Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap El­ment a mag­da­lai Má­ria, és hí­rül ad­ta a ta­nít­vá­nyok­nak: „Lát­tam az Urat!” Jn 20,18 (Zsolt 31,9; Mt 17,1–9; 2Kor 4,6–10; Zsolt 1) Vol­tál-e már szem­ta­nú­ja va­la­mi­lyen tör­té­nés­nek? Me­sél­tél-e ... >>

Élő víz

Össz­hang­zat­tan
1. Össz­hang – de mi­vel és ki­vel? Is­mer­tek-e ki­egyen­sú­lyo­zott, hi­te­les, har­mó­ni­á­ban élő em­be­re­ket? Olya­no­kat, akik­nek sza­vai, bel­ső vi­lá­ga és tet­tei össz­hang­ban van­nak. Én is­me­rek. Van­nak köz­öttük gye­re­kek, ka­ma­szok, fel­nőt­tek, hí­vők és nem hí­vők. A sza­vak­nak, a szív­nek és a tet­tek­nek az egy­be­csen­gé­se ter­mé­sze­te­sen csak ak­kor szép, ha együtt szól az Al­ko­tó mu­zsi­ká­já­val. Úgy gon­do­lom, a szí­ve mé­lyén ér­zi ezt min­den em­ber. >>

Ki­nek ég a gyer­tya­láng?
Ez a pi­ci, sem­mi, iz­gő-moz­gó fé­nyecs­ke… Mi­ért van az, hogy ennyi ener­gia kell a vi­lá­gos­ság­hoz? Tel­je­sen ért­he­tet­len, hogy a sö­tét­ség csak úgy ele­ve van, sem­mit sem kell ten­nie, és ahogy az utol­só szik­ra is el­lob­ban, át­ve­szi esz­te­len ural­mát. De ez a kis ap­ró­ság amíg ég, ad­dig övé a vi­lág. Még me­le­gít is. >>

Job­ban bol­do­gul ket­tő, mint egy
A ve­jem­mel nem­rég olyan há­zi­mun­ká­ban vet­tünk részt, mely bár egy­sze­rű­nek tűnt, a va­ló­ság­ban még­is sok­kal ne­he­zebb lett vol­na, ha nem együtt csi­nál­juk. Da­vid, aki­nek ki­tű­nő ér­zé­ke van a gé­pek­hez, va­ló­szí­nű­leg egye­dül is meg­bir­kó­zott vol­na a fel­adat­tal, az én se­gít­sé­gem­mel azon­ban min­den sok­kal gyor­sab­ban ment. Én, mint tech­ni­kai an­ti­ta­len­tum, re­mény­te­le­nül el­ve­szett let­tem vol­na az ő meg­lá­tá­sai és uta­sí­tá­sai nél­kül. >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
„Fö­löt­ted ott ra­gyog az Úr, di­cső­sé­ge meg­lát­szik raj­tad.” (Ézs 60,2) >>

Egyházunk egy-két hete

Mit ta­nít egy­há­zunk – a Szent­írás­ról?
Né­pes hall­ga­tó­ság je­len­lé­té­ben ja­nu­ár 14-én, csü­tör­tö­kön kez­dő­dött az Evan­gé­li­kus Bel­misszi­ói Ba­rá­ti Egye­sü­let (EB­BE) ta­va­szi elő­adás-so­ro­za­ta. Cí­me: Mit ta­nít egy­há­zunk? Az egy­más után kö­vet­ke­ző elő­adá­sok ke­resz­tény hi­tünk sa­rok­pont­ja­it jár­ják kö­rül, ért­he­tő te­hát, hogy so­kan fo­gad­ták öröm­mel az EB­BE meg­hí­vá­sát a kö­zös ta­nu­lás­ra. >>

