Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Ó, Is­ten! Meg­ren­dí­tet­ted, meg­re­pesz­tet­ted a föl­det. Gyó­gyítsd be se­be­it, mert meg­in­dult. Zsolt 60,4 (Ap­Csel 2,4; Lk 8,4–8/9–15/; Zsid 4,12–13; Zsolt 119,81–88) A hat­va­na­dik zsol­tár ... >>

Élő víz

Ho­gyan ál­lít­suk hely­re, ha szét­esett az éle­tünk?
Tűz pusz­tít­ja el az ott­ho­nt, el­emész­ti a csa­lád min­den föl­di va­gyo­nát. Si­ke­res üz­let­em­be­rek pusz­tí­tó üz­le­ti vál­ság­ba ke­rül­nek, ez­zel el­ve­szít­ve min­den re­mé­nyü­ket és ál­mu­kat. A Bib­lia így mond­ja: „Van ilyen hi­á­ba­va­ló­ság is, ami a Föl­dön tör­té­nik: van­nak iga­zak, akik­kel úgy bán­nak, mint a bű­nö­sök­kel; és van­nak bű­nö­sök, akik­kel meg úgy bán­nak, mint az iga­zak­kal. Azt mon­dom, hogy ez is hi­á­ba­va­ló­ság.” (Préd 8,14) Ho­gyan vi­szo­nyul­junk az ilyen dol­gok­hoz? Mit te­gyünk, ha tra­gé­dia csap le ránk? >>

Nem ju­tot­tam el hoz­zád, pe­dig na­gyon akar­tam…
Hány­szor hang­zik el a ke­gyes ha­zug­ság: „Va­la­hogy nem jött össze…”, „Min­dig köz­be­jött va­la­mi…”, „Annyi a ten­ni­va­lóm…”, „Jö­vő hé­ten biz­to­san…” és még szám­ta­lan min­den­fé­le, elő­kap­ko­dott in­dok a lel­ki­is­me­ret el­al­ta­tá­sá­ra. Va­la­mi min­dig fon­to­sabb volt. >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
„Ma, ha az ő hang­ját hall­já­tok, ne ke­mé­nyít­sé­tek meg a szí­ve­te­ket…” (Zsid 3,15) >>

Egyházunk egy-két hete

Mes­si­ás Lő­rin­cen
Hän­del Mes­si­ás cí­mű ora­tó­ri­u­má­nak el­ső, ka­rá­cso­nyi ré­szét ad­ta elő az orosz­lá­nyi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet ének- és ze­ne­ka­ra a pest­szent­lő­rin­ci temp­lom­ban ja­nu­ár 31-én. A szó­lót Ede­lé­nyi-Sza­bó Zsu­zsan­na (szop­rán), Bar­dócz Er­zsé­bet (alt), Bas­ki Ist­ván (te­nor) és Kor­pás Fe­renc (basszus) éne­kel­te. Győ­ri Gá­bor es­pe­res a Hal­le­lu­jah-kó­rus előtt Jn 4,25 alap­ján tar­tott áhí­ta­tá­ban a Mes­si­ás­ra mu­ta­tott, így az ige és a ze­ne egy­aránt ró­la szólt. >>

Re­for­má­ció.500
2017 je­les év lesz a vi­lág pro­tes­tán­sa­i­nak éle­té­ben, hi­szen öt­szá­za­dik év­for­du­ló­ját ün­ne­pel­jük an­nak, hogy Lu­ther Már­ton 1517. ok­tó­ber 31-én ki­szö­gez­te 95 té­te­lét a wit­ten­ber­gi vár­temp­lom aj­ta­já­ra. A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház­ban az év­for­du­ló ese­mé­nye­i­ért fe­le­lős re­for­má­ci­ói em­lék­bi­zott­ság múlt szer­dán tar­tot­ta meg ala­ku­ló ülé­sét az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ki hi­va­ta­lá­ban. >>

