Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2010 - 02 - Levél egy évfolyamtárshoz

Evangélikusok

Levél egy évfolyamtárshoz

Ko­rossy Jó­zsef­nek, Szek­szárd Ked­ves Év­fo­lyam­tár­sam!

Meg­kö­szön­ve le­ve­le­det úgy ér­zem, a gyó­gyí­tás­ról kell be­szél­nünk. A test gyó­gyí­tá­sa­kor el­vár­juk, hogy „a be­teg kap­jon kor­rekt tá­jé­koz­ta­tást az ál­la­po­tá­ról és vá­laszt min­den kér­dé­sé­re” – eh­hez ha­son­ló­an a lel­ki be­teg is kap­jon fá­jó kér­dé­se­i­re fe­le­le­tet. De a kér­dés az, hogy ki tud a lel­ki kér­dé­sek te­rén hat­ha­tós se­gít­sé­get nyúj­ta­ni.

Be­szé­lünk a köz­mon­dás alap­ján ar­ról, hogy „min­den em­ber sa­ját sor­sá­nak ko­vá­csa”, vi­szont nem szó­lunk ar­ról, hogy min­den em­ber sa­ját be­teg­sé­gé­nek gyó­gyí­tó­ja, de az „egye­te­mes pap­ság” el­ve alap­ján nem­csak ön­ma­gunk hi­tét erő­sít­jük na­pi ige­ol­va­sás­sal, de mint test­vé­rek egy­mást vi­gasz­tal­hat­juk is.

Most té­rek rá kér­dé­sem­re: csak fel­ava­tott lel­kész te­he­ti ezt ered­mé­nye­sen, vagy for­dul­ha­tunk a gyü­le­ke­zet tag­ja­i­hoz is az „egye­te­mes pap­ság” el­ve alap­ján?

Te, ked­ves Jó­zsef, vé­gig­jár­tad ve­lünk a teo­ló­gi­án az öt évet hű­sé­ge­sen, az­után Urunk más­fe­lé irá­nyí­tot­ta éle­te­det. De akik be­áll­hat­tak ava­tás után a lel­ké­szi szol­gá­lat­ba, úgy érez­tük, hogy év­fo­lya­munk kö­zös­sé­gé­ben, szí­vünk­ben ben­ne ma­rad­tál. Ha nem vé­gez­tél is „Lu­ther-ka­bá­tos” szol­gá­la­to­kat, de a szek­szár­di gyü­le­ke­zet­ben vég­zett szol­gá­la­to­don át­szű­rőd­tek a teo­ló­gi­án hal­lot­tak, ta­nul­tak, és adott eset­ben ak­tu­a­li­zál­tad eze­ket, és vá­laszt ad­tál a hoz­zád for­du­ló test­vé­rek­nek lel­ki kér­dé­sek­ben, pász­to­ri se­gít­sé­get nyúj­tot­tál ta­nács­ta­la­nok­nak. Bár nem ré­sze­sül­tél lel­kész­ava­tás­ban, még­is pász­to­ra le­het­tél az el­té­ved­tek­nek. Lel­ki­pász­to­ra. Így áll­hat­tál min­den­kor a szek­szár­di gyü­le­ke­zet meg­vá­lasz­tott lel­ké­szei mel­lé is, mint aki szol­gál­ni akar, asszisz­tál­ni, „Krisz­tus tes­té­ben” élő tag­ként.

Vissza­gon­dol­va a sop­ro­ni gyü­le­ke­zet­ben tett szol­gá­la­tom­ra, há­lát ad­ha­tok Urunk­nak, hogy olya­nok is áll­tak mel­let­tem a gyü­le­ke­zet pres­bi­té­ri­u­má­ban, akik­nek teo­ló­gi­ai vég­zett­sé­gük volt, no­ha nem fel­ava­tott lel­kész­ként mun­kál­kod­tak.

Előt­tem áll még dr. F. Ká­roly mint teo­ló­gi­át vég­zett, de fel nem ava­tott, aki dok­to­rált egy­há­zunk ének­kin­csé­ből. Gyü­le­ke­ze­ti ki­ál­lí­tást ren­dez­ve két nyel­ven út­mu­ta­tó köny­vecs­ké­ket írt. Köz­ben hit­ve­sé­vel ott­ho­nok­ban lá­to­ga­tott hű­sé­ge­sen. Mint nyug­dí­jas ta­nár ki­tűnt hit­be­li ak­ti­vi­tá­sá­val.

  1. Zol­tán bá­csi gim­ná­zi­u­mi ta­nár­ként teo­ló­gi­át vég­zett, és még ki­lenc­ven­éve­sen is éne­kelt gyü­le­ke­ze­ti ének­ka­runk­ban.
  2. Elek gyü­le­ke­ze­tünk fel­ügye­lő­je­ként él­te meg mind­azt, amit sop­ro­ni teo­ló­gus­ként ta­nult, és bár a pos­tán ve­ze­tő tiszt­ség­ben ke­res­te meg a min­den­na­pit, a gyü­le­ke­zet egyik „ve­ze­tő pos­tá­sa­ként” fel­ügyel­te és kéz­be­sí­tet­te Is­ten „kül­de­mé­nye­it” ve­szély­be ke­rült temp­lo­munk fel­újí­tá­sá­nál és a finn test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­tok­ban… Mind­hár­muk­nak a sop­ro­ni te­me­tő­ben mond­hat­tam kö­szö­ne­tet szol­gá­la­tu­kért, ad­hat­tunk há­lát ér­tük Urunk­nak!

Ne­ked, sze­re­tett év­fo­lyam­tár­sam, meg­kö­szö­nöm, ta­lán so­kak ne­vé­ben is, hogy az éven­kén­ti ta­lál­ko­zó­kon pász­to­ri hang­vé­te­lű sza­va­id­dal, sze­re­tet­tel­jes so­ra­id­dal bi­zony­sá­gát adod: kö­zénk tar­to­zol. Ami­kor fü­lem­ben cseng még egy szek­szár­di hit­test­vér po­zi­tív nyi­lat­ko­za­ta ró­lad, szí­vem­ben erő­sö­dik a meg­győ­ző­dés: szol­gá­la­tunk nem hi­á­ba­va­ló az Úr­ban!

Sze­re­tet­tel ölel:

Szi­mon Já­nos