Keresztutak

De­ák té­ri temp­lo­munk­ban nyílt meg az öku­me­ni­kus ima­hét
2010. ja­nu­ár 17. és 24. kö­zött ren­de­zik meg az ez évi öku­me­ni­kus ima­he­tet. Or­szá­gos meg­nyi­tó­ün­nep­sé­gét ja­nu­ár 17-én es­te hat óra­kor tar­tot­ták a De­ák té­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban. Szent­be­szé­det mon­dott dr. Er­dő Pé­ter bí­bo­ros, prí­más, esz­ter­gom–bu­da­pes­ti ér­sek, igét hir­de­tett dr. Bo­gár­di Sza­bó Ist­ván, a Du­na­mel­lé­ki Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke. >>

Fel­újí­tot­ták a szó­szé­ket Mar­ton­há­za evan­gé­li­kus temp­lo­má­ban
Im­már tel­jes pom­pá­já­ban dí­sze­leg a ke­let-szlo­vá­ki­ai Mar­ton­há­za (Och­ti­ná) kö­zép­ko­ri evan­gé­li­kus temp­lo­má­nak ba­rokk szó­szé­ke. A két res­ta­u­rá­tor, a zse­lí­zi Mé­zes Ár­pád és a rozs­nyói Ko­ren Sán­dor de­cem­ber má­so­dik fe­lé­ben rak­ta össze a da­rab­ja­i­ra sze­dett és fel­újí­tott szó­szé­ket – ír­ja ja­nu­ár 13-i szá­má­ban az Új Szó cí­mű szlo­vá­ki­ai ma­gyar na­pi­lap. >>

Gyors­mér­leg a jó­té­kony­sá­gi szer­ve­ze­tek de­cem­be­ri se­gé­lye­zé­si ak­ci­ó­i­ról
Élel­mi­szer- és ru­ha­se­gé­lyek mel­lett vil­lany­szám­la-tá­mo­ga­tás, me­leg­étel-osz­tás és szem­üveg­jut­ta­tás is sze­re­pelt a se­gély­szer­ve­ze­tek de­cem­be­ri ak­ci­ói kö­zött. >>

Üldöztetések tegnap és ma
A 2009. esz­ten­dő egy­há­zi tör­té­né­se­it, ese­mé­nye­it össze­gez­te a Ke­resz­tény–Zsi­dó Tár­sa­ság ja­nu­ár 12-i össze­jö­ve­te­lén. Egye­bek mel­lett a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház ren­dez­vé­nyei és a vi­lág­szer­te ta­pasz­tal­ha­tó ke­resz­tény­el­le­nes meg­moz­du­lá­sok, at­ro­ci­tá­sok, il­let­ve az isz­lám erő­sö­dő ter­jesz­ke­dé­si tö­rek­vé­sei, va­la­mint a mo­dern ko­ri an­ti­sze­mi­tiz­mus ál­tal fel­ve­tett kér­dé­sek ke­rül­tek szó­ba. A De­ák té­ri evan­gé­li­kus gyülekezet nagy­ter­mé­ben eh­hez kap­cso­ló­dó­an – im­már ha­gyo­má­nyo­san – saj­tó­tá­jé­koz­ta­tót is tar­tot­tak Hang­fo­gó nél­kül cím­mel. >>

Jubiláló tör­vény
A mo­ti­vá­ció nyil­ván­va­ló és egy­ér­tel­mű. Szük­sé­günk van ar­ra az ener­gi­á­ra, ame­lyet a kez­de­tek­hez va­ló vissza­te­kin­tés szol­gál­tat. Ezért vált ál­ta­lá­nos­sá az em­lé­ke­zés a húsz év­vel ez­előt­ti ese­mé­nyek­re, szól­junk akár for­du­lat­ról, akár rend­szer­vál­to­zás­ról. Mo­so­lyog­ni­va­ló a vál­to­zá­sok je­len­tő­sé­gé­nek, va­ló­di­sá­gá­nak a meg­kér­dő­je­le­zé­se, bár­mennyi­re elő­rébb kel­le­ne már tar­ta­nunk a tár­sa­da­lom meg­úju­lá­sá­nak az út­ján. Sze­rény me­mó­ri­á­ra vall a rend­szer­vál­to­zás vi­ta­tá­sa a vi­lág­po­li­ti­ka egé­szét vagy csak a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai ré­gi­ót te­kint­ve is. >>

