Evangélikusok

Négy éve in­dult és ol­va­só­ink kö­ré­ben tö­ret­len nép­sze­rű­ség­nek ör­ven­dő püs­pök­pub­li­cisz­ti­kai ro­va­tunk­ban az egy­ház­ke­rü­le­tek lel­ké­szi ve­ze­tői hét­ről hét­re ma­guk vá­laszt­ják meg írá­suk té­má­ját. A há­rom ma­gyar­or­szá­gi püs­pök mon­dan­dó­ját sok eset­ben egyéb cik­kek is ki­egé­szí­tik a lap ha­sáb­ja­in, ám az Er­dé­lyi Egy­ház­ke­rü­let­ből, az­az a Ro­má­ni­ai Evan­gé­li­kus-Lu­the­rá­nus Egy­ház há­za tá­já­ról gyak­ran a püs­pö­ki jegy­zet a ki­zá­ró­la­gos hír­for­rás. Ezért is gon­dol­tuk, hogy így év ele­jén – rend­ha­gyó mó­don – mi kér­de­zünk Ador­já­ni De­zső Zol­tán püs­pök­től.

– Csak né­hány nap­ja hagy­tuk ma­gunk mö­gött a 2009. esz­ten­dőt, így ak­tu­á­lis még a kér­dés, hogy mi­lyen évet zár­tak az er­dé­lyi ke­rü­let­ben.

– Az Úr­is­ten­től na­gyon sok ál­dást kap­tunk, sok jó do­lo­gért ad­ha­tunk há­lát. A mi min­den­nap­ja­ink­ra is erő­sen rá­nyom­ta bé­lye­gét a gaz­da­sá­gi vi­lág­vál­ság, de el­mond­hat­juk, hogy en­nek el­le­né­re mű­kö­dő­ké­pe­sek tud­tunk ma­rad­ni. Sok te­rü­le­ten meg tud­tuk va­ló­sí­ta­ni a cé­lun­kat, gya­ra­pod­tunk, to­vább­lép­het­tünk, fej­lőd­het­tünk; ki­eme­lem ezek kö­zül a lel­ki fej­lő­dést. De ne ta­gad­juk, vol­tak ku­dar­ca­ink is – szem­be­sül­tünk ad­mi­niszt­rá­ci­ós és fe­gyel­mi prob­lé­mák­kal csak­úgy, mint szá­mos ter­vünk ke­vés­bé jól si­ke­rült meg­va­ló­sí­tá­sá­val.

– Elő­re­te­kint­ve az új esz­ten­dő­re mely te­rü­le­te­ken szá­mít Püs­pök úr elő­re­lé­pés­re?

– A szo­ká­sos mun­kák – ad­mi­niszt­rá­ció, re­no­vá­lás, ál­lag­meg­őr­zés – mel­lett két fő célt tűz­tünk ki egy­há­zunk­ban 2010-re. Az egyik az if­jú­sá­gi mun­ka át­szer­ve­zé­se, meg­újí­tá­sa és fel­len­dí­té­se. A Ro­má­ni­ai Evan­gé­li­kus If­jú­sá­gi Szö­vet­ség (Re­visz) és a Col­le­gi­um Aca­de­mi­cum Lu­the­ra­nicum szer­ve­ze­te stí­lus­vál­tás előtt áll. Évek óta dé­del­ge­tett kö­zös ál­munk, hogy a Szél­ró­zsa if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó­nak egy­szer mi le­hes­sünk a há­zi­gaz­dái. De eh­hez olyan stá­bot kell to­bo­roz­nunk, amellyel kom­pe­ten­sen lát­ha­tunk hoz­zá egy ilyen nagy­sza­bá­sú ren­dez­vény meg­szer­ve­zé­sé­hez. (Zá­ró­jel­ben jegy­zem meg, hogy gyü­le­ke­ze­te­ink­ből ter­mé­sze­te­sen az idei, szar­va­si Szél­ró­zsá­ra is ké­szül egy né­pes csa­pat.) Na­gyon szá­mí­tunk az anya­or­szá­gi teo­ló­gu­sok és if­jú­sá­gi mun­ká­sok se­gít­sé­gé­re, akik­nek gya­kor­la­tuk van ab­ban, ho­gyan kell jól vé­gez­ni az if­jú­sá­gi mun­kát. Idén nem­csak a mi fi­a­tal­ja­in­kat sze­ret­nénk anya­or­szá­gi kép­zé­sek­re kül­de­ni, de szá­mos tan­fo­lya­mot ter­ve­zünk itt­hon is.

