy­más után vé­le­mé­nyez­te a szak­em­ber az ilyen­kor még nem kész bo­ro­kat, s a vin­cel­lé­rek a kós­to­lás köz­ben buz­gón jegy­ze­tel­tek, hi­szen még a pin­cék­ben is sok min­den vál­toz­hat. Ál­ta­lá­nos vé­le­mény volt, hogy az idei év­já­rat a vö­rös­bo­rok­ból ki­emel­ke­dő­en jó­nak ígér­ke­zik, de a fe­hérbo­rok is re­ményt kel­tő­ek.

S hogy miként ke­rül a csiz­ma az asz­tal­ra – vin­cel­lér­sze­mi­ná­ri­um az ima­ház­ba? Egy gyü­le­ke­zet­nek ar­ra is oda kell fi­gyel­nie, mi­ből és ho­gyan él­nek a tag­jai. S ha tud, ak­kor se­gít­sen – akár ily mó­don is.

Egy­ház­me­gyei pres­bi­te­ri

csen­des­nap

Más­nap, no­vem­ber 28-án a Bács-Kis­kun Egy­ház­me­gye kö­zel ki­lenc­ven pres­bi­te­re jött el a kis­kő­rö­si ima­ház­ba. Csen­des­nap­ra szólt a meg­hí­vó; ad­vent el­ső va­sár­nap­ját meg­elő­ző szom­ba­ton a lel­ki fel­töl­tő­dés és meg­erő­sö­dés le­he­tő­sé­gét kí­nál­ta az egy­ház­község. A nap té­má­ja így hang­zott: Tes­ti-lel­ki egész­sé­günk. Gyök­össy End­re a kö­vet­ke­ző­ket ír­ja a test és a lé­lek köl­csön­ha­tá­sá­ról: „Amit a mai or­vos­tu­do­mány már tud, azt a zsol­tá­ros több ezer év­vel ez­előtt érez­te, sőt le is ír­ta pél­dá­ul a 32. zsol­tár 1–5. ver­sé­ben. Ezt egy ne­ves pszi­cho­ló­gus ép­pen ezért ťpszi­cho­ana­li­ti­kusŤ, lé­lek­elem­ző zsol­tár­nak ne­vez­te.”

Sze­ve­ré­nyi Já­nos or­szá­gos misszi­ói lel­kész er­re a zsol­tár­ra épít­ve fog­lal­ta egy­ség­be azt, amit a nap töb­bi elő­adó­ja a ma­ga szem­szö­gé­ből mon­dott el. A meg­élt bűn­bo­csá­nat az azt meg­elő­ző fel­is­me­ré­sek­kel, bűn­lá­tás­sal el­en­ged­he­tet­len a gyó­gyu­lás­hoz. Aki da­col Is­ten­nel, az nem kér gyó­gyí­tó aján­dé­ká­ból sem.

Sze­mé­lye­sen át­élt ese­te­ken ke­resz­tül tett bi­zony­sá­got dr. Koch Bé­la há­zi­or­vos – mint hí­vő evan­gé­li­kus – ar­ról, hogy mi­ként pró­bál­ja be­te­ge­i­nek meg­mu­tat­ni a tel­jes, tes­ti-lel­ki gyó­gyu­lás út­ját. Az ál­ta­la írt kis köny­vet – amely im­má­ron a ne­gye­dik ki­adá­sát éri meg ka­rá­csony­ra – jó szív­vel le­het ke­zé­be ad­ni gyü­le­ke­ze­ti be­teg­lá­to­ga­tók­nak épp­úgy, mint ma­guk­nak a be­te­gek­nek.

Hon­ti Irén kis­kun­ha­la­si lel­kész, aki az ot­ta­ni kór­ház evan­gé­li­kus kór­ház­lel­ké­sze is, ugyan­csak ta­pasz­ta­la­ta­i­ra épít­ve mond­ta el, ho­gyan te­he­tünk – lé­pés­ről lé­pés­re – mi ma­gunk is a tes­ti-lel­ki egész­sé­gün­kért.

A gu­ta­ütött em­ber meg­gyó­gyí­tá­sá­nak tör­té­ne­te a hit­ta­no­sok ked­ven­ce. Mert itt bont­ják meg a te­tőt a be­teg­hor­do­zók, hogy a nyí­lá­son át en­ged­jék le kö­té­len Jé­zus lá­bai elé a moz­gás­kép­te­len em­bert. És Jé­zus az ő hi­tü­ket lát­va gyó­gyít­ja meg a bé­nát. A nap egyik ha­za­vi­he­tő ta­nul­sá­ga volt a fel­is­me­rés: sza­bad ne­künk is „oda­hin­ni” Jé­zus­hoz be­te­ge­in­ket. A má­sik pe­dig, amit oly ne­he­zen ta­nu­lunk meg: test és lé­lek össz­hang­ja nagy esély a gyó­gyu­lás­ra. Pon­tos szám is el­hang­zott: nyolc-tíz­sze­res esé­lye van a gyó­gyu­lás­ra an­nak a be­teg­nek, aki Is­ten­ben bí­zik, és hisz Jé­zus Krisz­tus gyó­gyí­tó sze­re­te­té­ben!

Két nap – két kü­lön­bö­ző ese­mény. De va­ló­já­ban ugyan­ar­ról szól. Ha Is­ten­nek nem mind­egy, ho­gyan élünk hét­köz­nap­ja­ink­ban, em­be­ri tes­tünk­ben, ak­kor az Is­ten né­pé­nek sem le­het kö­zöm­bös.

Lup­ták György