Süteménnyel Ha­i­ti­ért
Azt mond­juk, hogy a mai gye­re­kek már nem az iga­zi­ak… Hogy a mai gye­re­kek­ben már nin­csen ál­do­zat­kész­ség, nin­csen ada­ko­zó­kedv. Saj­nos, le­het, hogy az ál­ta­lá­nos ten­den­ci­át nem tud­juk meg­cá­fol­ni né­hány pél­dá­val egy kis­al­föl­di kis­vá­ros evan­gé­li­kus kö­zép­is­ko­lá­já­ból, de ta­lán az épí­tő pél­dá­kat sem sza­bad el­hall­gat­ni. >>

Keresztutak

Az el­kö­te­le­zettség ka­landja
Tíz éve „már csak együtt va­gyunk ér­tel­mez­he­tők” – Sü­ve­ges Ger­gő Apa-kép-írás cí­mű köny­vé­nek e so­ra bá­to­rí­tott fel ar­ra, hogy a há­zas­ság he­te kap­csán egyi­kük­kel, a fe­le­ség­gel, Ru­dan Mar­git­tal be­szél­ges­sek. Na­gyon ér­de­kelt, ki áll a jól is­mert és köz­ked­velt te­le­ví­zi­ós mel­lett. Nem csa­lód­tam: a lát­szó­lag vissza­fo­gott, még­is su­gár­zó­an ked­ves fi­a­tal­asszony va­ló­ban má­sik fe­le Ger­gő­nek. El­ső­ként még­is a két­sé­ge­i­ről fag­gat­tam őt. Biz­tos volt-e ab­ban, hogy Ger­gő az iga­zi? Kér­dé­se­met hall­va ked­ve­sen fel­ne­ve­tett. >>

Evangélikusok

Száz­két év a sze­re­tet szol­gá­la­tá­ban
Csa­lá­di­as ün­nep­sé­gen kö­szön­töt­ték ja­nu­ár 26-án, 102. szü­le­tés­nap­ján Zso­hár Len­ke di­a­ko­nissza nő­vért. A győ­ri evan­gé­li­kus sze­re­tet­ház leg­idő­sebb la­kó­ja leg­na­gyobb aján­dék­nak a Bib­li­át, „Is­ten éle­tet és erőt adó igé­jét” tart­ja. >>

e-világ

Légy óva­tos!
Azon gon­dol­kod­tam a 148-as au­tó­bu­szon, hogy mi­ként je­le­nik meg a köz­élet, a po­li­ti­ka a Bib­li­á­ban. Ta­lán Ne­hé­mi­ás­nál tar­tot­tam, ami­kor meg­tör­tént. Ve­lem is. Be­tö­rést már két­szer él­tem át, zseb­lo­pást most má­sod­szor. Meg­fosz­tot­tak hét da­rab iga­zol­vány­tól és mind­két bank­kár­tyám­tól. Kész­pénz nem volt kö­zöt­tük. >>

„Szol­gá­lunk és vé­dünk”
Vall­juk meg, nem túl szí­ve­sen ta­lál­ko­zunk a rend­őr­ség­gel. Mert az az ese­tek leg­több­jé­ben azt je­len­ti, hogy vé­tet­tünk va­la­mely köz­le­ke­dé­si sza­bály el­len, bal­eset vagy ép­pen bűn­cse­lek­mény ál­do­za­ta­i­vá vál­tunk. A rend­őr­ség ki­fe­je­zés saj­nos „nem hor­doz po­zi­tív üze­ne­tet” – idéz­te an­gol kol­lé­gá­ja fur­csa meg­fo­gal­ma­zá­sát Oláh Lász­ló, a Bu­da­pes­ti Rend­őr-fő­ka­pi­tány­ság Bűn­meg­elő­zé­si Osz­tá­lyá­nak ve­ze­tő­je. Az őr­naggyal an­nak kap­csán ta­lál­koz­tam, hogy az Or­szá­gos Rend­őr-fő­ka­pi­tány­ság ak­ci­ót in­dí­tott az idő­sebb ál­lam­pol­gá­rok biz­ton­sá­gá­nak meg­őr­zé­se ér­de­ké­ben. Eb­ben a bűn­meg­elő­zé­si mun­ká­ban szá­mí­ta­nak a tör­té­nel­mi egy­há­zak köz­re­mű­kö­dé­sé­re is, hi­szen leg­in­kább a ke­resz­tény kö­zös­sé­gek­ben ta­lál­koz­ha­tunk ak­tív nyug­dí­jas ko­rú­ak­kal. >>

