Evangélikusok

Wag­ner Szi­lárd har­kai evan­gé­li­kus lel­kész, a sop­ro­ni Eöt­vös Jó­zsef Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um és Egész­ség­ügyi Szak­kö­zép­is­ko­la is­ko­la­lel­ké­sze és egy­ház­ze­nész ta­valy de­cem­ber el­se­jén si­ke­res dok­to­ri vizs­gát tett – „mag­na cum la­ude” mi­nő­sí­tés­sel – Tü­bin­gen­ben, az Eber­hard Karls Egye­te­men. Dok­to­ri disszer­tá­ci­ó­ját az öku­me­ni­kus teo­ló­gia té­ma­kö­ré­ben ír­ta, a lel­ké­szi hi­va­tal ró­mai ka­to­li­kus és evan­gé­li­kus össze­füg­gé­se­it vizs­gál­ta a ki­nyi­lat­koz­ta­tás tük­ré­ben. A dol­go­zat ap­ro­pó­ján a lel­késszel – ré­gi is­me­ret­sé­gük­re va­ló te­kin­tet­tel te­ge­ző for­má­ban – Hor­váth-Bol­la Zsu­zsan­na, az evan­ge­li­kus.hu fő­szer­kesz­tő­je be­szél­ge­tett.

– Mi volt a dok­to­ri dol­go­za­tod pon­tos cí­me, té­má­ja?

– Lel­ké­szi hi­va­tal és ki­nyi­lat­koz­ta­tás – a két teo­ló­gi­ai té­ma kap­cso­la­tá­nak meg­ha­tá­ro­zá­sa a ró­mai ka­to­li­kus és a lu­the­rá­nus teo­ló­gi­á­ban.

– Mi­ért épp ezt a té­mát vá­lasz­tot­tad? Rég­óta fog­lal­koz­ta­tott ez a kér­dés?

– Már a dip­lo­ma­mun­ká­mat is a lel­ké­szi szol­gá­lat teo­ló­gi­ai alap­ja­i­ról ír­tam, így ami­kor az el­ső meg­be­szé­lé­se­ket foly­tat­tam né­met­or­szá­gi té­ma­ve­ze­tőm­mel, lo­gi­kus­nak lát­szott, hogy va­la­mi­kép­pen ezt a té­mát foly­tas­sam. Így az­tán, mi­re a disszer­tá­ció el­ké­szült, már öt-hat éve fog­lal­koz­tam ve­le.

– Mit le­het el­mon­da­ni rö­vi­den és köz­ért­he­tő­en a té­ma súly­pon­ti kér­dé­se­i­ről?

– Meg­győ­ző­dé­sem, hogy min­den teo­ló­gi­ai té­mát el le­het mon­da­ni köz­ért­he­tő­en, így ezt is. Mind­annyi­an tud­juk, hogy bár­mennyi­re sok pró­bál­ko­zás tör­tént is a 20. szá­zad­ban meg­in­dult öku­me­ni­kus moz­ga­lom so­rán a fe­le­ke­ze­tek kö­zöt­ti meg­ér­tés elő­moz­dí­tá­sá­ra, a ró­mai ka­to­li­kus és az evan­gé­li­kus egy­ház kö­zött nem si­ke­rült meg­te­rem­te­ni azt az egy­sé­get és meg­egye­zést, amely le­he­tő­vé ten­né az úr­va­cso­rai kö­zös­sé­get a két fe­le­ke­zet hí­vei kö­zött.

En­nek egyik alap­ve­tő oka, hogy a ró­mai ka­to­li­kus egy­ház a sa­ját teo­ló­gi­ai meg­győ­ző­dé­se sze­rint nem is­me­ri el a pro­tes­táns lel­ké­szi szol­gá­la­tot a ró­mai ka­to­li­kus pa­pi stá­tus­sal egyen­ér­té­kű­nek. En­nek teo­ló­gi­ai kö­vet­kez­mé­nye, hogy a ró­mai ka­to­li­kus egy­ház­zal nem tel­jes egy­ség­ben lé­vő re­for­má­to­ri egy­há­zak­ban – ró­mai ka­to­li­kus meg­győ­ző­dés sze­rint – nem is le­het­sé­ges sza­bá­lyos úr­va­cso­rai is­ten­tisz­te­let. Mind­ad­dig te­hát, amíg a lel­ké­szi/pa­pi szol­gá­lat ér­tel­me­zé­se te­rü­le­tén nem ju­tunk előbb­re, nem vár­ha­tó ér­de­mi fej­lő­dés az öku­me­ni­kus pár­be­szé­dek­ben.

