Evangélikusok

Em­lék­szünk még Lá­zár Er­vin „ti­zen­két na­gyon test­vé­ré­re”? Akik Sze­gény Dzsoni me­sé­jé­ben foly­ton érez­ték egy­más fáj­dal­mát, kín­ló­dá­sát, ter­he­it? És akik vé­gül meg­ta­lál­ták a kul­csot ah­hoz, hogy ezt a fur­csa tu­laj­don­sá­gu­kat ho­gyan tud­nák egy­más ja­vá­ra for­dí­ta­ni?

Hol volt, hol nem volt, volt egy­szer két gyü­le­ke­zet. Az egyik egy ki­csi ma­gyar­or­szá­gi fa­lu­ban ten­get­te nem könnyű éle­tét a „pu­ha” dik­ta­tú­ra ide­jén, a má­sik vi­rág­zó gaz­da­ság­ban élt Finn­or­szág­ban, egy nagy egy­ko­ri ipar­vá­ros­ban. Az egyi­kük ki­sebb­sé­gi egy­ház­hoz tar­to­zott, a má­si­kuk ál­lam­egy­ház ré­sze­ként te­vé­keny­ke­dett. Hogy, hogy nem, egy­szer csak el­ha­tá­roz­ták: ők bi­zony sze­ret­né­nek test­vé­rek len­ni!

Kez­dőd­het­ne így is ez az igaz me­se, ha a ka­ri­ka­tú­rák­ról jól is­mert, szem­mel és száj­jal ren­del­ke­ző temp­lo­mok­ra gon­do­lunk. De ez a test­vé­ri kö­te­lék hús-vér em­be­rek gyü­möl­csö­ző kap­cso­la­tá­ból szü­le­tett: el­ső­sor­ban Csep­re­gi Bé­la és Paa­vo Vil­ja­nen lel­ké­szek hosszú, hű­sé­ges ba­rát­sá­gá­ból. Még ösz­tön­dí­jas teo­ló­gu­sok­ként ba­rát­koz­tak össze Finn­or­szág­ban, il­let­ve Ma­gyar­or­szá­gon az 1930-as évek­ben, majd egész éle­tük fo­lya­mán ápol­ták ba­rát­sá­gu­kat, a leg­le­he­tet­le­nebb tör­té­nel­mi kö­rül­mé­nyek kö­zött is.

Csep­re­gi Bé­lát 1953-ban Sár­szent­lő­rinc­re he­lyez­ték, Paa­vo Vil­ja­nen pe­dig tam­pe­rei lel­kész lett a hat­va­nas évek­ben. Ek­kor épült fel a Ka­le­va gyü­le­ke­zet ha­tal­mas, tört fe­hér szí­nű temp­lo­ma. A finn lel­kész 1973-ban meg­halt, a két gyü­le­ke­zet még­sem vesz­tet­te egy­mást szem elől. 1981-ben pat­tant ki az öt­let Ul­la-Sirk­ka Kon­tio, egy ma­gya­rul na­gyon jól be­szé­lő Ka­le­va gyü­le­ke­ze­ti tag fe­jé­ből, hogy Sár­szent­lő­rinc és Ka­le­va fo­gad­ják hi­va­ta­lo­san is test­vé­rek­ké egy­mást. És ez­zel meg­szü­le­tett a leg­el­ső finn–ma­gyar test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­lat, ame­lyet a mai na­pig több mint öt­ven újabb kö­ve­tett.

Szép ez az igaz me­se, ugye? A sár­szent­lő­rin­ci gyü­le­ke­zet je­len­le­gi lel­ké­sze, Karl Já­nos­né Csep­re­gi Er­zsé­bet és két lány­test­vé­re, Csep­re­gi Pi­ros­ka és Már­ta úgy gon­dol­ták, hogy könyv­be kel­le­ne mindezt fog­lal­ni, pon­to­sab­ban össze kel­le­ne gyűj­te­ni mind­azok­nak az em­be­rek­nek az em­lé­ke­it, el­be­szé­lé­se­it, akik ré­sze­sei le­het­tek en­nek a test­vé­ri kö­te­lék­nek. A könyv nem­ré­gi­ben meg is je­lent Is­ten ho­zott – Ter­ve­tu­loa címmel, a Sár­szent­lő­rin­ci Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség ki­adá­sá­ban. Hu­szon­öt év él­mé­nye­it tar­tal­maz­za ma­gya­rok és fin­nek tol­lá­ból. Az összes írás két nyel­ven ta­lál­ha­tó meg a kö­tet­ben.