Bűn­meg­elő­zé­si ta­ná­csok
Az idős­ko­rú­ak sé­rel­mé­re el­kö­ve­tett cse­lek­mé­nyek leg­na­gyobb ré­sze va­gyon el­le­ni bűn­cse­lek­mény. Ezek kö­zül is el­ső­sor­ban lo­pás (al­kal­mi lo­pás, zseb­lo­pás, be­tö­ré­ses, be­sur­ra­ná­sos, trük­kös, pénz­vál­tá­sos lo­pás, kór­há­zi lo­pás), csa­lás, sik­kasz­tás és rab­lás ál­do­za­tá­vá vál­nak ezen kor­osz­tály tag­jai. >>

Püs­pö­ki szol­gá­lat és te­rem­tés­vé­de­lem
Gáncs Pé­tert, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­két a te­rem­tés­vé­de­lem ügyé­nek ha­zai fel­ka­ro­lá­sá­ról, a kez­de­ti lé­pé­sek­ről, a püs­pö­ki hi­va­ta­li ügy­in­té­zés „kör­nye­zet­ba­rá­to­sí­tá­sá­nak” le­he­tő­sé­ge­i­ről és sze­mé­lyes élet­vi­te­lé­ről kér­dez­tük. >>

Keresztény szemmel

A há­zas­ság he­tén túl
A ha­zai és az eu­ró­pai sta­tisz­ti­kák egy­aránt azt mu­tat­ják, hogy át­ala­kult a há­zas­ság előtt ál­lók vagy ép­pen he­lyet­te más for­má­ban együtt élők há­zas­ság­ról al­ko­tott ké­pe. A há­zas­sá­gok szá­má­nak csök­ke­né­se, a há­zas­sá­gon kí­vül szü­le­tett gyer­me­kek szám­ará­nyá­nak nö­ve­ke­dé­se egy­ér­tel­mű­en jel­zi, hogy az egy­kor a tár­sa­da­lom alap­in­téz­mé­nyé­nek szá­mí­tó há­zas­sá­gi együtt­élés­ről ma már ko­ránt­sem az az ál­ta­lá­nos fel­fo­gás, hogy ez len­ne az egye­dü­li le­het­sé­ges út­ja az em­be­ri élet e vi­lá­gi ki­tel­je­se­dé­sé­nek. >>

Bolt­ív­ként össze­köt
Sze­ren­csés egy­be­esés volt, hogy ja­nu­ár 22-e, a ma­gyar kul­tú­ra nap­ja a ke­resz­tény egy­ség egye­te­mes ima­he­té­re esett. Ko­lozs­vár ma­gyar­sá­ga e két ki­emel­ke­dő al­kal­mat új­ra a zsú­fo­lá­sig meg­telt fő­té­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban ün­ne­pel­te meg iga­zán mél­tó mó­don. >>

A hét témája

Lu­ther-kon­fe­ren­cia har­mad­szor
Im­már har­ma­dik al­ka­lom­mal tar­tot­tak Lu­ther-kon­fe­ren­ci­át ja­nu­ár 29-én és 30-án a rév­fü­lö­pi Or­dass La­jos Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont­ban. Tet­ték ezt ez­út­tal is az­zal a cél­lal, hogy Lu­ther gaz­dag teo­ló­gi­ai örök­sé­gét ál­lít­sák a kö­zép­pont­ba, és fel­vil­lant­sák an­nak egy-egy sze­le­tét – ter­mé­sze­te­sen igei út­ra­va­ló­ról is gon­dos­kod­va. >>

