A hét témája

Mind­annyi­unk szá­má­ra be­cses és fél­tett kin­csek az em­lé­kek. Akár a lel­künk­ben, akár ré­gi fo­tók, le­ve­lek, sze­mé­lyes tár­gyak for­má­já­ban őriz­zük őket, do­bo­zok­ba zár­va. Ér­té­kük anya­gi­ak­ban ki­fe­jez­he­tet­len – hoz­zánk tar­toz­nak, iden­ti­tá­sunk ré­szei. Egy nép­nek is van­nak ha­son­ló kin­csei: pél­dá­ul a nyelv­em­lé­kek. A Ti­ha­nyi ala­pí­tó­le­vél­ről, a Ha­lot­ti be­széd és kö­nyör­gés­ről, az Óma­gyar Má­ria-si­ra­lom­ról ta­lán min­den­ki hal­lott már – de mind­ezt lát­ni, be­tűz­get­ni, ke­res­gél­ni az el­ső ma­gyar mon­da­to­kat, hely­ség­ne­ve­ket, bo­ga­rász­ni a mí­ves kéz­írá­so­kat, a sű­rűn rótt so­ro­kat, ima­köny­ve­ket, kó­de­xe­ket… – az iga­zi ka­land, uta­zás nyelv­tör­té­ne­tünk óma­gyar kor­sza­ká­ba, a tör­té­nel­mi kö­zép­kor­ba. A ma­gyar írás­be­li­ség el­ső öt­száz évé­nek – az ál­lam­ala­pí­tás­tól a mo­há­csi vé­szig ter­je­dő idő­szak­nak – az em­lé­ke­it múlt év de­cem­be­ré­ben egy­há­zunk or­szá­gos iro­dá­já­nak dol­go­zói is meg­te­kint­het­ték. Az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár­ban lát­ha­tó ki­ál­lí­tá­son Ka­li­na Ka­ta­lin, az ok­ta­tá­si osz­tály ve­ze­tő­je volt ér­tő tár­lat­ve­ze­tőnk.

Va­jon a ked­ves ol­va­só tud­ja, hogy mit ne­ve­zünk szór­vány­em­lék­nek? És tud­ná idéz­ni az el­ső fenn­ma­radt ma­gyar nyel­vű mon­dat­tö­re­dé­ket? És az el­ső sze­rel­mes vers, egy vi­rág­ének so­ra­it va­jon mi­lyen kö­tet­ben ke­res­né? Ma, ami­kor ter­mé­sze­tes egy­sze­rű­ség­gel írunk, ol­va­sunk, ont­juk a hi­va­ta­los és ma­gán­jel­le­gű do­ku­men­tu­mo­kat, fel­jegy­zé­se­ket, csak ámu­lunk azo­kon a ki­ál­lí­tott tár­gya­kon, ame­lyek ele­ink­től – sok­szor ka­lan­dos úton, vé­let­le­nek, sze­ren­csés, film­be il­lő for­du­la­tok út­ján – ma­rad­tak ránk…

Ka­li­na Ka­ta­lin ma­gyar nyelv és iro­da­lom sza­kos ta­nár­ként és a nyelv­tör­té­net ked­ve­lő­je­ként szak­ér­tő­je e té­má­nak. A Ha­lot­ti be­széd és kö­nyör­gés­től Má­rai Sán­dor Ha­lot­ti be­szé­dé­ig lát­tat­ta ve­lünk azt az ívet, amely írás­be­li­sé­günk kez­de­te­i­től a je­le­nig nyú­lik. Be­ve­ze­tő­jé­ben nem csak a ki­ál­lí­tás­hoz kap­cso­ló­dó tud­ni­va­ló­kat is­mer­tet­te; szólt a Ka­zin­czy-év­ről, a nyelv­újí­tás­ról, a nyelv­já­rá­sok­ról, ame­lyek fö­lé bol­to­zó­dott az iro­dal­mi nyelv­nek ne­ve­zett nyelv­vál­to­zat…

