Oratio oecumenica

[Lel­kész:] Is­te­nünk, aki ka­rá­csony szent ese­mé­nyé­ben meg­en­ged­ted, hogy sö­tét vi­lá­gunk­ban is­mét fel­ra­gyog­jon a vi­lág vi­lá­gos­sá­ga, hall­gass meg min­ket, ami­kor biz­ta­tá­sod és ren­de­lé­sed sze­rint eléd visszük ké­ré­se­in­ket.

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk a te­rem­tett vi­lá­gért. Te azt mond­tad, le­gyen vi­lá­gos­ság, a vi­lág pe­dig egy­re sö­té­tebb­nek tű­nik. Ké­rünk, űzd el a sö­tét­ség erő­it, hi­szen nél­kü­led al­kony bo­rul a vi­lág­ra. Rázd fel és for­máld ezt a vi­lá­got, hogy ne tá­vo­lod­jon el vég­leg tő­led, ha­nem új­ra rá­ta­lál­jon Te­rem­tő­jé­re.

Kö­nyör­günk az em­be­ri­sé­gért. Add, hogy a gyű­lö­let sö­tét­sé­ge he­lyett a sze­re­tet fé­nye le­gyen lát­ha­tó­vá. Sö­tét­nek lát­juk az em­ber­vi­lág jö­vő­jét, de ve­led be­tör­het kö­zénk a re­mény­ség su­ga­ra. Add hát, hogy meg­lás­suk azt a táv­la­tot, ame­lyet egye­dül te ad­hatsz az em­be­ri­ség­nek. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk egy­há­za­dért. Tedd al­kal­mas esz­kö­zöd­dé ar­ra, hogy a vi­lág­ban, ahol az em­be­rek egy­más­tól fo­gad­nak vagy vesz­nek el di­cső­sé­get, a te mennyei di­cső­sé­ged fé­nye le­gyen meg­ta­pasz­tal­ha­tó. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk min­den em­be­rért. Oly könnyen úr­rá lesz raj­tunk mind­az, ami el­ta­kar­ja a te vi­lá­gos­sá­go­dat. Moz­díts ki min­ket a sö­tét gon­do­la­tok, sö­tét in­du­la­tok, sö­tét cse­le­ke­de­tek zsák­ut­cá­já­ból, hogy a vi­lá­gos­ság gyer­me­ke­i­ként él­hes­sünk a te di­cső­sé­ged­re. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Kü­lö­nö­sen is kö­nyör­günk mind­azo­kért, akik a be­teg­ség és az el­mú­lás sö­tét­sé­gé­ben nem lát­nak ki­utat, s nem tud­nak tá­jé­ko­zód­ni azon az úton, amely a szen­ve­dé­sen és a ha­lá­lon át is hoz­zád ve­zet. Ra­gyog­tasd fel szá­muk­ra a ki­tel­je­se­dő, örök élet evan­gé­li­u­mát. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lel­kész:] Add meg ne­künk, Urunk, ke­gyel­me­sen, hogy a víz­ke­resz­ti idő­ben fel­töl­te­kez­hes­sünk az örök vi­lá­gos­ság fé­nyé­vel, el­mé­lyül­hes­sünk hi­tünk­ben, és át­él­hes­sük azt a cso­dát, ame­lyet Fi­ad meg­je­le­né­sé­vel ad­tál e vi­lág­nak. Légy és ma­radj ve­lünk Jé­zus Krisz­tus, a mi Urunk ál­tal.

[Gyü­le­ke­zet:] Ámen.