Tart­sa­tok bűn­bá­na­tot, vagy vét­kez­ze­tek bát­ran?
A re­for­má­ció tör­té­ne­té­ben ket­tős ér­te­lem­ben is a bűn­bá­nat és bűn­bo­csá­nat kér­dé­se állt a kö­zép­pont­ban. Egy­részt ma­ga a re­for­má­tor, Lu­ther Már­ton sok­éves bel­ső küz­del­mé­re gon­dol­ha­tunk a „ke­gyel­mes Is­ten” utá­ni vá­gya­ko­zás­ban, más­részt a ki­lenc­ven­öt té­tel meg­fo­gal­ma­zá­sá­ra és köz­üggyé té­te­lé­re, amely­nek ki­in­du­ló­pont­ja ép­pen az em­be­ri bű­nök­kel va­ló vissza­élés, a bűn­bo­csá­nat áru­sí­tá­sa fe­let­ti meg­ren­dü­lés volt. >>

Lu­ther fel­fo­gá­sá­nak vál­to­zá­sa Is­ten ket­tős kor­mány­zá­sá­ról a pa­raszt­há­bo­rú után
Amíg Lu­ther a pa­raszt­há­bo­rú előtt ra­gasz­ko­dott ah­hoz, hogy az eret­ne­kek, tév­ta­ní­tók el­len csak az ige fegy­ve­ré­vel sza­bad küz­de­ni, ad­dig a pa­raszt­há­bo­rú ta­pasz­ta­la­tai alap­ján úgy lát­ja, hogy a vi­lá­gi ha­ta­lom kö­te­les min­den ren­del­ke­zé­sé­re ál­ló esz­köz­zel, akár fegy­ve­res erő­szak­kal is fel­lép­ni a tár­sa­da­lom­ra néz­ve ve­szé­lyes, a tár­sa­da­lom bé­ké­jét meg­bon­tó szek­ták fel­szá­mo­lá­sa ér­de­ké­ben, hogy így ve­gyék ele­jét a pa­raszt­há­bo­rú­hoz ha­son­ló tra­gé­di­ák­nak. >>

Győri olvasókör
Két Lu­ther-kon­fe­ren­cia kö­zött ott­hon is ta­nul­má­nyoz­hat­juk Lu­ther írá­sa­it. Eh­hez be­ve­ze­tés­ként Isó Do­rottya lelkész Vi­rág Je­nő­nek a Dr. Lu­ther Már­ton ön­ma­gá­ról cí­mű kö­te­tét ajánl­ja, a Kis ká­té és a Nagy ká­té után pe­dig a Schm­al­kal­de­ni cik­kek kö­­vet­kez­het­nek. >>

Ho­gyan se­gít Lu­ther a gya­kor­la­ti bib­lia­ol­va­sás­ban?
1. Lu­ther hár­mas sza­bá­lya a Bib­lia ol­va­sá­sá­ról >>

Min­ta-e Lu­ther is­ten­tisz­te­le­ti rend­je a mai evan­gé­li­kus­ság­nak?
A „tor­ga­ui de­fi­ní­ció” Töb­bek sze­rint az evan­gé­li­kus is­ten­tisz­te­let „non plus ult­rá­ja” az a mon­dat, ame­lyet Lu­ther a tor­ga­ui vár­ká­pol­na fel­szen­te­lé­si ige­hir­de­té­sé­ben mon­dott: „…ne más tör­tén­jék, mint az, hogy ma­ga a mi ked­ves Urunk az ő szent sza­va ál­tal ve­lünk be­szél, mi pe­dig for­dít­va: ve­le be­szé­lünk az imád­ság­ban és a di­csé­rő ének­ben.” >>