Hu­szon­egy új egy­ház ala­kult ta­valy
Hu­szon­egy új egy­ház, val­lá­si kö­zös­ség ala­kult 2009-ben Ma­gyar­or­szá­gon – kö­zöl­te az Or­szá­gos Igaz­ság­szol­gál­ta­tá­si Ta­nács Hi­va­ta­la ja­nu­ár 13-án a Magyar Távirati Iroda meg­ke­re­sé­sé­re. >>

Az öku­me­né nem em­be­ri ta­lál­mány
Egye­dül Is­ten ké­pes az egy­sé­get lét­re­hív­ni, a Szent­lé­lek ál­tal, aki az egy­ség lel­ke. Meg­ta­pasz­tal­tuk ezt az el­ső pün­kösd óta annyi­szor – mu­ta­tott rá ifj. Ha­fen­scher Ká­roly evan­gé­li­kus lel­kész, a rév­fü­lö­pi Or­dass La­jos Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont ve­ze­tő­je egy öku­me­ni­kus ima­ta­lál­ko­zón. >>

Van, aki csak play­boy, és van, aki hit­té­rí­tő is egy­ben
Sil­vio Ber­lus­co­ni és Mo­am­mer Kad­ha­fi imád­ja a csi­nos nő­ket. A gaz­dag­ság és a ha­ta­lom mind­ket­tő­jük szá­má­ra kel­lő le­he­tő­sé­get kí­nál ar­ra, hogy kö­rül is ve­gyék ma­gu­kat de­ko­ra­tív hölgyekkel. Az olasz kor­mány­fő hí­res ar­ról, hogy len­gén öl­tö­zött szépségeket ren­del ma­gá­hoz szar­dí­ni­ai vil­lá­já­ba, míg a lí­bi­ai ve­ze­tő nem­ré­gi­ben az ENSZ Élel­me­zé­si és Me­ző­gaz­da­sá­gi Szer­ve­ze­te (FAO) csúcs­ta­lál­ko­zó­já­nak af­ri­kai kül­döt­te­ként Ró­má­ban egy olasz hosz­tesz­ügy­nök­ség ré­vén két es­té­re két­száz-két­száz höl­gyet ké­re­tett ma­gá­hoz. >>

Kul­tú­ra na­pi gon­do­lat- ­tö­re­dé­kek
Bol­dog­asszony ha­va az idén fer­ge­teg­gel kö­szön­tött ránk. S akik a bu­da­ke­szi Him­nusz-szo­bor­nál, V. Maj­zik Má­ria mo­nu­men­tá­lis al­ko­tá­sá­nál szil­vesz­ter éj­je­lén az esős-sze­les idő­já­rás el­le­né­re új­évet kö­szön­te­ni össze­gyűl­tek, a fel­csen­dü­lő ha­ran­gok já­té­ká­nak hall­ga­tá­sa köz­ben el­me­reng­het­tek azon, hogy a re­form­kor köl­tő­jé­ben, Köl­csey Fe­renc­ben és ver­sé­nek dal­lá kom­po­ná­ló­já­ban, Er­kel Fe­renc­ben mi­lyen ér­zé­se­ket kelt­het­tek haj­dan a „ma­gyar nép zi­va­ta­ros szá­za­dai”. >>

