Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2010 - 03 - „Örök­be­fo­ga­dás” bog­lá­ri mód­ra

Evangélikusok

„Örök­be­fo­ga­dás” bog­lá­ri mód­ra

„Fo­gad­ja örök­be a ba­la­ton­bog­lá­ri evan­gé­li­kus temp­lo­mot egy hó­nap­ra!” – ol­vas­hattuk a www.evan­ge­li­kus.hu hon­la­p nyi­tó­oldalán. A fel­hí­vás rész­le­te­i­ről Czön­dör Ist­ván gyü­le­ke­ze­ti mun­ka­tár­sat (képünkön) kér­dez­tük.

– Tavaly szep­tem­ber ele­jén ke­rül­tem Bog­lár­ra; még az is­mer­ke­dés, ez­zel együtt pe­dig a gyü­le­ke­zet­épí­tés idő­sza­kát él­jük. Az őszi nagy­ta­ka­rí­tás­ra ké­szül­ve part­vis­sal-vö­dör­rel áll­tam ki a gyü­le­ke­zet elé, és buz­dí­tot­tam őket ar­ra, hogy – mint­egy „csa­pat­épí­tő tré­ning­ként” – együtt se­per­jük ki, mos­suk tisz­tá­ra a temp­lo­mot. Az „örök­be­fo­ga­dá­si ak­ció” gon­do­la­ta ak­kor fo­gal­ma­zó­dott meg ben­nem, ami­kor rá­döb­ben­tem, hogy még nincs jól be­vált gya­kor­la­ta an­nak, hogy me­lyik va­sár­nap ki dí­szí­ti fel az ol­tárt és gyújt­ja meg raj­ta a gyer­tyá­kat.

– Pon­to­san mit tar­tal­maz a fel­hívás?

– Az örök­be­fo­ga­dó vál­lal­ja, hogy egy hó­na­pon ke­resz­tül min­den va­sár­nap és ün­nep­nap gon­dos­ko­dik ar­ról, hogy le­gyen vi­rág az ol­tá­ron, emel­lett pe­dig leg­alább egy­szer a temp­lo­mot is ki­ta­ka­rít­ja. „Cse­ré­be” a hir­de­té­sek kö­zött meg­kö­szön­jük szol­gá­la­tát, a ne­ve fel­ke­rül az úgy­ne­ve­zett „ke­reszt­szü­lők fa­lá­ra”, a gyü­le­ke­ze­ti új­ság­ban is be­szá­mo­lunk a tá­mo­ga­tá­sá­ról, és ha eset­leg egyéb­ként nem a mi egy­ház­köz­sé­günk­höz tar­to­zik, ak­kor tisz­te­let­be­li gyü­le­ke­ze­ti ta­gunk­ká fo­gad­juk.

Sze­ret­nénk meg­szó­lí­ta­ni azo­kat is, akik ugyan már nem itt él­nek, de Bog­lár­ról és kör­nyé­ké­ről szár­maz­nak, és szí­vü­kön vi­se­lik a gyü­le­ke­zet és a temp­lom sor­sát. Ők pénz­ado­mánnyal „vált­hat­ják ki” az ol­tár­dí­szí­tés és a temp­lom­ta­ka­rí­tás szol­gá­la­tát.

– Mik a vissza­jel­zé­sek, az ed­di­gi ta­pasz­ta­la­tok?

– Az el­ső meg­hir­de­tés után rög­tön egé­szen ez év feb­ru­ár­já­ig „el­fogy­tak” a hó­na­pok. A feladatot vállalók na­gyon vár­ták-várják már, hogy rá­juk ke­rül­jön a sor.

Azt sze­ret­ném, ha min­den­ki meg­ta­lál­ná a sa­ját szol­gá­la­ti he­lyét a gyü­le­ke­ze­ten be­lül, és tisz­tá­ban len­ne az­zal, mi az, ami­vel hoz­zá tud já­rul­ni egy-egy al­ka­lom meg­ren­de­zé­sé­hez, és egy­ál­ta­lá­ban az egy­ház­köz­ség mű­kö­dé­sé­hez, gya­ra­po­dá­sá­hoz. A fe­le­lős­ség­vál­la­lá­son ke­resz­tül pe­dig a kö­zös­ség­hez tar­to­zá­sát és a szá­montar­tott­sá­gát is meg­él­né…

V. J.