evél&levél

Össze­füg­gés még egy­szer
Tisz­telt Szer­kesz­tő­ség! A lap múlt he­ti (ja­nu­ár 31-i) szá­má­ban meg­je­lent, Hol az össze­füg­gés? cí­mű ve­zér­cik­kel kap­cso­lat­ban el­is­me­rem: az én hi­bám, hogy az irány­adó ter­je­del­met, ha ke­vés­sel is, de túl­lép­tem. Emi­att ke­rült ki az ele­jé­ről a Dar­win­tól szár­ma­zó idé­zet, ami­nek kö­vet­kez­té­ben az írás be­ve­ze­té­se na­gyon su­ta lett. Alig­ha vár­ha­tó el a tisz­telt ol­va­sók­tól, hogy az uta­lás alap­ján – a Bib­li­á­hoz vagy pél­dá­ul a Kis ká­té­hoz ha­son­ló­an – ki­ke­res­sék. Már elő­re örü­lök a lap­szám in­ter­ne­tes ki­adá­sá­nak, mert ott nyil­ván hi­ány­ta­la­nul ol­vas­ha­tó lesz. >>

Ima­hét Jó­zsef­vá­ros­ban
Az öku­me­ni­kus ima­hét tör­té­ne­té­ben a 2010. év kü­lö­nös fon­tos­ság­gal bír. Hi­szen ép­pen száz éve ta­lál­koz­tak egy­más­sal a skót fő­vá­ros­ban, Edin­burgh­ban az ang­li­kán, az or­to­dox és pro­tes­táns egy­há­zak és misszi­ói egye­sü­le­tek kép­vi­se­lői. Ezt a ke­rek szü­le­tés­na­pot sze­ret­tük vol­na mél­tó­kép­pen meg­ün­ne­pel­ni a Jó­zsef­vá­ros­ban is. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„A Szentírás többi könyve előtt a Zsoltárok könyvének az az erénye, hogy nem csupán min­den­nemű jót tanít és pél­dá­za­tokat nyújt, de a legékesebb módon, válogatott sza­vak­kal mutatja és igazgatja, mint tart­hatjuk meg és ... >>

Kultúrkörök

Tor­may Céc­i­le és a Nap­ke­let
Schöpf­lin Ala­dár író, iro­da­lom­tör­té­nész 1940-ben meg­je­lent, Bú­csú a Nap­ke­let­től cí­mű elé­gi­kus írá­sá­ból idé­zek: „Szép csend­ben, bú­csúz­ta­tók és gyász­szer­tar­tá­sok nél­kül, ki­múlt a Nap­ke­let, ha­von­ként meg­je­le­nő iro­dal­mi és kri­ti­kai fo­lyó­irat. Tor­may Céc­i­le ala­pí­tot­ta 1923-ban. (…) Be­val­lott cél­ja az ak­kor úgy­ne­ve­zett ke­resz­tény meg­úju­lás iro­dal­mi szol­gá­la­ta volt, s be nem val­lot­tan a Nyu­gat el­len­sú­lyo­zá­sa. (…) Tor­may Céc­i­le elő­ke­lő szel­le­me nem en­ged­te, hogy fo­lyó­ira­ta fö­lös­le­ges po­lé­mi­ák­kal s az ak­kor di­va­tos po­li­ti­kai jel­sza­vak han­goz­ta­tá­sá­val száll­jon el­le­nünk harc­ba. Iro­dal­mi sú­lyá­val akart hat­ni. Meg kell ál­la­pí­ta­nunk, a tó­nu­sa elő­ke­lő és írók­hoz mél­tó volt.” A mél­ta­tó so­rok a Nyu­gat­ban je­len­tek meg, ab­ban a fo­lyó­irat­ban, amely in­du­lá­sa, 1908 óta a szá­zad­elő ra­di­ká­lis nem­ze­dé­ké­nek adott fó­ru­mot. Az iro­dal­mi ér­ték je­gyé­ben szer­kesz­tett je­les fo­lyó­irat so­kak sze­rint mel­lőz­te a nem­ze­ti sors­kér­dé­sek tag­la­lá­sát, ami Tri­a­non után kü­lö­nö­sen fá­jó je­len­ség volt. Schöpf­lin Ala­dár, az örök bé­kí­tő, aki több­ször han­goz­tat­ta, nincs jobb­ol­da­li és bal­ol­da­li iro­da­lom, csak ér­té­kes, szín­vo­na­las iro­da­lom lé­te­zik, szó­val Schöpf­lin bú­csú­sza­va­it – bár az el­len­ol­dal­ról ér­kez­tek – őszin­té­nek és igaz­nak kell te­kin­te­nünk; a Nap­ke­let meg­szű­né­sé­vel egy újabb csil­lag hul­lott le a ma­gyar iro­da­lom egé­ről. >>