Ma­gyar pré­di­ká­tor a re­for­má­tor asz­ta­lá­nál
Az utó­kor mél­tán ne­ve­zi Dé­vai Bí­ró Má­tyást „a ma­gyar Lu­ther­nek”, aki az evan­gé­li­um fák­lyá­ját egész Ma­gyar­or­szá­gon, sőt Er­dély­ben is, Bras­só­ig szét­hor­doz­ta. Ret­tent­he­tet­len ige­hir­de­té­sé­vel, nagy buz­gal­má­val, me­rész út­tö­ré­sé­vel ha­zánk vér­be­li re­for­má­to­ra lett. Lu­ther­rel va­ló sze­mé­lyes kap­cso­la­ta és ha­tá­sa Dé­vai egész élet­mű­vén tük­rö­ző­dik. Mű­ve­i­nek nagy ré­sze fenn­ma­radt. Szé­les kö­rű mun­kás­sá­ga a re­for­má­ció ügyét szol­gál­ta, el­len­fe­le­it el­hall­gat­tat­ta, az egy­ház ige sze­rin­ti meg­úju­lá­sát hir­det­te – Lu­ther­hez ha­son­ló­an. Lu­ther és Me­lanch­thon hű kö­ve­tő­je, de nem szol­gai má­so­ló­ja volt. >>

Evangélikusok

A köny­ves­bolt, amely­nek még ven­dég­köny­ve is van
Hu­szár Gál – az 1500-as évek­ben élt re­for­má­tor, nyom­dász, ének­szer­ző. „A Hu­szár Gál” – a fő­vá­ros szí­vé­ben 1995-ben nyílt evan­gé­li­kus pa­pír- és köny­ves­bolt rö­vid, im­már fo­ga­lom­má vált el­ne­ve­zé­se, és nem csak lu­the­rá­nus ber­kek­ben. Fánczi Györ­gyi bolt­ve­ze­tő­vel az üz­let­he­lyi­ség ol­va­só­sar­ká­ban be­szél­get­tünk. >>

Be­mu­tat­ko­zik a Vá­ci Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség
A Vácz vá­ros tör­té­ne­te cí­mű mun­ka 1546. év­ről szó­ló sza­ka­szá­ban ol­vas­ha­tunk az el­ső, pro­tes­táns­nak mon­dott, de min­den bi­zonnyal a re­for­má­ció evan­gé­li­kus irány­za­tát kép­vi­se­lő pré­di­ká­tor­ról, aki a wit­ten­ber­gi egye­tem­ről ér­ke­zett ha­za szü­lő­vá­ro­sá­ba. >>

e-világ

Hat­va­ni 3 ­mi­llió
Há­rom­mil­lió fo­rint­tal tá­mo­gat­ja a hat­va­ni Szent Adal­bert-temp­lom új or­goná­já­nak meg­vá­sár­lá­sát a te­le­pü­lés ön­kor­mány­za­ta – tá­jé­koz­tat­ta a vá­ros pol­gár­mes­te­re múlt pén­te­ken az MTI-t. A kép­vi­se­lő-tes­tü­let ez­zel nem csu­pán a ka­to­li­kus egy­há­zat tá­mo­gat­ja, hi­szen a bel­vá­ro­si temp­lom vá­ro­si ren­dez­vé­nyek­nek és hang­ver­se­nyek­nek is he­lyet ad – mond­ta Ér­sek Zsolt (MSZP). Az új or­go­na 15 mil­lió fo­rint­ba ke­rül. Meg­vá­sár­lá­sá­hoz 10 mil­lió fo­rint­tal já­rul hoz­zá a te­rü­le­ten il­le­té­kes vá­ci püs­pök­ség, míg 2 mil­lió fo­rin­tot a plé­bá­nia biz­to­sít. >>

Még­is?!
Ezen a té­len iga­zán meg­ta­pasz­tal­hat­juk az idő­já­rás sze­szé­lye­it: hi­deg- és me­leg­re­kor­do­kat, né­ha pe­dig nap­sü­tést, ha­va­zást és ónos esőt egy nap alatt. Re­mény­ség sze­rint 2010-re ki­tű­zött cél­ja­ink, fel­ada­ta­ink, az új év­re tett ígé­re­te­ink és el­ha­tá­ro­zá­sa­ink nem fosz­la­nak sem­mi­vé úgy, mint a ja­nu­á­ri dél­előt­tön gon­dos mun­ká­val fel­épí­tett hó­em­ber né­hány óra alatt… >>