A la­tin nyel­vű Ti­ha­nyi ala­pí­tó­le­vél kö­ze­pe tá­ján meg­ta­lál­tuk a hí­res ma­gyar mon­dat­tö­re­dé­ket: „fe­he­ru­u­a­ru rea me­neh ho­du utu rea”, mai nyel­ven „Fe­hér­vár­ra me­nő had­út­ra”. A var­rott per­ga­men ki­be­tű­zé­se nem könnyű, ezért a ki­ál­lí­tók ki­ve­tí­tőn mu­tat­ják a ma­gyar hely­ség­ne­ve­ket. Hal­lat­la­nul iz­gal­mas tör­té­ne­te­ket is meg­is­mer­het­tünk tár­lat­ve­ze­tőnk­től: szólt pél­dá­ul az el­ső fenn­ma­radt ma­gyar vers, az Óma­gyar Má­ria-si­ra­lom „be­azo­no­sí­tá­sá­ról”, ar­ról, hogy a ver­set tar­tal­ma­zó kó­de­xet a Le­u­ve­ni Egye­te­mi Könyv­tár­ban őriz­ték, s a la­tin szö­veg­ben ta­lált is­me­ret­len mon­da­to­kat elő­ször tö­rök­nek vél­ték. Sze­ren­csé­re a szak­ér­tő fel­is­mer­te a ma­gyar so­ro­kat… S meg­tud­tuk azt is, hogy a kó­dex még egy ka­taszt­ro­fá­lis tűz­vészt is túl­élt.

Hall­hat­tunk a ko­los­to­rok szor­gal­mas kó­dex­má­so­ló­i­ról, a Nyu­lak szi­ge­tén élt do­mon­kos apá­cák éle­té­ről, kü­lö­nö­sen is Szent Mar­git­ról, va­la­mint a kó­de­xe­ket má­so­ló, ki­ma­gas­ló mű­velt­sé­gű Rás­kai Le­á­ról. Lát­tuk a leg­ko­ráb­bi bib­lia­for­dí­tá­so­kat, a Jó­kai-kó­de­xet, ima­köny­ve­ket. A ma­gyar nyelv­em­lé­kek ugyan­is két for­rás­ból fa­kad­nak: a jo­gi és az egy­há­zi élet szá­má­ra volt leg­elő­ször szük­ség írott anya­gok ké­szí­té­sé­re.

Vé­gül csak fel­so­ro­lás­kép­pen: az el­ső te­rem­ben a la­tin nyel­vű ok­le­ve­lek­ben szór­vá­nyo­san meg­je­le­nő ma­gyar sza­vak­kal ta­lál­koz­hat a lá­to­ga­tó, a má­so­dik­ban a ma­gyar nyel­vű ko­los­to­ri iro­da­lom kin­csei, a kó­de­xek van­nak ki­ál­lít­va. Mint Ka­li­na Ka­ta­lin el­mond­ta, a ki­ál­lí­tás szen­zá­ci­ó­ja, hogy ez al­ka­lom­mal, itt a tár­la­ton „ta­lál­ko­zik” elő­ször a Bé­csi, a Mün­che­ni és az Apor-kó­dex, vagy­is az úgy­ne­ve­zett Hu­szi­ta Bib­lia, az el­ső ma­gyar bib­lia­for­dí­tás. A ki­ál­lí­tás har­ma­dik ter­me pe­dig azt mu­tat­ja be, ho­gyan ön­ál­ló­so­dott a ma­gyar nyel­vű iro­da­lom, ho­gyan lett mind­in­kább a min­den­na­pok­ban is hasz­ná­la­tos a ma­gyar nyelv.

A tár­lat­hoz hon­lap is kap­cso­ló­dik (nyelv­em­le­kek.oszk.hu), a könyv­tár to­váb­bá a ki­ál­lí­tás­hoz csat­la­koz­va a nyelv­em­lé­kek té­ma­kö­ré­ben ren­dez tu­do­má­nyos na­pot a ma­gyar kul­tú­ra nap­ja al­kal­má­ból ja­nu­ár 21-én. Az ér­dek­lő­dő­ket ek­kor több­ször tár­lat­ve­ze­tés, il­let­ve elő­adá­sok vár­ják.

Kőháti Dóra