Me­se, me­se, Bib­lia
Ki ne em­lé­kez­ne ar­ra, mennyi­re sze­ret­te ki­sebb-na­gyobb gyer­mek­ko­rá­ban a me­sé­ket? Azt a me­sét is, ami­kor anya vagy apa fel­ol­va­sott egy ré­ges-ré­gi könyv­ből, de azt ta­lán még sok­kal job­ban, ami­kor nagy­anyó seb­ti­ben kö­té­nyé­be tö­röl­te a ke­zét, le­ül­te­tett ma­ga mel­lé a sám­li­ra, és már ágaz­tak-bo­gaz­tak-vi­rá­goz­tak is szá­já­ból a sza­vak: Egy­szer volt, hol nem volt… Rá­adá­sul nem­csak a jól is­mert Jan­csi­ról és Ju­lis­ká­ról, bo­szor­ká­nyok­ról és sár­ká­nyok­ról hall­hat­tunk tő­le, ha­nem száj­tát­va fi­gyel­het­tük sa­ját tör­té­ne­te­it is: Him­me­lin­chen­ről, a fur­fan­gos tör­pé­ről, a há­rom ázott pil­lan­gó­ról vagy a ba­ba­bolt­ról, ahol éj­sza­ka meg­ele­ve­ned­nek a já­té­kok… >>

Meg­tar­tó erő a művelődés
Öku­me­ni­kus is­ten­tisz­te­let ke­re­té­ben ün­ne­pel­te ja­nu­ár 22-én a ma­gyar kul­tú­ra nap­ját a ko­lozs­vá­ri ma­gyar­ság. A szer­ve­zők, a Ro­má­ni­ai Evan­gé­li­kus-Lu­the­rá­nus Egy­ház, az Er­dé­lyi Ma­gyar Köz­mű­ve­lő­dé­si Egye­sü­let, a Já­ro­si An­dor Ke­resz­tyén Kul­tu­rá­lis Mű­hely, va­la­mint a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság ko­lozs­vá­ri fő­kon­zu­lá­tu­sa meg­hí­vá­sá­ra zsú­fo­lá­sig meg­telt a ko­lozs­vá­ri evan­gé­li­kus temp­lom. >>

Az új ha­za re­mé­nye
Sze­ren­csés em­ber az, aki kis könyv­tár­szo­ba csend­jé­ben hall­gat­hat­ja Cso­ó­ri Sán­dort. Egy óra alatt annyi igaz­sá­got tud meg, mint más­hol hó­na­pok vagy évek alatt. Van-e még Ma­gyar­or­szág, ki­re fe­ne­ked­nek or­das esz­mék, mit üzen – a sí­ron túl­ról – Ady End­re? >>

