Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 03
- „Örökbefogadás” boglári módra
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
„Örökbefogadás” boglári módra
„Fogadja örökbe a balatonboglári evangélikus templomot egy hónapra!” – olvashattuk a www.evangelikus.hu honlap nyitóoldalán. A felhívás részleteiről Czöndör István gyülekezeti munkatársat (képünkön) kérdeztük.
– Tavaly szeptember elején kerültem Boglárra; még az ismerkedés, ezzel együtt pedig a gyülekezetépítés időszakát éljük. Az őszi nagytakarításra készülve partvissal-vödörrel álltam ki a gyülekezet elé, és buzdítottam őket arra, hogy – mintegy „csapatépítő tréningként” – együtt seperjük ki, mossuk tisztára a templomot. Az „örökbefogadási akció” gondolata akkor fogalmazódott meg bennem, amikor rádöbbentem, hogy még nincs jól bevált gyakorlata annak, hogy melyik vasárnap ki díszíti fel az oltárt és gyújtja meg rajta a gyertyákat.
– Pontosan mit tartalmaz a felhívás?
– Az örökbefogadó vállalja, hogy egy hónapon keresztül minden vasárnap és ünnepnap gondoskodik arról, hogy legyen virág az oltáron, emellett pedig legalább egyszer a templomot is kitakarítja. „Cserébe” a hirdetések között megköszönjük szolgálatát, a neve felkerül az úgynevezett „keresztszülők falára”, a gyülekezeti újságban is beszámolunk a támogatásáról, és ha esetleg egyébként nem a mi egyházközségünkhöz tartozik, akkor tiszteletbeli gyülekezeti tagunkká fogadjuk.
Szeretnénk megszólítani azokat is, akik ugyan már nem itt élnek, de Boglárról és környékéről származnak, és szívükön viselik a gyülekezet és a templom sorsát. Ők pénzadománnyal „válthatják ki” az oltárdíszítés és a templomtakarítás szolgálatát.
– Mik a visszajelzések, az eddigi tapasztalatok?
– Az első meghirdetés után rögtön egészen ez év februárjáig „elfogytak” a hónapok. A feladatot vállalók nagyon várták-várják már, hogy rájuk kerüljön a sor.
Azt szeretném, ha mindenki megtalálná a saját szolgálati helyét a gyülekezeten belül, és tisztában lenne azzal, mi az, amivel hozzá tud járulni egy-egy alkalom megrendezéséhez, és egyáltalában az egyházközség működéséhez, gyarapodásához. A felelősségvállaláson keresztül pedig a közösséghez tartozását és a számontartottságát is megélné…
V. J.
::Nyomtatható változat::
|