evél&levél

Tisz­telt Szer­kesz­tő­ség! A lap múlt he­ti (ja­nu­ár 31-i) szá­má­ban meg­je­lent, Hol az össze­füg­gés? cí­mű ve­zér­cik­kel kap­cso­lat­ban el­is­me­rem: az én hi­bám, hogy az irány­adó ter­je­del­met, ha ke­vés­sel is, de túl­lép­tem. Emi­att ke­rült ki az ele­jé­ről a Dar­win­tól szár­ma­zó idé­zet, ami­nek kö­vet­kez­té­ben az írás be­ve­ze­té­se na­gyon su­ta lett. Alig­ha vár­ha­tó el a tisz­telt ol­va­sók­tól, hogy az uta­lás alap­ján – a Bib­li­á­hoz vagy pél­dá­ul a Kis ká­té­hoz ha­son­ló­an – ki­ke­res­sék. Már elő­re örü­lök a lap­szám in­ter­ne­tes ki­adá­sá­nak, mert ott nyil­ván hi­ány­ta­la­nul ol­vas­ha­tó lesz.

A meg­je­lent el­ső két be­kez­dés kö­zött az igen ta­nul­sá­gos idé­zet az össze­füg­gés, ben­ne, mint csepp­ben a ten­ger, Dar­win egész éle­te és mun­kás­sá­ga:

„Ta­valy ün­ne­pel­te a vi­lág Charles Dar­win, az evo­lú­ció fő ta­ní­tó­ja szü­le­té­sé­nek két­szá­za­dik és fő mű­ve meg­je­le­né­sé­nek száz­öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­ját. E lap ha­sáb­ja­in is már több­ször elő­ke­rült, hogy ta­ní­tá­sát dön­tő­en a te­o­di­cea kér­dé­se, az Is­ten jó­sá­gá­ba, gond­vi­se­lé­sé­be ve­tett hit meg­kér­dő­je­le­zé­se, majd el­ve­té­se mo­ti­vál­ta:

ťLá­tok egy ma­da­rat, ame­lyet meg aka­rok en­ni, ve­szem a pus­ká­mat, és meg­ölöm, ezt ter­ve­zet­ten te­szem. Egy ár­tat­lan és jó em­ber áll egy fa alatt, és egy vil­lám­csa­pás meg­öli. Azt hi­szi (…), hogy Is­ten terv­sze­rű­en öl­te meg ezt az em­bert? Sok vagy a leg­több em­ber ezt hi­szi, én nem, és nem tu­dom. Ha Ön így hi­szi, ak­kor azt is hi­szi, hogy ami­kor egy fecs­ke el­kap egy szú­nyo­got, ak­kor Is­ten úgy ter­vez­te, hogy ép­pen az a fecs­ke kap­ja el ép­pen azt a szú­nyo­got ép­pen ab­ban a pil­la­nat­ban? Úgy gon­do­lom, hogy az em­ber és a szú­nyog nyo­mo­rú­sá­ga ugyan­az. Ha sem az em­ber, sem a szú­nyog ha­lá­la nem el­ter­ve­zett, ak­kor nem lá­tom jó okát an­nak, hogy el­ső szü­le­té­sük vagy elő­ál­lí­tá­suk szük­ség­sze­rű­en ter­ve­zett len­ne.Ť (Le­vél Asa Gray­nek, a Har­vard bo­ta­ni­ku­sá­nak, 1860. jú­li­us 3.)

Dar­win so­ra­i­ban ott az örök prob­lé­ma: Is­ten min­den­tu­dá­sa aka­ra­tát is je­len­ti? Vagy mi­vel nem fog­lal­ko­zik te­remt­mé­nye­i­nek sor­sá­val, már nem is te­rem­tő? So­ha ne is ke­res­sünk ma­ga­sabb szem­pon­to­kat a ter­mé­szet tör­té­né­sei mö­gött?” (A félkövér ki­eme­lés tő­lem, most utó­lag. – Sz. P.)

Így már vi­lá­gos a foly­ta­tás, hogy Lu­ther mint el­len­pél­da mi­ért jut ön­kén­te­le­nül is – vil­lám­gyor­san – eszünk­be.

Tisz­te­let­tel

Szent­pé­tery Pé­ter (Bu­da­pest)