A hét témája

December 17-én mutatták be az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítványnak (ABKA) – a Luther Kiadó gondozásában megjelent – harmadik kötetét Közös örökségünk címmel a Pilinszky János irodalmi kávéházban. A könyv, amely a holokauszt 65. évfordulójára jelent meg, a témakört különböző nézőpontokból járja körül. A bemutatóhoz – követve az ABKA korábbi kiadványainak és rendezvényeinek szellemiségét – rendhagyó asztali beszélgetés is társult, amelyen Szvorák Katalin énekes és Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora közösen, a keresztény és a zsidó énekkultúra kincseiből „folytattak párbeszédet”. A kötetet dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök, a Keresztény–Zsidó Társaság ügyvezető elnöke mutatta be.

Az Asztali beszélgetések harmadik kötete hatvanöt évvel a holokauszt után jelenik meg. Az itt olvasható beszélgetések valamiként a vigaszkeresésre és a múlttal kapcsolatos közös felelősség keresésére, ezen belül is a zsidóság és a kereszténység viszonyára irányulnak.

Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Szabó Lajos teológusprofesszor és Schweitzer József főrabbi a közös gyökerekről beszélget. Majd utóbbi átül egy másik asztalhoz, ahol a soaregényéért Nobel-díjat kapott Kertész Imre író és egy másik teológus, Jutta Hausmann biblikus professzor mutat készséget arra, hogy az Auschwitz utáni korról cseréljenek véleményt. Ezután Hausmann vált asztalt, és egy biblikus témákat gyakran ábrázoló festőművész, Fehér László mellé telepszik. Monumentális, biblikus tárgyú regények szerzőjével, Spiró Györggyel beszélget egy újabb teológus, Csepregi András, majd a bibliai törvényekről és a köznapok törvényeiről cserél eszmét Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke és Gáncs Péter evangélikus püspök.

A kötetben harmadik beszélgetőtársként szereplő művészek: Berecz András, Csikai Márta, Fehér László, Incze Mózes és Lugossy Mária. A kötet előszavát Fabiny Tamás evangélikus püspök írta.

A beszélgetések visszatérő témája a közös felelősség. Az egyháznak újra és újra át kell gondolnia a zsidósághoz fűződő viszonyát. Szükség van teológiai reflexióra és társadalmi, történeti összefüggések komolyan vételére. Utóbbi területen bizony bűnbánatot is kell gyakorolniuk az egyházaknak. Magukat kereszténynek nevező emberek ugyanis sok rosszat elkövettek zsidó testvéreikkel szemben szóval, cselekedettel és mulasztással. Mindezekről beszélni kell. Ám vigaszt is találhatunk.