Keresztény szemmel

Eset­leg mi is, ugyan­így?
Tu­do­má­som sze­rint nem va­gyok klauszt­ro­fó­bi­ás. Ez­zel az ide­gen szó­val azt a pszi­chés túl­ér­zé­keny­sé­get je­lö­lik, amely azo­kat jel­lem­zi, akik be­te­ge­sen fél­nek a szűk, zárt te­rek­től. Az eb­ben a za­var­ban, be­teg­ség­ben szen­ve­dők nem mer­nek lift­be vagy met­ró­ko­csi­ba száll­ni, nem me­rik ma­guk­ra zár­ni ki­sebb he­lyi­sé­gek aj­ta­ját, mert ha kül­ső kény­sze­rí­tő kö­rül­mé­nyek mi­att még­is ezt meg­ten­ni kény­te­le­nek, akár be­te­ges nyug­ta­lan­ság, pá­nik­re­ak­ció is el­fog­hat­ja őket, és szin­te ön­tu­dat­lan me­ne­kü­lés­kény­sze­rük tá­mad. Eköz­ben – szél­ső­sé­ges eset­ben – akár ma­guk­ban, akár má­sok­ban is kárt te­het­nek. >>

Jegy­zet­la­pok
Új­évi so­rok. Egy­más új­esz­ten­dei kö­szön­té­se ma már több­nyi­re csak ennyi: „Bol­dog új évet!” Vagy még kur­táb­ban: „B. ú. é. k.” Alig van gye­rek, aki még éne­kel­ne szü­le­i­nek ilyen­kor, eset­leg tud­na ked­ves rig­mu­so­kat. Én ma is hal­lom a ré­gi vi­dám-ko­moly so­ro­kat, szin­te reng be­lé a lé­lek: „Ad­jon Is­ten fü­vet, fát, / Te­le pin­cét, ka­ma­rát, / Sok örö­met e ház­ban, / Bol­dog­sá­got ha­zám­ban / Eb­ben az új év­ben. / El­mon­da­nám, nincs bun­dám, / Mert nem ha­gyott nagy­apám.” Ilyen­kor apám sze­re­tet­tel hí­vott ma­gá­hoz, hogy a leg­szeb­bet so­ha ne fe­led­jem el. Mond­ta, és én hal­kan is­mé­tel­tem: „Új­esz­ten­dő, víg­ság­szer­ző most kezd újul­ni, / Úju­lá­sa víg örö­met most kezd hir­det­ni. // Hir­de­ti már a Mes­si­ást el­jött­nek len­ni, / Le­gye­tek hát Is­ten­nek igaz hí­vei!” >>

Két meg­ál­ló­nyi mo­soly­ára­dat
A mai mo­dern vi­lág kulcs­sza­va a ro­ha­nás. Ro­ha­nunk reg­gel is­ko­lá­ba, mun­ká­ba me­net; ro­ha­nunk dél­ben ebé­del­ni; ro­ha­nunk dél­után ha­za, bolt­ba, a kü­lön­bö­ző el­fog­lalt­sá­ga­ink­ra, és ro­ha­nunk es­te is, al­vás köz­ben, hi­szen az agyunk már kép­te­len ki­kap­csol­ni. Ez a ro­ha­nás okoz­za azt, hogy el­me­gyünk egy­más mel­lett az ut­cán, nincs időnk ar­ra, hogy pár jó szót szól­junk a má­sik­hoz, sőt ar­ra sincs időnk, hogy ha olyan hely­zet ala­kul ki, ne­tán se­gít­sünk a má­si­kon. A leg­na­gyobb prob­lé­ma az, hogy így arc­ta­lan­ná vá­lunk nem­csak má­sok, de a ma­gunk sze­mé­ben is. >>

