Kultúrkörök

Száz­öt­ven év­vel ez­előtt – 1860. ja­nu­ár 27-én – halt meg a leg­zse­ni­á­li­sabb ma­gyar tu­dós, Bo­lyai Já­nos.

Nagy­ap­ja, Bo­lyai Gás­pár szol­ga­bí­ró volt Er­dély­ben, a Kü­kül­lő men­ti Bo­lyán, ahol ki­csiny bir­to­kán gaz­dál­ko­dott. Itt szü­le­tett fia, Bo­lyai Far­kas 1775. feb­ru­ár 9-én. Hat­éves ko­rá­ban, 1781-ben ke­rült a nagy­enye­di kol­lé­gi­um­ba. Bá­ró Ke­mény Si­mon fia mel­lé fo­gad­ta idő­sebb ta­nu­ló­tár­sul. A két fiú 1790-ben Ko­lozs­vár­ra ment, a re­for­má­tus kol­lé­gi­um­ba. 1790-ben fél évet Jé­ná­ban töl­töt­tek, 1790-ben át­men­tek Göt­tin­gá­ba. Itt is­mer­ke­dett meg Bo­lyai Far­kas a két év­vel fi­a­ta­labb Carl Fried­rich Gauss-szal, „a ma­te­ma­ti­ka fe­je­del­mé­vel”. Össze­ba­rát­koz­tak, és egy éle­ten át le­ve­lez­tek.

Ha­za­té­ré­se után, 1799-től az anyai bir­to­kon (a Ma­ros­vá­sár­hely mel­let­ti Do­mál­don) gaz­dál­ko­dott. 1801-ben meg­nő­sült, Ár­ko­si Ben­kő Zsu­zsan­nát vet­te fe­le­sé­gül. Há­zas­sá­guk­ból – Ko­lozs­vá­rott – szü­le­tett Já­nos fi­uk 1802. de­cem­ber 15-én. Két év­vel ké­sőbb Bo­lyai Far­kast a ma­ros­vá­sár­he­lyi re­for­má­tus kol­lé­gi­um ma­te­ma­ti­ka­pro­fesszo­rá­vá vá­lasz­tot­ták, itt ta­ní­tott negy­ven­hét éven át, 1851-ig.

Iga­zi po­li­hisz­tor volt, hét tan­köny­vet írt, va­la­mint tag­ja volt a Ma­gyar Tu­dós Tár­sa­ság­nak is. Fő re­mény­sé­ge fia, Bo­lyai Já­nos volt, akit ő ta­ní­tott a ma­ros­vá­sár­he­lyi kol­lé­gi­um­ban. Re­mél­te, hogy fia mind­azt el­éri, amit ő nem tu­dott. Ép­pen ezért óri­á­si csa­ló­dást je­len­tett szá­má­ra, ami­kor nem si­ke­rült el­kül­de­nie őt Né­met­or­szág­ba, mi­vel ké­ré­sé­re Gauss nem vá­la­szolt.

Bo­lyai Já­nos 1818-ban irat­ko­zott be a bé­csi had­mér­nö­ki aka­dé­mi­á­ra, és 1822-ben fe­jez­te be ta­nul­má­nya­it. Al­had­na­gyi rang­ban Te­mes­vár­ra he­lyez­ték, in­nen írt le­ve­let ap­já­nak 1823. no­vem­ber 3-án: „A fel­té­te­lem már áll, hogy mi­helyt rend­be sze­dem, el­ké­szí­tem, s ha mód lesz, a pa­ral­el­lák­ról egy mun­kát adok ki. (…) Ha meg­lát­ja, Édes­apám, meg­is­me­ri: most töb­bet nem szól­ha­tok, csak annyit: hogy sem­mi­ből egy új, más vi­lá­got te­rem­tet­tem.”

Az édes­apa, Bo­lyai Far­kas 1832-ben meg­je­lent Ten­ta­men cí­mű köny­vé­nek a füg­ge­lé­ké­ben (Appendix) je­lent meg nyom­ta­tás­ban a fiú, Bo­lyai Já­nos el­mé­le­te: a nem euk­li­de­szi geo­met­ria kor­szak­al­ko­tó fel­fe­de­zé­se. Egye­dül Gauss is­mer­te fel a fel­fe­de­zés lé­nye­gét, ám ő azt ír­ta, hogy ma­ga is fog­lal­ko­zott a prob­lé­má­val, mint­egy el­vi­tat­va ez­zel Bo­lyai Já­nos el­ső­sé­gét. Pe­dig a Bo­lya­i­ak azt re­mél­ték, hogy Gauss se­gít­sé­gé­vel Já­nos ki­emel­ked­het az is­me­ret­len­ség ho­má­lyá­ból. Rá­adá­sul még az apa és fiú köz­ti vi­szony is meg­rom­lott.

Ami­kor Bo­lyai Já­nos fő­had­na­gyi rang­ban Ara­don szol­gált, ma­lá­ri­át és ízü­le­ti gyul­la­dást ka­pott. 1830-ban Lem­berg­be he­lyez­ték, itt ko­le­rás lett, Ol­mü­tz­ben pe­dig agy­ráz­kó­dást szen­ve­dett. Szol­gá­la­tát nem tud­ta el­lát­ni, és 1833-ban ka­pi­tá­nyi rang­ban nyug­dí­jaz­ták. Előbb Ma­ros­vá­sár­hely­re, majd 1834-ben Do­mál­dra köl­tö­zött, és meg­nő­sült. 1846-ban tért vissza Ma­ros­vá­sár­hely­re. Az apa, Bo­lyai Far­kas 1856. no­vem­ber 20-án, a fiú, Bo­lyai Já­nos 1860. ja­nu­ár 27-én halt meg.

A két Bo­lya­i­ról Ma­ros­vá­sár­he­lyen szob­rot ál­lí­tot­tak fel, Né­meth Lász­ló drá­mát írt ró­luk, Ko­lozs­várt a Bab­eș–Bo­lyai Tu­do­mány­egye­tem őr­zi a ne­vü­ket.

Dr. Re­mé­nyi Mi­hály