Vi­lá­gos­sá vált to­váb­bá az is, hogy ezt a kér­dést nem le­het izo­lál­tan tár­gyal­ni, ha­nem csak­is szo­ros össze­füg­gés­ben az egy­ház­fo­ga­lom­mal, s ez­ál­tal nem ke­rül­he­tő meg a ki­nyi­lat­koz­ta­tás ér­tel­me­zé­sé­nek a kér­dé­se. En­nek kü­lön­bö­ző­sé­ge a két fe­le­ke­zet­ben ugyan­is alap­ja­i­ban ha­tá­roz­za meg a hit ke­let­ke­zé­sé­ről, az egy­ház lét­re­jöt­té­ről és alap­ja­i­ról, il­let­ve a ben­ne tör­té­nő szol­gá­lat­ról szó­ló ta­ní­tást. Ezek meg­ha­tá­ro­zá­sa még egy fe­le­ke­ze­ten be­lül is el­té­rő le­het, hát még ak­kor, ha két kü­lön­bö­ző fe­le­ke­zet ta­ní­tá­sát vizs­gál­juk.

A ku­ta­tás so­rán egy­ér­tel­mű­vé vált, hogy a két fe­le­ke­zet egy­ház- és szol­gá­lat­fo­gal­ma azért kü­lön­bö­zik alap­ja­i­ban, mert a ki­nyi­lat­koz­ta­tás – Is­ten ön­ki­je­len­té­se eb­ben a vi­lág­ban – ér­tel­me­zé­se is alap­ja­i­ban kü­lön­bö­zik egy­más­tól. Ez az az össze­füg­gés, amellyel az ed­di­gi ku­ta­tás nem fog­lal­ko­zott, de amely egy­re tu­da­to­sab­bá vá­lik az öku­me­ni­kus teo­ló­gi­á­val el­mé­lyül­ten fog­lal­ko­zók kö­ré­ben. A dol­go­za­tom te­hát in­kább mód­szer­ta­ni­lag sze­re­tett vol­na újat hoz­ni, még ak­kor is, ha eset­leg az le­het az ér­zé­se az em­ber­nek, hogy megint min­dent az ala­pok­tól új­ra kell kez­de­ni… Azon­ban az öku­me­ni­kus moz­ga­lom­nak a kö­zel­múlt­ban ta­pasz­talt – teo­ló­gi­ai ér­te­lem­ben vett – krí­zi­se min­den­nél vi­lá­go­sab­ban hív­ja fel a fi­gyel­mün­ket ar­ra, hogy az ered­mé­nyes­ség ér­de­ké­ben új uta­kat kell ke­res­nünk.

– Azt mond­tad, hogy mód­szer­ta­ni meg­kö­ze­lí­tés­ben adsz újat. Er­ről mon­da­nál ne­künk va­la­mit?

– Az öku­me­ni­kus tár­gya­lá­sok ál­ta­lá­ban egy-egy té­mát vesz­nek elő, amely­nél a fe­lek meg­pró­bál­ják kö­ze­lí­te­ni az ál­lás­pon­to­kat, majd az ered­mé­nye­ik­ről kö­zös nyi­lat­ko­zat vagy va­la­mi­lyen más do­ku­men­tum for­má­já­ban szá­mol­nak be. Az egyik el­ső jel, amely meg­mu­tat­ta, hogy a té­mák ilyen tár­gya­lá­sa leg­fel­jebb fe­lü­le­tes ered­mény­re ve­zet­het, a meg­iga­zu­lás­ról szó­ló Kö­zös nyi­lat­ko­zat, amely­nek el­fo­ga­dá­sa el­len a né­met egye­te­me­ken ok­ta­tó teo­ló­gi­ai ta­ná­rok szin­te ma­ra­dék­ta­la­nul til­ta­koz­tak. Ar­ra hív­ták fel a fi­gyel­met, hogy a ró­mai ka­to­li­kus és az evan­gé­li­kus egy­ház kö­zött – je­len­leg – olyan alap­ve­tő, a hit alap­ját és tár­gyát, az­az lé­nye­gét érin­tő kü­lönb­ség van, amely egy ilyen nyi­lat­ko­zat el­fo­ga­dá­sát le­he­tet­len­né te­szi. Eb­ből kö­vet­ke­zik, hogy min­den ta­ní­tás­be­li kér­dés­nél itt kell kez­de­ni. E mód­szer hasz­ná­la­tá­nak le­he­tő­sé­gét mu­ta­tom meg a dol­go­zat­ban a lel­ké­szi szol­gá­lat mint teo­ló­gi­ai vi­ta­té­ma össze­füg­gé­sé­ben.

