Kultúrkörök

Erős vá­rak

Di­gi­tá­lis táb­la, elekt­ro­ni­kus könyv – a 20–21. szá­zad for­du­ló­já­nak kor­sze­rű in­for­ma­ti­kai meg­ol­dá­sai. Per­sze, ar­ról le­het­ne vi­tat­koz­ni, hogy ezek va­ló­já­ban mennyi­re moz­dít­ják ki az em­be­ri­ség sze­ke­ré­nek sok te­kin­tet­ben kö­vek kö­zé szo­rult ke­re­ke­it… Van­nak azon­ban olyan kö­vek is, me­lyek a nyi­tott sze­mű, a vi­lág dol­ga­i­ra fi­gye­lő em­ber­nek tör­té­nel­met és mű­vé­szet­tör­té­ne­tet ta­ní­ta­nak.

Ilyen kö­vek­ből rak­ták össze a Hu­nyad vár­me­gyei Őr­al­ja­bol­dog­fal­va (San­ta­ma­ria-Or­lea) re­for­má­tus erőd­temp­lo­mát. A 12–13. szá­zad for­du­ló­já­ról szár­ma­zó épü­let an­nak a kor­nak a ta­nú­ja, ami­kor Er­dély ha­tá­ra­it még nem lép­te át a nap­ja­ink­ban dön­tő több­ség­ben lé­vő ro­mán­ság. Ha szem­ből te­kin­tünk tor­nyá­ra, fel­jebb még lő­rés­sze­rű, ro­mán stí­lu­sú, ket­tős, il­let­ve hár­mas fél­kör­íves zá­ró­dá­sú ab­la­ko­kat lát­ha­tunk, lej­jebb már mér­mű­ves, gó­ti­kus „nyí­lás­zá­ró­ján” süt be a nap. A ro­mán stí­lus je­gye­it vi­se­lik az ol­da­lán és az ap­szi­sá­ban ta­lál­ha­tó to­váb­bi ab­la­kok, a tég­la­lap ala­kú tö­meg­el­ren­de­zés, il­let­ve a bél­le­tes ka­pu is.

A temp­lom fal­lal erő­sí­tett ud­va­rá­ba sza­bad a be­já­rás. Az épü­let kö­rül ré­gi ma­gyar nyel­vű sír­em­lé­ke­ket, va­la­mint – he­ve­nyé­szett la­pi­dá­ri­um­ként – fa­ra­gott kö­ve­ket ta­lá­lunk. Az egy­ko­ri lel­kész­lak ro­mok­ban he­ver, ud­va­rá­ból ri­asz­tó ku­tya­uga­tás hal­lat­szik. Vi­szont a ke­rí­tés aj­ta­ján ott az „át­té­te­les kulcs”: a ház­szám, ahol a va­ló­di kul­csot tart­ják. Itt ro­mán nem­ze­ti­sé­gű, an­go­lul jól be­szé­lő, ba­rát­sá­gos fi­a­tal­em­ber fo­gad, majd vé­gigkí­sér min­ket az épü­­le­ten. Aki pe­dig úgy kí­ván­ja, a temp­lom­ban meg­ta­lál­ja a kör­nyé­ket le­fe­dő ma­gyar re­for­má­tus gyü­le­ke­zet lel­ké­szé­nek ne­vét és el­ér­he­tő­sé­gét, aki ta­lán még több ma­gyar vo­nat­ko­zást em­lít­ve tud­na me­sél­ni a lát­ni­va­lók­ról.

Be­lép­ve el­ső­ként a fres­kó­tö­re­dé­kek hív­ják fel ma­guk­ra a fi­gyel­met. Ezek kü­lön­bö­ző fe­le­ke­ze­ti kor­sza­kok­ból szár­ma­zó al­ko­tá­sok, ta­lá­lunk kö­zöt­tük a pro­tes­tan­tiz­mus előt­ti ka­to­li­kus és or­to­dox idő­szak­ból is fest­mé­nye­ket. Vi­szont te­gyük hoz­zá: a temp­lom tör­té­ne­té­vel fog­lal­ko­zó le­írá­sok egy ré­sze két­ség­be von­ja, hogy va­la­ha is gö­rög­ke­le­ti kéz­ben volt az is­ten­há­za. A fal­fest­mé­nye­ket még a kö­zép­kor­ban — ha­son­ló­an a kör­nyék más temp­lo­ma­i­hoz — „meg­cson­kí­tot­ták”, az áb­rá­zolt szen­tek sze­me­it ki­szúr­ták. Nem tud­ni pon­to­san, hogy kik: a ba­bo­nák­ra haj­la­mos fa­lu­si­ak vagy a tö­rök hor­dák? A kar­zat­ra fa­lép­cső ve­zet, or­go­na vi­szont nincs, az is­ten­tisz­te­le­te­ket mí­ves fa­ra­gá­sú har­mó­ni­um­mal kí­sér­ték.

Rend­sze­res al­kal­ma­kat már nem tar­ta­nak, va­sár­na­pon­ként nem hang­zik el ige­hir­de­tés az őr­al­ja­bol­dog­fal­vai temp­lom szó­szé­ké­ről. A te­le­pü­lés az Er­dé­lyi Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let Hu­nya­di Egy­ház­me­gyé­jé­nek hát­sze­gi gyü­le­ke­ze­té­hez tar­to­zik mint misszi­ós egy­ház­köz­ség – az utol­só hi­va­ta­los nép­szám­lá­lás sze­rint har­minc­egy fős re­for­má­tus­ság­gal, mely­ről az egy­ház­ke­rü­le­ti sta­tisz­ti­ka azt mond­ja, hogy mind­össze­sen két hí­vő vesz részt ak­tí­van is a gyü­le­ke­zet éle­té­ben.

A fa­lu föl­des­ura va­la­mi­kor az or­to­dox ke­néz­csa­lád­ból ka­to­li­kus­sá lett Kend­e­ffy fa­mí­lia volt. A még ál­ló, pa­zar kas­té­lyuk­ról szár­ma­zó fel­ira­tos cí­me­ren ko­szo­rú és a ma­gyar tri­ko­lór dí­sze­leg, tu­dat­va: nem mi va­gyunk az egyet­le­nek az anya­or­szág­ból a dél-er­dé­lyi vé­ge­ken.