Kultúrkörök

Ép­pen száz éve szü­le­tett az a test­ne­ve­lő és sport­dip­lo­ma­ta, aki­nek a ma­gyar ko­sár­lab­da­sport el­in­dí­tá­sát kö­szön­het­jük.

Hepp Fe­renc 1909. no­vem­ber 3-án lát­ta meg a nap­vi­lá­got Bé­ké­sen, kis­pol­gá­ri csa­lád­ban. Az al­föl­di kis­vá­ros le­gen­dás hí­rű gim­ná­zi­u­má­ban azon­nal ki­tűnt nyelv­ér­zé­ké­vel, szor­gal­má­val, ér­tel­mé­vel és min­de­nek­előtt a leg­kü­lön­fé­lébb sport­ágak­ban mu­ta­tott te­het­sé­gé­vel. Ti­zen­nyolc éves ko­rá­ra el­ár­vult, ezért olyan is­ko­lát kel­lett vá­lasz­ta­nia a to­vább­ta­nu­lás­hoz, amely tel­jes tan­díj­men­tes­sé­get adott. Ilyen volt a fő­vá­ro­si Test­ne­ve­lé­si Fő­is­ko­la.

Rend­kí­vül am­bi­ci­ó­zus sze­mé­lyi­ség volt, ennek köszöhetően pár év múl­va már Genf­ben ta­nult, és ösz­tön­dí­jat ka­pott az Egye­sült Ál­la­mok­ba is. Ép­pen ab­ba a vá­ros­ba ke­rült – Spring­field­be –, ahol pár év­ti­zed­del ko­ráb­ban egy ka­na­dai test­ne­ve­lő (James W. Na­is­mith) ki­ta­lál­ta a ko­sár­lab­da sport­ágat. Más ame­ri­kai vá­ro­sok­ban is szer­zett dip­lo­mák­kal és több tu­do­má­nyos fo­ko­zat­tal tért ha­za.

Pszi­cho­ló­gi­á­ból már itt­hon dok­to­rált. Rö­vi­de­sen ta­ná­ra, majd – még negy­ven­éves ko­ra előtt – rek­to­ra lett a Test­ne­ve­lé­si Fő­is­ko­lá­nak.

Szív­ügye a ko­sár­lab­da volt. 1942-ben ott volt a szö­vet­ség ala­pí­tói kö­zött; előbb al­el­nök­ként, majd 55-től hu­szon­öt éven át (ha­lá­lá­ig) el­nök­ként szol­gál­ta a sport­ágat.

Az ame­ri­kai szak­iro­dal­mat elő­ször ül­tet­te át hi­te­le­sen ma­gyar­ra, át­vet­te az edzés­mód­sze­re­ket, és mind­ez­zel be­kap­csol­ta a ma­gyar ko­sár­lab­dát a nem­zet­kö­zi vér­ke­rin­gés­be. Nagy­sze­rű sport­dip­lo­ma­ta volt, eh­hez hoz­zá­já­rult az is, hogy ki­vá­ló­an be­szélt öt vi­lág­nyel­ven, és to­váb­bi­a­kat is is­mert.

Min­den­ki sze­ret­te és be­csül­te. Nem­ze­tünk­ből egye­dü­li­ként vá­lasz­tot­ták az 1959-ben ala­pí­tott spring­fiel­di „Bas­ket­ball Hall of Fame” (a ko­sár­lab­da hí­res­sé­ge­i­nek csar­no­ka) tag­já­vá, de he­lyet ka­pott a Nem­zet­kö­zi Ko­sár­lab­da­-szö­vet­ség (FI­BA) – mely­nek eu­ró­pai al­el­nö­ke volt – hí­res­sé­ge­i­nek csar­no­ká­ban is.

Amel­lett, hogy a sport­tu­do­má­nyok­ban és a sport­pszi­cho­ló­gi­á­ban fenn­ma­radt a ne­ve, dr. Hepp Fe­renc ma­gá­val ra­ga­dó, jó hu­mo­rú, va­rázs­la­tos egyé­ni­ség is volt. Er­ről szá­mos le­gen­da szól, és min­dig újab­ba­kat árul el fia, dr. Hepp Fe­renc sport­se­bész, a ma­gyar női ko­sár­lab­da-vá­lo­ga­tott or­vo­sa. Az idő­sebb Hepp Fe­renc, akit min­den­ki csak „Fran­ci bá­csi­nak” ne­ve­zett, imá­dott fo­gad­ni, ver­se­nyez­ni és győz­ni. Hat­van­öt éve­sen még be­állt ko­sa­raz­ni, és a fi­a­ta­lok meg­emel­ték ka­lap­ju­kat já­ték­in­tel­li­gen­ci­á­ja, ru­ga­nyos­sá­ga lát­tán.

Össze­sen ki­lenc olim­pi­án volt je­len, az egyiken ő dön­töt­te el az arany­érem sor­sát. 1972-ben a mün­che­ni olim­pi­án FI­BA-el­len­őri mi­nő­ség­ben vett részt. A Szov­jet­unió–USA fér­fi ko­sár­lab­da­dön­tőt egy­pon­tos ame­ri­kai előny­nél há­rom má­sod­perc­cel ko­ráb­ban le­fúj­ták. Hepp el­nök­le­té­vel dön­töt­tek a já­ték foly­ta­tá­sá­ról, úgy, hogy az óra a szov­jet be­do­bást kö­ve­tő el­ső lab­da­érin­tés­től in­dul­jon. A be­do­bás­ból ko­sár lett, így egy pont­tal nyert a Szov­jet­unió. Az ame­ri­ka­i­ak so­sem ha­ra­gud­tak rá, sőt el­is­mer­ték dön­té­sé­nek bá­tor­sá­gát.

Az 1980-as moszk­vai olim­pi­án még je­len volt, de nem sok­kal ké­sőbb (no­vem­ber 27-én) szív­ro­ham­ban meg­halt.

Szü­le­té­sé­nek szá­za­dik év­for­du­ló­ját Bé­ké­sen (ahol dísz­pol­gár­rá vá­lasz­tot­ták, és a vá­ros test­ne­ve­lés ta­go­za­tos is­ko­lá­ja az ő ne­vét vi­se­li), va­la­mint Bu­da­pes­ten is meg­ün­ne­pel­ték. A ju­bi­le­um al­kal­má­ból a Sem­mel­weis Egye­tem Test­ne­ve­lé­si és Sport­tu­do­má­nyi Ka­rá­nak dísz­ter­me is az ő ne­vét vet­te fel.

Szeg­fű Ka­ta­lin