Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 05
- Őraljaboldogfalva református erődtemploma
Kultúrkörök
Erős várak
Hozzászólás a cikkhez
Őraljaboldogfalva református erődtemploma
Digitális tábla, elektronikus könyv – a 20–21. század fordulójának korszerű informatikai megoldásai. Persze, arról lehetne vitatkozni, hogy ezek valójában mennyire mozdítják ki az emberiség szekerének sok tekintetben kövek közé szorult kerekeit… Vannak azonban olyan kövek is, melyek a nyitott szemű, a világ dolgaira figyelő embernek történelmet és művészettörténetet tanítanak.
Ilyen kövekből rakták össze a Hunyad vármegyei Őraljaboldogfalva (Santamaria-Orlea) református erődtemplomát. A 12–13. század fordulójáról származó épület annak a kornak a tanúja, amikor Erdély határait még nem lépte át a napjainkban döntő többségben lévő románság. Ha szemből tekintünk tornyára, feljebb még lőrésszerű, román stílusú, kettős, illetve hármas félköríves záródású ablakokat láthatunk, lejjebb már mérműves, gótikus „nyílászáróján” süt be a nap. A román stílus jegyeit viselik az oldalán és az apszisában található további ablakok, a téglalap alakú tömegelrendezés, illetve a bélletes kapu is.
A templom fallal erősített udvarába szabad a bejárás. Az épület körül régi magyar nyelvű síremlékeket, valamint – hevenyészett lapidáriumként – faragott köveket találunk. Az egykori lelkészlak romokban hever, udvarából riasztó kutyaugatás hallatszik. Viszont a kerítés ajtaján ott az „áttételes kulcs”: a házszám, ahol a valódi kulcsot tartják. Itt román nemzetiségű, angolul jól beszélő, barátságos fiatalember fogad, majd végigkísér minket az épületen. Aki pedig úgy kívánja, a templomban megtalálja a környéket lefedő magyar református gyülekezet lelkészének nevét és elérhetőségét, aki talán még több magyar vonatkozást említve tudna mesélni a látnivalókról.
Belépve elsőként a freskótöredékek hívják fel magukra a figyelmet. Ezek különböző felekezeti korszakokból származó alkotások, találunk közöttük a protestantizmus előtti katolikus és ortodox időszakból is festményeket. Viszont tegyük hozzá: a templom történetével foglalkozó leírások egy része kétségbe vonja, hogy valaha is görögkeleti kézben volt az istenháza. A falfestményeket még a középkorban — hasonlóan a környék más templomaihoz — „megcsonkították”, az ábrázolt szentek szemeit kiszúrták. Nem tudni pontosan, hogy kik: a babonákra hajlamos falusiak vagy a török hordák? A karzatra falépcső vezet, orgona viszont nincs, az istentiszteleteket míves faragású harmóniummal kísérték.
Rendszeres alkalmakat már nem tartanak, vasárnaponként nem hangzik el igehirdetés az őraljaboldogfalvai templom szószékéről. A település az Erdélyi Református Egyházkerület Hunyadi Egyházmegyéjének hátszegi gyülekezetéhez tartozik mint missziós egyházközség – az utolsó hivatalos népszámlálás szerint harmincegy fős reformátussággal, melyről az egyházkerületi statisztika azt mondja, hogy mindösszesen két hívő vesz részt aktívan is a gyülekezet életében.
A falu földesura valamikor az ortodox kenézcsaládból katolikussá lett Kendeffy família volt. A még álló, pazar kastélyukról származó feliratos címeren koszorú és a magyar trikolór díszeleg, tudatva: nem mi vagyunk az egyetlenek az anyaországból a dél-erdélyi végeken.
::Nyomtatható változat::
|