Evangélikusok
Levél egy évfolyamtárshoz
Korossy Józsefnek, Szekszárd Kedves Évfolyamtársam!
Megköszönve leveledet úgy érzem, a gyógyításról kell beszélnünk. A test gyógyításakor elvárjuk, hogy „a beteg kapjon korrekt tájékoztatást az állapotáról és választ minden kérdésére” – ehhez hasonlóan a lelki beteg is kapjon fájó kérdéseire feleletet. De a kérdés az, hogy ki tud a lelki kérdések terén hathatós segítséget nyújtani.
Beszélünk a közmondás alapján arról, hogy „minden ember saját sorsának kovácsa”, viszont nem szólunk arról, hogy minden ember saját betegségének gyógyítója, de az „egyetemes papság” elve alapján nemcsak önmagunk hitét erősítjük napi igeolvasással, de mint testvérek egymást vigasztalhatjuk is.
Most térek rá kérdésemre: csak felavatott lelkész teheti ezt eredményesen, vagy fordulhatunk a gyülekezet tagjaihoz is az „egyetemes papság” elve alapján?
Te, kedves József, végigjártad velünk a teológián az öt évet hűségesen, azután Urunk másfelé irányította életedet. De akik beállhattak avatás után a lelkészi szolgálatba, úgy éreztük, hogy évfolyamunk közösségében, szívünkben benne maradtál. Ha nem végeztél is „Luther-kabátos” szolgálatokat, de a szekszárdi gyülekezetben végzett szolgálatodon átszűrődtek a teológián hallottak, tanultak, és adott esetben aktualizáltad ezeket, és választ adtál a hozzád forduló testvéreknek lelki kérdésekben, pásztori segítséget nyújtottál tanácstalanoknak. Bár nem részesültél lelkészavatásban, mégis pásztora lehettél az eltévedteknek. Lelkipásztora. Így állhattál mindenkor a szekszárdi gyülekezet megválasztott lelkészei mellé is, mint aki szolgálni akar, asszisztálni, „Krisztus testében” élő tagként.
Visszagondolva a soproni gyülekezetben tett szolgálatomra, hálát adhatok Urunknak, hogy olyanok is álltak mellettem a gyülekezet presbitériumában, akiknek teológiai végzettségük volt, noha nem felavatott lelkészként munkálkodtak.
Előttem áll még dr. F. Károly mint teológiát végzett, de fel nem avatott, aki doktorált egyházunk énekkincséből. Gyülekezeti kiállítást rendezve két nyelven útmutató könyvecskéket írt. Közben hitvesével otthonokban látogatott hűségesen. Mint nyugdíjas tanár kitűnt hitbeli aktivitásával.
Neked, szeretett évfolyamtársam, megköszönöm, talán sokak nevében is, hogy az évenkénti találkozókon pásztori hangvételű szavaiddal, szeretetteljes soraiddal bizonyságát adod: közénk tartozol. Amikor fülemben cseng még egy szekszárdi hittestvér pozitív nyilatkozata rólad, szívemben erősödik a meggyőződés: szolgálatunk nem hiábavaló az Úrban!
Szeretettel ölel:
Szimon János