Lel­kész­kép­zés és „la­i­kus­kép­zés”
Nem­ré­gi­ben olyan is­ten­tisz­te­le­ten vet­tem részt, ame­lyen ven­dég lel­kész szol­gált. Az anya­or­szág egyik egy­ház­me­gyé­jé­nek es­pe­re­se, te­hát egy több­re bí­za­tást nyert pász­tor hir­det­te az igét. >>

A hét témája

Is­ten­tisz­te­let­tel kö­szön­töt­ték a ma­gyar kul­tú­ra nap­ját
„Kul­tú­ra sza­vunk ere­de­ti je­len­té­se ťföl­det mű­vel­niŤ, leg­ma­ga­sabb ren­dű ér­tel­me pe­dig: ťtisz­tel­ni Is­tentŤ” – mu­ta­tott rá Jan­ko­vics Mar­cell a ma­gyar kul­tú­ra nap­ja al­kal­má­ból ja­nu­ár 17-én ren­de­zett szat­már­cse­kei ün­nep­sé­gen, ame­lyet – a ha­gyo­má­nyok­nak meg­fe­le­lő­en – öku­me­ni­kus is­ten­tisz­te­let­hez kap­cso­ló­dó­an tar­tot­tak meg az uk­rán ha­tár men­ti te­le­pü­lés re­for­má­tus temp­lo­má­ban. A Kos­suth-dí­jas film­ren­de­ző a Köl­csey Tár­sa­ság ne­ki ado­má­nyo­zott em­lék­pla­kett­jé­nek át­vé­te­le után szólt a haj­lé­kot zsú­fo­lá­sig meg­töl­tő gyü­le­ke­zet­hez, hang­sú­lyoz­va, hogy a meg­elő­ző más­fél órá­ban te­hát a kul­tú­ra leg­ma­ga­sabb ren­dű meg­nyil­vá­nu­lá­sát él­het­te át Is­ten há­zá­nak kö­zös­sé­ge. Az ün­ne­pi ese­mé­nyen részt vett és be­szé­det mon­dott a Ma­gyar Kör­tár­sa­ság ál­lam­fő­je, Só­lyom Lász­ló is, majd a temp­lo­mi együtt­lé­tet kö­ve­tő­en ma­ga is ko­szo­rút is he­lye­zett el nem­ze­ti imád­sá­gunk köl­tő­jé­nek, Köl­csey Fe­renc­nek a kö­ze­li sír­em­lé­kén. >>

