Oratio oecumenica

Örök Is­te­nünk, mennyei Atyánk, aki meg­ígér­ted, hogy igéd nem tér vissza hoz­zád üre­sen, add meg ne­künk is ke­gyel­me­sen, hogy szent sza­vad üze­ne­te meg­ma­rad­jon szí­vünk­ben, és Szent­lel­ked ere­jé­vel üd­vös­ség­re te­rem­jen gyü­möl­csöt.

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

Ami­kor ezek­ben a na­pok­ban és he­tek­ben sok he­lyen ün­nep­lik a far­san­got, a még ko­ránt­sem eny­hü­lő tél el­mú­lá­sát és a ta­va­szi új­já­éle­dés re­mény­sé­gét, szen­teld meg az ün­nep­lők örö­mét. Ké­rünk, ne en­gedd meg, hogy el­fe­led­kez­zünk a te üze­ne­ted­ről! Ar­ról, hogy tisz­ta lé­lek­kel és igaz meg­té­rés­sel ké­szül­jünk a böj­ti út­ra, Jé­zus Urunk ál­do­za­tá­ra, mely egye­dül ad­hat­ja meg ne­künk az iga­zi bel­ső örö­möt és lel­ki bé­kes­sé­get. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

Kö­nyör­günk az ige hall­ga­tó­i­ért. Azo­kért is, akik hall­gat­ják, de nem fo­gad­ják szí­vük­be sza­va­dat. Tedd fo­gé­konnyá szí­vü­ket ar­ra, hogy meg­ért­sék, min­den ige­hall­ga­tá­si al­ka­lom tő­led ka­pott le­he­tő­ség, mellyel ke­re­sel ben­nün­ket, és meg­té­rés­re hívsz. Azo­kért is imád­ko­zunk, akik öröm­mel hall­gat­ják és be is fo­gad­ják a szí­vük­be hul­lott ma­got, hogy ki­tar­tó­ak és hű­sé­ge­sek le­gye­nek a jó cse­lek­vé­sé­ben. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

Kö­nyör­günk egy­há­zun­kért, gyü­le­ke­ze­tün­kért és a test­vér­egy­há­za­kért. Te mind­annyi­unk­hoz szólsz, és se­gí­tesz, hogy egy­sé­ge­sen át­él­jük igéd élő és ha­tó ere­jét. Ál­ta­la le­lep­le­zed bű­ne­in­ket, fel­tá­rod té­ve­dé­se­in­ket, és hir­de­ted a bűn­bo­csá­nat örö­mét. Így mun­kál­kodj ma is, és ez­után is kö­zöt­tünk, hogy meg­erő­söd­jünk egy­más el­fo­ga­dá­sá­ban, a hit, a re­mény és a sze­re­tet aján­dé­ká­ban. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

Kö­nyör­günk az egész vi­lá­gért, an­nak rend­jé­ért és bé­ké­jé­ért. Áldd meg min­de­nütt a jó­aka­ra­tú tö­rek­vé­se­ket. Óvj meg min­den ve­sze­de­lem­től, ter­mé­sze­ti csa­pás­tól és ín­ség­től. Légy a sze­gé­nyek, a rá­szo­ru­lók, a mun­ka­nél­kü­li­ek és a re­ményt vesz­tet­tek meg­se­gí­tő­je. En­gedd, hogy meg­ért­sük egy­más hi­bá­it, se­gít­sünk a ki­ja­ví­tá­suk­ban, hogy mind­annyi­an egy kö­zös­ség­ként ta­pasz­tal­has­suk meg ál­dó sze­re­te­te­det. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

Kö­nyör­günk a szen­ve­dő­kért és a be­te­ge­kért, az élet vé­ge fe­lé já­ró­kért. Kü­lö­nö­sen is azo­kért, akik sa­ját gyen­ge­sé­ge­ik rab­sá­gá­ban él­nek, de ná­lad ke­res­nek me­ne­dé­ket. Áldd meg mind­azo­kat, akik se­gí­tik, ápol­ják, gon­doz­zák őket. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

Erő­síts meg mind­annyi­un­kat ab­ban a hit­ben, hogy ige­hir­de­té­sünk és sze­re­tet­szol­gá­la­tunk nem hi­á­ba­va­ló. Add meg ne­künk azt a bi­zo­nyos­sá­got, hogy be­tel­je­sí­ted ígé­re­te­i­det, és el­ho­zod örök or­szá­go­dat szent Fi­ad, a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ál­tal. Ámen.