Kö­zös örök­sé­günk
Bíz­vást ki­je­lent­het­jük: az Asz­ta­li Be­szél­ge­té­sek Kul­tu­rá­lis Ala­pít­vány (AB­KA) ha­gyo­mányt és mű­fajt ho­zott lét­re az Asz­ta­li be­szél­ge­té­sek cím­mel út­já­ra in­dí­tott köz­éle­ti be­szél­ge­tés­so­ro­zat­tal. Az ala­pít­vány el­ső­sor­ban a köz­éle­ti pár­be­széd­kul­tú­ra te­rü­le­tén kí­ván va­la­mi olyas­mit meg­gyö­ke­rez­tet­ni, ami­nek mos­ta­ná­ban igen­csak hí­já­val va­gyunk: a dis­pu­ták egyik fő cél­ja, hogy az ér­dek­lő­dők meg­ta­pasz­tal­ják, lé­te­zik egy­más­ra fi­gyel­ni ké­pes, el­len­vé­le­mé­nye­khez épí­tő mó­don vi­szo­nyu­ló, a má­sik­kal szem­ben kri­ti­kus, egy­más vi­lág­lá­tá­sát még­is gaz­da­gí­tó pár­be­széd- és vi­ta­kul­tú­ra a po­li­ti­kai és ideo­ló­gi­ai sze­kér­tá­bo­rok­ra sza­kadt, el­len­sé­ges­ke­dő, hi­te­lét és presz­tí­zsét jó­részt el­vesz­tett köz­éle­tünk­ben. >>

Cso­da Csám­pi­tól a Tu­te­lá­ig
Dip­lo­ma­mun­ka­ként elő­ször mo­bil­te­le­font akart ter­vez­ni Ben­ce Do­mon­kos, az­tán egyik ta­ná­ra rá­be­szé­lé­sé­re – nem mint­ha hosszan kel­lett vol­na győz­köd­nie őt… – in­kább tár­sas­já­té­kot ké­szít majd. Adek­vát vá­lasz­tás, ugyan­is a Mo­holy-Nagy Ipar­mű­vé­sze­ti Egye­tem vég­zős, for­ma­ter­ve­ző sza­kos hall­ga­tó­já­nak Tu­te­la ne­vű já­té­ka 2009 no­vem­be­ré­ben a Men­sa Hun­ga­rI­Qa (a ma­gas in­tel­li­gen­ci­á­jú em­be­re­ket össze­fo­gó Men­sa nem­zet­kö­zi egye­sü­let ma­gyar­or­szá­gi szer­ve­ze­te – a szerk.) el­ső tár­sas­já­ték­ver­se­nyé­nek győz­te­se lett stra­té­gi­ai já­ték ka­te­gó­ri­á­ban. Do­mon­kos­sal és édes­ap­já­val, Ben­ce Im­re bu­da­vá­ri lel­késszel nem­csak a Tu­te­láról, ha­nem a Ben­ce Mű­vek má­sik por­té­ká­já­ról, az Imád­kozz oko­san! gyü­le­ke­zet­épí­tő já­ték­ról is be­szél­get­tünk. >>

Ré­gi köny­vek vár­nak örök­be­fo­ga­dó­ra Bony­há­don
A Bony­há­di Pe­tő­fi Sán­dor Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um és az in­téz­mény öreg­di­ák­ja­i­nak szö­vet­sé­ge ré­gi köny­vek örök­be­fo­ga­dá­si ak­ci­ó­ját hir­det­te meg. A kez­de­mé­nye­zés cél­ja, hogy fel­újít­sák az in­téz­mény ré­gi köny­ves­tá­rát – amely­ben az 1500-as évek­ben ki­adott köny­vek is ta­lál­ha­tók –, res­ta­u­rál­ják és meg­tisz­tít­sák a kö­te­te­ket. Az örök­be­fo­ga­dá­si ak­ci­ó­val egy­út­tal az ér­zel­mi kö­tő­dést is sze­ret­nék erő­sí­te­ni a volt di­á­kok, a köny­ve­ket sze­re­tők, az ér­té­ke­ket meg­őriz­ni vá­gyók, il­let­ve a gim­ná­zi­um ré­gi köny­ves­tá­ra és az in­téz­mény kö­zött. >>