Iz­gal­mas tör­té­nel­mi uta­zás ez az em­lék­gyűj­te­mény. Az el­ső úti be­szá­mo­lók 1983-ból szár­maz­nak, ami­kor egy né­pes lő­rin­ci csa­pat Finn­or­szág­ba lá­to­gat­ha­tott. Sejt­het­jük, hogy mi­lyen ele­men­tá­ris él­mény volt a nyolc­va­nas évek ele­jén a kis fa­lu­ban élők­nek, de akár bu­da­pes­ti­ek­nek is egy nyu­ga­ti or­szág­ba utaz­ni, még­hoz­zá ennyi­re messzi­re és ennyi­re más ter­mé­sze­ti, kul­tu­rá­lis kör­nye­zet­be. A fin­nek­nek ugyan­ak­kor kü­lön­le­ges volt meg­is­mer­ked­ni a szo­ci­a­lis­ta rend­szer­ben élő Ma­gyar­or­szág­gal, az it­te­ni evan­gé­li­kus­ság­gal és rá­cso­dál­koz­ni a hi­tü­ket őriz­ni aka­ró ma­gyar evan­gé­li­ku­sok áll­ha­ta­tos­sá­gá­ra, el­kö­te­le­zett­sé­gé­re. A be­szá­mo­lók­ból ki­de­rül, hogy mind­két fél mennyi­re so­kat ka­pott eb­ből a ta­lál­ko­zás­ból, il­let­ve a ta­lál­ko­zá­sok so­ro­za­tá­ból. Egé­szen 2007-ig kö­vet­het­jük nyo­mon a két gyü­le­ke­zet kö­zös múlt­já­nak ala­ku­lá­sát.

A test­vér­gyü­le­ke­ze­tek fon­tos nyo­mo­kat hagy­tak egy­más éle­té­ben. A Ka­le­va gyü­le­ke­zet­ben ma­gyar kör ala­kult, amely­nek a rend­sze­res össze­jö­ve­te­le­in a részt­ve­vők ma­gya­rul ta­nul­nak, is­mer­ked­nek Ma­gyar­or­szág tör­té­nel­mé­vel és kul­tu­rá­lis ér­té­ke­i­vel. A sár­szent­lő­rin­ci kö­tő­dé­sű­ek kö­zül szin­tén töb­ben meg­ta­nul­tak fin­nül, né­há­nyan hosszabb időt ­töl­töt­tek Finn­or­szág­ban.

A könyv ugyan­ak­kor szé­le­sebb ki­te­kin­tést is ad: az el­ső fe­je­zet ál­ta­lá­nos­ság­ban szá­mol be a finn–ma­gyar egy­há­zi kap­cso­lat lét­re­jöt­té­ről és má­ig tar­tó ha­tá­sá­ról. Ker­tész Bo­tond írá­sa az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Mú­ze­um e té­mát fel­dol­go­zó ki­ál­lí­tá­sá­hoz ké­szült.

Vé­gül pe­dig ugor­junk vissza Lá­zár Er­vin­hez. A sár­szent­lő­rin­ci­ek kü­lö­nö­sen is ra­gasz­kod­nak a me­se­író­hoz, mi­vel szü­lő­he­lye, Al­só­rác­eg­res köz­vet­len szom­széd­sá­guk­ban ta­lál­ha­tó. A Ka­le­va gyü­le­ke­zet egyik lel­ké­sze, Si­mo Ko­ho, aki év­ti­ze­de­kig lel­ke­sen vé­gez­te a test­vér­gyü­le­ke­ze­tek kö­zöt­ti kap­cso­lat­tar­tás szer­te­ága­zó fel­ada­ta­it, nem­rég be­sé­tált egy ma­gyar­or­szá­gi köny­ves­bolt­ba, és vett ma­gá­nak né­hány Lá­zár Er­vin-kö­te­tet. Aki nem hi­szi, jár­jon utá­na!

Mády Er­zsé­bet