Égi­ek­hez fo­hász­kod­va
Min­den ál­lam ren­del­ke­zik ar­ról, mik le­gye­nek nem­ze­ti jel­ké­pei. Meg­ha­tá­roz­za zász­la­ját, cí­me­rét, és gyak­ran azt is rög­zí­ti al­kot­má­nyá­ban, me­lyik köl­tői vagy né­pi ere­de­tű szö­veg és dal­lam le­gyen a him­nu­sza. Zász­lók már az ókor­ban is vol­tak, a cí­me­rek pe­dig a kö­zép­kor­tól töl­töt­tek be fon­tos sze­re­pet – igaz, kez­det­ben még nem ál­la­mi, sok­kal in­kább csa­lá­di szim­bó­lum­ként. A val­lá­sos köl­té­szet egyik kép­vi­se­lő­je­ként az ódá­val ro­ko­ní­tott him­nusz ere­den­dő­en olyan „Is­tent vagy is­te­ni ha­tal­ma­kat di­cső­í­tő, hoz­zá­juk se­gít­sé­gért fo­hász­ko­dó, ima­sze­rű ének, amely­nek cél­ja a fel­sőbb­ren­dű lény ere­jé­nek be­fo­lyá­so­lá­sa”. Vo­igt Vil­mos folk­lo­ris­ta idé­zett de­fi­ní­ci­ó­ja a mű­fa­ji ha­tá­ro­kat is se­gít meg­húz­ni: no­ha már rég­óta ké­szek va­gyunk a him­nu­szok kö­zé so­rol­ni úgy­szól­ván min­den emel­ke­dett hang­vé­te­lű, „him­ni­kus” köl­te­ményt, ere­den­dő­en az Is­ten-köz­pon­tú­sá­ga ­vá­lasz­totta el mar­kán­san a him­nuszt az ódá­tól, amely­nek tár­gya el­vi­leg bár­mi le­het. Nem­ze­ti jel­kép­pé azon­ban egy him­nusz csak ak­kor vált, il­let­ve vá­lik, ami­kor – több­sé­gi el­fo­ga­dott­sá­ga ré­vén – al­kot­mány­jo­gi fo­ga­lom­nak, az­az egy ál­lam rep­re­zen­tá­lá­sá­ra szol­gá­ló szö­ve­ges mű­nek te­kint­jük. A nem­ze­ti him­nu­szok meg­szü­le­té­se a mo­dern nem­zet­ál­la­mok ki­ala­ku­lá­sá­nak ide­jé­re te­he­tő, ám – el­len­tét­ben a ma­gyar him­nusszal – nem min­den nem­ze­ti him­nusz rang­já­ra emelt (ele­ve éne­kelt vagy utó­lag meg­ze­né­sí­tett) köl­te­mény fe­lel meg a mű­faj ere­de­ti alap­kö­ve­tel­mé­nyé­nek. A ma­gyar ál­la­mi­ság mai jel­ké­pei – a Szent Ko­ro­na ki­vé­te­lé­vel – vi­szony­lag ké­sőn ala­kul­tak ki. Ez tör­tént him­nu­szunk­kal is, mely­nek szö­ve­ge 1823. ja­nu­ár 22-én író­dott. Meg­ze­né­sí­té­sé­re 1844-ben ír­tak ki pá­lyá­za­tot, és Er­kel Fe­renc dal­la­má­val to­váb­bi hat év­ti­zed múl­tán, 1903-ban lett az or­szág tör­vé­nyi­leg el­fo­ga­dott him­nu­sza. Nem­ze­ti jel­kép­nek az al­kot­mány 1989-ben is­mer­te el. Ab­ban az év­ben, ami­kor­tól Köl­csey köl­te­mé­nyé­nek „szü­le­tés­nap­ja” a ma­gyar kul­tú­ra nap­ja is. >>

Lát­já­tok fe­le­im…
Mind­annyi­unk szá­má­ra be­cses és fél­tett kin­csek az em­lé­kek. Akár a lel­künk­ben, akár ré­gi fo­tók, le­ve­lek, sze­mé­lyes tár­gyak for­má­já­ban őriz­zük őket, do­bo­zok­ba zár­va. Ér­té­kük anya­gi­ak­ban ki­fe­jez­he­tet­len – hoz­zánk tar­toz­nak, iden­ti­tá­sunk ré­szei. Egy nép­nek is van­nak ha­son­ló kin­csei: pél­dá­ul a nyelv­em­lé­kek. A Ti­ha­nyi ala­pí­tó­le­vél­ről, a Ha­lot­ti be­széd és kö­nyör­gés­ről, az Óma­gyar Má­ria-si­ra­lom­ról ta­lán min­den­ki hal­lott már – de mind­ezt lát­ni, be­tűz­get­ni, ke­res­gél­ni az el­ső ma­gyar mon­da­to­kat, hely­ség­ne­ve­ket, bo­ga­rász­ni a mí­ves kéz­írá­so­kat, a sű­rűn rótt so­ro­kat, ima­köny­ve­ket, kó­de­xe­ket… – az iga­zi ka­land, uta­zás nyelv­tör­té­ne­tünk óma­gyar kor­sza­ká­ba, a tör­té­nel­mi kö­zép­kor­ba. A ma­gyar írás­be­li­ség el­ső öt­száz évé­nek – az ál­lam­ala­pí­tás­tól a mo­há­csi vé­szig ter­je­dő idő­szak­nak – az em­lé­ke­it múlt év de­cem­be­ré­ben egy­há­zunk or­szá­gos iro­dá­já­nak dol­go­zói is meg­te­kint­het­ték. Az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár­ban lát­ha­tó ki­ál­lí­tá­son Ka­li­na Ka­ta­lin, az ok­ta­tá­si osz­tály ve­ze­tő­je volt ér­tő tár­lat­ve­ze­tőnk. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Bizony, ha a szüntelenül munkálkodó Teremtő és munkatársa, Krisztus visszavonná a kezét, zátonyra jutna és darabokra törne minden. Ezért valljuk a hitágazatban: Hiszek Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek ... >>