– Ho­gyan lá­tod az öku­me­né jö­vő­jét? Le­het egy­ál­ta­lán kö­ze­lí­te­ni az ál­lás­pon­to­kat, ha ennyi­re kü­lön­bö­ző­ek az egy­há­zi ér­tel­me­zé­sek?

– Egy­részt egy­ér­tel­mű­en lát­szik, hogy az utób­bi idő­ben ke­vés­bé ak­tí­van foly­ta­tó­dik a 20. szá­zad de­re­kán na­gyon in­ten­zí­ven el­kez­dő­dött pár­be­széd. En­nek rész­ben az az oka, hogy az ed­di­gi mód­sze­rek nem ve­zet­tek el azok­ra az ered­mé­nyek­re, ame­lye­ket a moz­ga­lom­tól az Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csa 1948-as amsz­ter­da­mi meg­ala­ku­lá­sa­kor vár­tak. Nem sza­bad azon­ban el­ke­se­red­ni, ha­nem el kell is­mer­ni és meg kell lát­ni azo­kat az ered­mé­nye­ket is, ame­lye­ket az egy­há­zak kö­ze­le­dé­sé­ben ed­dig el­ér­tünk. Ép­pen ezért úgy lá­tom, hogy a meg­kez­dett mun­ká­nak van jö­vő­je, egy­részt a fo­lya­ma­tos ku­ta­tás, új mód­sze­rek ke­re­sé­sé­nek táv­la­tá­ban, más­részt a test­vé­ri – a kö­zös Krisz­tus-hit ál­tal mo­ti­vált – együtt mun­kál­ko­dás te­rü­le­tén, ahol szin­tén ko­moly fej­lő­dés­re van még szük­ség – a ma­gyar­or­szá­gi öku­me­né te­rü­le­tén is…

– Ar­ról még nem be­szél­tünk, mi­lyen mun­ka előz­te meg a dol­go­za­to­dat. Itt­hon vagy oda­kint vet­tél részt a dok­to­ri kép­zés­ben?

– Ma­gyar­or­szá­gi teo­ló­gi­ai ta­nul­má­nya­im le­zá­rá­sa után négy évet töl­töt­tem Né­met­or­szág­ban a Né­met Fel­ső­ok­ta­tá­si Cse­re­szol­gá­lat (DA­AD) ösz­tön­dí­ja­sa­ként, eb­ből há­rom évet Hei­del­berg­ben, egyet Tü­bin­gen­ben. Mind­két egye­tem­nek dok­to­ran­dusz­hall­ga­tó­ja vol­tam. Eh­hez azt is hoz­zá kell ten­nem, hogy a né­met rend­szer­ben a dok­to­ri kép­zés sok­kal több sza­bad­sá­got ad pél­dá­ul az óra­lá­to­ga­tás te­rén az em­ber­nek, így a „kép­zés” vé­gé­re ál­ta­lá­ban a disszer­tá­ció is el­ké­szül. Egy kül­föl­di hall­ga­tó ese­té­ben en­nek ter­mé­sze­te­sen nagy je­len­tő­sé­ge van – per­sze a né­met hall­ga­tók szá­má­ra sem ke­vés­bé fon­tos ez.

– Mennyi ide­ig tar­tott a fel­ké­szü­lé­sed, a ku­ta­tás, és mi­ó­ta ké­szí­tet­ted ma­gát a dol­go­za­tot?

– A disszer­tá­ci­ót a ku­ta­tás­sal pár­hu­za­mo­san ír­tam. El­ké­szí­té­se össze­sen négy évet vett igény­be, bár mel­let­te a hei­del­ber­gi egy­ház­ze­nei fő­is­ko­lán is dip­lo­mát sze­rez­tem, ez né­mi­leg kés­lel­tet­te a mun­kát.

– Ki volt a té­ma­ve­ze­tőd? Itt­hon­ról is vá­lasz­tot­tál va­la­kit?

