Oratio oecumenica

Urunk, Is­te­nünk, aki Jé­zus Krisz­tus ál­tal di­cső­sé­get sze­rez­tél szent ne­ved­nek, s ar­ra biz­tat­tál min­ket, hogy kö­nyör­gé­se­ink­ben bát­ran és ki­tar­tó­an ke­res­sünk té­ged, hall­gasd meg imád­sá­gun­kat, és add meg szá­munk­ra mind­azt, ami üd­vös­sé­günk­re szol­gál!

Urunk, Is­te­nünk! Kö­nyör­günk egy­há­zun­kért, gyü­le­ke­ze­te­in­kért, hogy épül­je­nek hit­ben, sze­re­tet­ben, egyet­ér­tés­ben, igaz­ság­ban és tő­led jö­vő bé­kes­ség­ben. Add, hogy va­ló­di gyü­le­ke­ze­tek le­hes­sünk, olyan em­be­rek kö­zös­sé­ge, akik­re a te fé­nyed ra­gyog, s aki­ket a te je­len­lé­ted tá­mo­gat és erő­sít egész éle­tük­ben!

Urunk, Is­te­nünk! A víz­ke­resz­ti idő vé­gén kö­nyör­günk hoz­zád egy­há­zunk és az egész ke­resz­tény­ség misszi­ói mun­ká­já­ért. Ké­rünk, adj erőt szol­gá­id­nak, akik té­ged hir­det­nek, hogy bát­ran mer­je­nek bi­zony­sá­got ten­ni ró­lad. Tá­mo­gasd őket Lel­ked ere­jé­vel, hogy szol­gá­la­tuk ál­tal fel­ra­gyog­jon a te ha­tal­mas di­cső­sé­ged. Se­gíts meg min­ket ab­ban, hogy amit tő­led kap­tunk, to­vább­su­gá­roz­has­suk má­sok fe­lé!

Urunk, Is­te­nünk! Kö­nyör­günk az el­eset­te­kért, a szen­ve­dő­kért, a be­te­ge­kért, mind­azo­kért, akik bár­mi­lyen ok­ból szük­sé­get szen­ved­nek. Adj ne­kik hi­tet és be­léd ve­tett bi­zo­dal­mat. Adj eny­hü­lést fáj­dal­muk­ban. Tartsd ke­zed­ben éle­tü­ket.

Urunk, Is­te­nünk! Há­lát adunk ne­ked, hogy az el­múlt hé­ten át­él­het­tük a ben­ned va­ló egy­ség cso­dá­ját. Kö­nyör­günk hoz­zád új­ra az öku­me­né­ért, az egy­há­zak együtt­mű­kö­dé­sé­ért. Ké­rünk, Urunk, em­lé­kez­tess min­ket ar­ra, hogy egy nyáj va­gyunk, és egy pász­tor­hoz tar­to­zunk. Ké­rünk, csi­títsd a szét­hú­zást és az egy­más el­len for­du­lást. Ké­rünk, hogy ne csak egy hé­ten ke­resz­tül, ha­nem az év min­den nap­ján meg­él­jük, hogy ben­ned egyek va­gyunk.

Urunk, Is­te­nünk, kö­szön­jük, hogy vi­lá­gos­sá­got gyúj­tot­tál szí­vünk­ben, amely ál­tal fel­is­mer­tünk té­ged mint mennyei Atyán­kat. Imád­ko­zunk hoz­zád az egész vi­lá­gért! Kü­lö­nö­sen azo­kért az em­be­re­kért, akik még nem is­mer­ték fel, hogy te min­de­nek Ura és Is­te­ne vagy. Ké­rünk té­ged, szánd meg őket, s adj szí­vük­nek mennyei fényt, hogy úgy lát­has­sa­nak meg té­ged, mint élő Uru­kat és Meg­vál­tó­ju­kat.

Urunk, Is­te­nünk, di­cső­sé­ged be­ra­gyog­ja egész vi­lá­gun­kat, még ha most tö­re­dé­ke­sen lát­juk is vi­lá­gos­sá­gát. Há­lát adunk ne­ked, hogy ab­ban a re­mény­ség­ben él­he­tünk, hogy egy­kor tel­jes­ség­re jut or­szá­god, amely­ben he­lyet ké­szí­tet­tél ne­künk a te Fi­ad, Jé­zus Krisz­tus ál­tal. Ámen.