Keresztutak

Sil­vio Ber­lus­co­ni és Mo­am­mer Kad­ha­fi imád­ja a csi­nos nő­ket. A gaz­dag­ság és a ha­ta­lom mind­ket­tő­jük szá­má­ra kel­lő le­he­tő­sé­get kí­nál ar­ra, hogy kö­rül is ve­gyék ma­gu­kat de­ko­ra­tív hölgyekkel. Az olasz kor­mány­fő hí­res ar­ról, hogy len­gén öl­tö­zött szépségeket ren­del ma­gá­hoz szar­dí­ni­ai vil­lá­já­ba, míg a lí­bi­ai ve­ze­tő nem­ré­gi­ben az ENSZ Élel­me­zé­si és Me­ző­gaz­da­sá­gi Szer­ve­ze­te (FAO) csúcs­ta­lál­ko­zó­já­nak af­ri­kai kül­döt­te­ként Ró­má­ban egy olasz hosz­tesz­ügy­nök­ség ré­vén két es­té­re két­száz-két­száz höl­gyet ké­re­tett ma­gá­hoz.

Hogy mi sült ki mind­eb­ből? A kü­lönc­kö­dé­se­i­ről is­mert Kad­ha­fi csak annyit árult el, hogy be­szél­ge­tés­re in­vi­tál­ja a meg­hí­vot­ta­kat. A tá­bor­nok több fel­té­telt is sza­bott. Így a lí­bi­ai nagy­kö­vet­ség­re tar­tó kü­lön­busz­ra csak ti­zen­nyolc és har­minc­öt év kö­zöt­ti és száz­het­ven cen­ti­mé­ter ma­gas höl­gyek száll­hat­tak fel. A ki­vá­lasz­tott je­lent­ke­zők az ügy­nök­ség­től egy es­té­re öt­ven eu­rót, ket­tő­re het­ve­net zse­bel­het­tek be.

– Egy sző­ke lány mel­lett ül­tem a bu­szon, aki ab­ban re­mény­ke­dett, hogy a par­tin Ber­lus­co­ni is ott lesz. „Sze­re­tem őt, re­mé­lem, ta­lál­ko­zom majd ve­le” – lel­ken­de­zett – mond­ta Pa­o­la Lom­ele új­ság­író, aki szin­tén Kad­ha­fi ven­dé­ge volt.

Ber­lus­co­nit azon­ban hi­á­ba vár­ták, nem ment el. Ő in­kább csak ma­gát rö­pít­tet­te a menny­be a szar­dí­ni­ai bir­to­kon hű­sö­lő lá­nyok­kal.

Ugyan Kad­ha­fi is fél­órás ké­sés­sel ér­ke­zett a ma­ga két­száz höl­gyé­hez, cél­ja még­is más volt. Ami­kor meg­jött, azt mond­ta: „A höl­gye­kért va­gyok, sze­re­tek ve­lük cse­veg­ni ha­zá­juk kul­tú­rá­já­ról, bár­ho­vá me­gyek is.” Ez­után pe­dig Lí­bi­á­ról és az isz­lám­ról tar­tott elő­adást. Ven­dé­ge­it sem étel­lel, sem ital­lal nem kí­nál­ta meg, he­lyet­te min­den­ki egy Ko­rán­nal tá­voz­ha­tott.

A két fér­fi­ban a nő­imá­da­ton kí­vül is van né­mi ha­son­ló­ság és egy­ben kü­lönb­ség is. Mind­ket­ten ha­tal­mu­kat hasz­nál­ják ar­ra, hogy va­la­mit meg­sze­rez­ze­nek. Az egyik azon­ban imád­ja, ha is­te­ní­tik. Bár ke­resz­tény­nek mond­ja ma­gát, de ennyi­vel meg is elég­szik. A má­sik vi­szont is­te­ni au­to­ri­tá­sát hasz­nál­ja ar­ra, hogy val­lás­vál­tás­ra szó­lít­son fel. Az isz­lám hí­ve­ként nem tét­len­ke­dik, és más­fe­lé mu­tat.

Mond­juk ki: a ha­ta­lom je­gyé­ben Ber­lus­co­ni tes­tet akar, míg Kad­ha­fi egye­ne­sen a lel­ke­ket.

Míg Ber­lus­co­ni Eu­ró­pa nagy­ja­ként csak a play­boyt játssza, és egy ma­gas sar­kú ci­pő­től meg­őrül, ad­dig az af­ri­kai Kad­ha­fi nem tét­len­ke­dik, és a ma­gas sar­kú ci­pő tu­laj­do­no­sát az isz­lám­hoz té­rí­ti. Ha­tal­ma ere­jé­vel olyan po­ten­ci­á­lis anyu­ká­kat sze­ret­ne meg­sze­rez­ni, akik ké­sőbb musz­lim hí­ve­ket szül­het­nek.

A tett akár pél­dá­zat­sze­rű is le­het: míg Eu­ró­pa mu­la­to­zik, az isz­lám tért hó­dít.

Hor­váth-Bol­la Zsu­zsan­na (For­rás: evan­ge­li­kus.hu)