– A té­ma­ve­ze­tőm Ch­ri­stoph Sch­wö­bel pro­fesszor volt, aki ki­ke­rü­lé­sem­kor a Hei­del­ber­gi Egye­tem Öku­me­ni­kus In­té­ze­té­nek ve­ze­tő­je volt, ké­sőbb pe­dig a Tü­bin­ge­ni Egye­tem Val­lás­fi­lo­zó­fia és Dog­ma­ti­ka Tan­szé­ké­nek, il­let­ve a Her­me­ne­u­ti­ka és Kul­tú­rák Dia­ló­gu­sa In­té­ze­té­nek ve­ze­tő­je lett. Ve­le mind­vé­gig na­gyon jó kap­cso­lat­ban vol­tam, és ma­xi­má­lis, rend­kí­vül ma­gas szín­vo­na­lú szak­mai tá­mo­ga­tást kap­tam tő­le a mun­kám­hoz.

– Az evan­gé­li­kus és ka­to­li­kus ér­tel­me­zés ki­bon­tá­sá­ban se­gí­tett ne­ked va­la­ki ide­ha­za, il­let­ve Né­met­or­szág­ban?

– A szem­pon­to­kat a té­ma­ve­ze­tőm­mel rész­le­te­sen meg­be­szél­tük, de leg­in­kább a dol­go­zat­ban tár­gyalt két-két evan­gé­li­kus – Ed­mund Sch­link és Wolf­hart Pan­nen­berg – és ró­mai ka­to­li­kus – Karl Rah­ner és Jo­seph Rat­zin­ger (XVI. Be­ne­dek pá­pa) – szer­ző mű­vei hív­ták fel a fi­gyel­me­met a lé­nye­ges szem­pon­tok­ra. És ter­mé­sze­te­sen a ren­ge­teg könyv és ta­nul­mány ol­va­sá­sa, ame­lyek az em­lí­tett egye­te­mek könyv­tá­ra­i­ban kor­lát­la­nul ren­del­ke­zés­re áll­tak…

– Mennyi­re volt ne­héz a vé­dés?

– A né­met rend­szer­ben nin­csen vé­dés – a dol­go­za­tot két pro­fesszor mi­nő­sí­ti –, ehe­lyett az öt teo­ló­gi­ai tárgy mind­egyi­ké­ből – Ószö­vet­ség, Új­szö­vet­ség, egy­ház­tör­té­net, rend­sze­res és gya­kor­la­ti teo­ló­gi­a – kell dok­to­ri szi­gor­la­tot (ri­go­ro­su­mot) ten­ni. A vizs­ga ne­héz­sé­ge el­ső­sor­ban ab­ban áll, hogy az egye­tem je­lö­li ki a vizs­gáz­ta­tó­kat, akik­kel a vizs­gá­zó ko­ráb­ban nem vagy alig ta­lál­ko­zott, te­hát lé­nye­gé­ben is­me­ret­le­nül kell vizs­gáz­ni ná­luk. A hoz­zá­ál­lá­suk­ra nem pa­nasz­kod­ha­tom, mert rend­kí­vül se­gí­tő­ké­szek vol­tak mind­vé­gig.

– Fel kell ten­nem ezt a kér­dést is: mennyi­ben tu­dod a mun­ká­dat majd itt­hon hasz­no­sí­ta­ni? Egye­te­men vagy a min­den­na­pi lel­ké­szi gya­kor­lat­ban?

– Biz­tos, hogy egy ilyen ku­ta­tás min­den­kép­pen be­épül az em­ber min­den­na­pi mun­ká­já­ba – a fel­dol­go­zott té­mák és a mun­ka­mód­sze­rek te­kin­te­té­ben egy­aránt. Is­ko­la­lel­kész­ként kü­lö­nö­sen jól tu­dom hasz­no­sí­ta­ni a Né­met­or­szág­ban el­sa­já­tí­tott is­me­re­te­ket, hi­szen egy­elő­re ép­pen a dog­ma­ti­kai és eti­kai té­má­kat fel­dol­go­zó 12. év­fo­lyam szá­má­ra nem ké­szült még hit­tan­könyv. So­kat se­gít, hogy sa­ját rend­szert tu­dok fel­épí­te­ni a tan­terv alap­ján, s így ta­lán egy kis­sé át­lag fe­let­ti tá­jé­ko­zott­ság­gal tu­dom át­ad­ni a tan­anya­got.

Az is igaz per­sze, hogy a tu­do­má­nyos mun­ka szin­ten tar­tá­sa és to­vább­vi­te­le is fon­tos len­ne, s er­re a je­len­le­gi mun­ka­te­rü­le­te­men nem­igen van időm. Az ez­zel kap­cso­la­tos jö­vőm nyil­ván egy­aránt függ egy­há­zunk il­le­té­ke­se­i­nek igé­nyé­től és a le­he­tő­sé­gek­től…