Kultúrkörök

Hí­vo­ga­tó ha­rang­szó
Min­den nagy ün­nep előtt fel­csen­dül­nek a ha­ran­gok az új­pes­ti bap­tis­ta ima­ház­ban, ilyen­kor azon­ban a temp­lom­to­rony ha­rang­ja mel­lett egy ké­zi hang­sze­rek­ből ál­ló együt­tes is hív­ja az ér­dek­lő­dő­ket Is­ten há­zá­ba. Mert aho­gyan a temp­lom ha­rang­já­nak fel­ada­ta, hogy az em­be­re­ket Is­ten­hez hív­ja, úgy az Új­pes­ti Bap­tis­ta Ha­rang­ze­ne­kar tag­jai is ezt a célt sze­ret­nék szol­gál­ni aján­dék­ba ka­pott hang­sze­re­ik­kel. >>

Nyit­ra püs­pö­ki vá­ra
Vál­to­zik a vi­lág. A 11. szá­zad­ban a ma­gyar ural­ko­dó, Szent Ist­ván a fel­vi­dé­ki Nyit­ra vá­rá­ba zár­at­ta el­len­sze­gü­lő uno­ka­test­vé­rét, a ké­sőbb meg­va­kí­tott Va­zult. A 21. szá­zad­ban Szent Ist­ván ké­sei „utód­ját” a dip­lo­má­ci­á­ban szo­kat­lan mó­don kész­tet­ték meg­hát­rá­lás­ra a Fel­vi­dék új urai a tri­a­no­ni rab­ló­bé­ké­ben meg­hú­zott ha­tá­ron, meg­mu­tat­va, hogy a va­ló­ság­ban – nem a brüssze­li bü­rok­ra­ta nyel­ve­zet­ben vagy a bé­csi cuk­rász­dás stí­lu­sú, ha­zug rek­lám­kam­pá­nyok­ban – mennyit ér a min­den­ha­tó­nak el­köny­velt eu­ró­pai uni­ós alap­elv a ha­tá­rok át­jár­ha­tó­sá­gá­ról… >>

A vasárnap igéje

Egy bú­za­szem ha­lá­lá­ra
Je­ru­zsá­lem, Kr. u. 33. ni­szán ha­vá­nak el­ső he­te. A vá­ros ké­szü­lő­dik a pás­ka­ün­nep­re. Ez­ré­vel ér­kez­nek a zsi­dók vi­dék­ről és kül­föld­ről, hogy a je­ru­zsá­le­mi temp­lom­ban ün­ne­pel­jék Is­ten egy­ko­ri sza­ba­dí­tá­sát. Az ut­cá­kon ki­sebb-na­gyobb cso­por­to­su­lá­sok, a tö­meg a temp­lom fe­lé tart. Köz­ben szen­ve­dé­lye­sen be­szél­get­nek. A fő té­ma a Mes­si­ás el­jö­ve­te­le. >>

Oratio oecumenica

Oratio ˝cumenica
Urunk, Is­te­nünk, aki Jé­zus Krisz­tus ál­tal di­cső­sé­get sze­rez­tél szent ne­ved­nek, s ar­ra biz­tat­tál min­ket, hogy kö­nyör­gé­se­ink­ben bát­ran és ki­tar­tó­an ke­res­sünk té­ged, hall­gasd meg imád­sá­gun­kat, és add meg szá­munk­ra ... >>