Bá­nyá­ból vár­ba
Fe­le­dés­be ta­lán még nem me­rült, de min­den­na­pi éle­tünk­ből – csak­úgy, mint a vá­laszt­ha­tó szak­mák kö­zül – már ki­ko­pott a bá­nyász­mes­ter­ség. Szo­mo­rú­an egy­sze­rű ok­ból: szép sor­ban be­zár­tak a mély­mű­ve­lé­sű bá­nyák Ma­gyar­or­szá­gon. Ami nemcsak azt je­len­ti, hogy nem ke­rül­nek már for­ga­lom­ba ha­zai nyers­anya­gok, ha­nem azt is, hogy meg­szű­nik ez az em­be­ri­ség­gel szin­te egy­idős fog­lal­ko­zás s ve­le együtt a szak­em­be­rek kép­zé­se is. Nin­cse­nek már csil­lé­sek, vá­já­rok, ak­ná­szok, mint ahogy nin­cse­nek már bá­nya­mér­nök-hall­ga­tók sem. De köd­dé vál­tak a bá­nyász­ge­ne­rá­ci­ók, bá­nyász­csa­lá­dok is. Vég­képp el­fe­lej­te­ni azon­ban még nem kell ezt az egy­kor meg­be­csült, gaz­dag ha­gyo­mányt és múl­tat őr­ző hi­va­tást. Aki kí­ván­csi rá, sok min­dent meg­tud­hat ró­la, ha fel­ke­re­si Sal­gó­tar­ján­ban az Eu­ró­pá­ban is kü­lön­le­ges­ség­nek szá­mí­tó bá­nya­mú­ze­u­mot, hi­va­ta­los ne­vén a Nóg­rá­di Tör­té­ne­ti Mú­ze­um Bá­nyá­sza­ti Ki­ál­lí­tó­he­lyét. >>

A vasárnap igéje

Lep­le­zet­le­nül
Is­ten be­szé­de, Is­ten igé­je. Hány­szor és hány­fé­le­kép­pen lát­tam már for­gat­ni. Sze­mem előtt van az egyik, szá­mom­ra na­gyon fon­tos lel­kész, amint a ke­zé­vel mu­tat­ta, ahogy le­csap az ige kard­já­val, de el­mond­ta azt is, hogy a má­sik éle – itt vissza­rán­tot­ta a lát­ha­tat­lan kar­dot tar­tó kar­ját – hogy se­bez­he­ti meg en­nek a fegy­ver­nek a for­ga­tó­ját. Ez a kép még ak­kor is so­kat je­len­tett ne­kem, ami­kor tud­tam, hogy itt nem kard­ról van szó, ha­nem va­la­mi­ről, ami éle­sebb min­den kard­nál. A je­len­tés ugyan­ak­kor kez­dett el­to­lód­ni, egy­re in­kább va­la­mi ijesz­tő se­bész­kés­re vo­nat­ko­zott. Iszo­nya­tos se­be­ket lát­tam ma­gam előtt, ahogy el­kép­zel­tem. Olyan met­szé­se­ket, ame­lyek az el­ső pil­la­nat­ban nem is lát­sza­nak, nem is fáj­nak, de ret­te­ne­te­sen mé­lyek, és pil­la­na­tok alatt meg­mu­tat­ják ma­gu­kat. Ak­kor a fáj­da­lom ki­bír­ha­tat­lan, min­den kö­tés sza­kad, min­den ti­tok ki­tá­rul. >>

Oratio oecumenica

Oratio ˝cumenica
Örök Is­te­nünk, mennyei Atyánk, aki meg­ígér­ted, hogy igéd nem tér vissza hoz­zád üre­sen, add meg ne­künk is ke­gyel­me­sen, hogy szent sza­vad üze­ne­te meg­ma­rad­jon szí­vünk­ben, és Szent­lel­ked ere­jé­vel üd­vös­ség­re te­rem­jen ... >>