A má­sik fon­tos te­rü­let, ahol je­len­tős elő­re­lé­pést vá­runk, a mű­em­lék­vé­de­lem. Há­la Is­ten­nek 2009-ben – ál­la­mi for­rá­so­kat is fel­hasz­nál­va – sok épü­let újult meg egy­há­zunk­ban. Saj­nos azon­ban nem min­den eset­ben volt szak­sze­rű a re­no­vá­lá­si mun­ka. Ezért el­ha­tá­roz­tuk, hogy idén nagy hang­súlyt fo­gunk he­lyez­ni a tá­jé­koz­ta­tás­ra. Fon­tos, hogy az egy­há­zi struk­tú­ra min­den szint­jén le­he­tő­sé­get te­remt­sünk szak­em­be­rek­nek az út­mu­ta­tás­ra. Nem ar­ra szá­mí­tunk per­sze, hogy ezek után pél­dá­ul egy-egy gyü­le­ke­zet pres­bi­té­ri­u­ma tel­je­sen ott­hon lesz a té­má­ban, de fon­tos, hogy a hoz­zá­ér­tés hi­á­nya kö­vet­kez­té­ben ne ér­je vissza­for­dít­ha­tat­lan ká­ro­so­dás mű­em­lék temp­lo­ma­in­kat és épü­le­te­in­ket.

Cé­lunk to­váb­bá, hogy or­szá­gos gyűj­tő­kö­rű, köz­pon­ti le­vél­tá­rat hoz­zunk lét­re Ko­lozs­vá­rott. Itt ugyan már évek óta lé­te­zik le­vél­tár, de az csak a fel­ső szin­tű ad­mi­niszt­rá­ció, az egy­há­zi ve­ze­tés anya­ga­it őr­zi. Sze­ret­nénk azon­ban a gyü­le­ke­ze­tek – sok­szor igen mos­to­ha kö­rül­mé­nyek kö­zött tá­rolt – ér­té­kes anya­ga­it is össze­gyűj­te­ni, di­gi­ta­li­zál­ni és szak­sze­rű­en ka­ta­lo­gi­zál­ni.

– A Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia el­nök­sé­gi tag­ja­ként idén mi­re szá­mít a Maek ber­ke­i­ben?

– Csak re­mény­ked­ni tu­dok ab­ban, hogy egy ki­csit fel­pö­rög majd a mun­ka, mert – ön­kri­ti­kát gya­ko­rol­va – őszin­tén be kell val­la­nunk: most mint­ha csak „őr­lán­gon” mű­köd­ne a kon­fe­ren­cia. Fon­tos len­ne új ak­ti­vi­tást és tar­tal­mat ad­ni az ügy­nek, mi­nél több kö­zös pro­jek­tet meg­va­ló­sí­ta­ni. Itt konk­ré­tan a test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­tok és a dia­kó­nia te­rü­le­té­re gon­do­lok, mert e té­ren re­á­li­san tu­dok ak­tí­vabb kö­zös jö­vőt el­kép­zel­ni.

– Mi­lyen üze­ne­tet hor­doz az ön szá­má­ra a 2010. esz­ten­dő igé­je: „Jé­zus Krisz­tus mond­ja: ťNe nyug­ta­lan­kod­jék a ti szí­ve­tek: higgye­tek Is­ten­ben, és higgye­tek én­ben­nemŤ”?

– Rend­kí­vül ak­tu­á­li­sak Jé­zus sza­vai, hi­szen te­le va­gyunk ag­go­da­lom­mal, gyen­gü­lő hit­tel. Aki meg­ér­ti és be­fo­gad­ja az év igé­jé­nek üze­ne­tét, an­nak va­ló­ban Is­ten lesz min­den kö­rül­mé­nyek kö­zött a re­mény­sé­ge 2010-ben is.

Bo­da Zsu­zsa