A hét témája
Hogyan válik hitvallássá a harangozás?
Nógrádi falucska vagy esperesi székhely, a főváros második legnagyobb gyülekezete vagy Budapest egyik lakótelepének tövében megbújó maroknyi evangélikus közösség? Egylelkészes hely vagy legalább négy állandó szolgálattevővel bíró püspöki székhely? Élénk gyermek- és ifjúsági életet is magában foglaló gyülekezet vagy főleg hatvan éven felüliekből álló egyházközség? Hosszan lehetne sorolni a szempontokat, adottságokat és a belőlük fakadó helyi sajátosságokat, amelyek azokat a gyülekezeteket jellemzik, ahonnan a résztvevők a révfülöpi egyházfi-konferenciára érkeztek.
Bármelyik tulajdonság dominált is a bemutatkozások során, egy mindegyikre jellemző volt: a vállalt szolgálatukat önfeláldozó hűséggel végző és tudásuk legjavát adó „oszlopos tagok” nagy szeretettel beszéltek gyülekezetükről és szolgálatukról. Pedig lehet, hogy világi főállásuk mellett lapátolják télen a havat, nyírják nyáron a füvet, vagy mossák fel naponta a követ. Lehet, hogy többszöri gerinc- és egyéb műtétek után, egyéni és családi próbatételek közepette mennek, és végzik szinte láthatatlanul a rájuk bízott feladatot. Szolgálatuk sokszínűségét és vállalásuk mennyiségét mások csak akkor veszik észre, ha valami oknál fogva helyettesíteni kell őket.
Jól jellemzi a fent elmondottakat az a szombat esti telefonhívás, amelyet az egyik résztvevő osztott meg a többi konferenciázóval. Gyülekezetében aznap szeretetvendégség volt. A végén azt kérte tőle néhány gyülekezeti tag: hétfőn mutassa meg nekik, ő hogyan csinálja, mert hármuknak több órájába telt, míg mindent elmosogattak és helyére tettek az alkalom után…
Azonban a körképhez hozzátartozik például a székesfehérvári küldöttség is, amelynek a tagjai példaértékű saját megoldásukat tárták a többiek elé. A néhány éve bevezetett új liturgiának köszönhetően lépésről lépésre kialakult egy tíz-tizenkét fős segítő csapat, így nem egy emberre hárul a sok és sokféle elvégzendő feladat. Ötösével-hatosával, egymást váltva látják el – az oltárdíszítés, takarítás és hasonló teendők mellett – az istentiszteleti szolgálatokat. Akik indíttatást éreznek a szolgálatra, azoknak gyülekezetimunkatárs-képzőt szerveznek a helyi lelkészek.
Ha felmérést végeznénk, valószínűleg azt az eredményt kapnánk, hogy gyülekezeteinkben általánosabb az egyszemélyes vagy épp családi megbízatás a templom és a gyülekezeti alkalmak körüli feladatok elvégzésére. Hét éve a váci gyülekezetben üresedett meg az úgynevezett harangozói szolgálati hely, amely nemcsak a harangozást foglalja magában. A lelkész hétről hétre kihirdette a lehetőséget, de senki sem jelentkezett.
– Ott ültem vasárnaponként a templomban, és sorra vettem magamban az embereket. Ő is elvállalhatná, neki is beleférne az életébe, ő meg miért nem jelentkezik? – meséli Menczer Sándorné, Marika. – Ahogy telt-múlt az idő, lassan megérett bennem a gondolat, és úgy éreztem, megszólított az Isten, hogy nekem kellene elvállalnom. Megbeszéltem otthon a családommal, majd támogatásukkal jelentkeztem. Valójában közösen vállaltuk a férjemmel, tavalyelőtti halála óta a fiamék segítenek be. Sok munka, de nagy öröm és áldás.
Kostyál József, a zuglói gyülekezet „Józsi bácsija” minden délelőttjét a templomban vagy akörül tölti.
– Engem a lelkésznőnk, Tamásy Tamásné, Zsóka tanított meg harangozni. Még hagyományos módon – nem elektromos vezérléssel – szólnak a harangjaink. Többször kérdezte tőlem is, hogy nem harangoznék-e vasárnap az istentisztelet kezdetekor. Ódzkodtam tőle, mert tudtam, hogy nem olyan egyszerű irányítani, főleg megállítani a harangot. Az egyik alkalommal már Luther-kabátban, Agendával a kezében újra odajött hozzám. Magával hívott, kezembe nyomta a könyvét, majd úgy Luther-kabátosan, nő létére elkezdte a harangkötelet húzni. A végén rám nézett, és megkérdezte: „Most már megtanulta a harangozást?” „Meg” – feleltem. Azóta nemcsak hogy szabályosan irányítom a harangokat, de Jézus földi életéveire emlékezve mindig harmincháromszor húzom meg vasárnaponként a harangkötelet.
A pestlőrinci gyülekezetből a hangosításért felelős tag érkezett a konferenciára. Sok közösség számára megszívlelendőek Hadady Zsombor szavai.
– A templomban minden vasárnap rögzítjük az istentiszteleten elhangzottakat, ezt aztán a honlapunkra feltéve bárki meghallgathatja, letöltheti. Az ötlet eredetileg onnan származik, hogy néhány éve a testvérem kiment külföldre, és neki szerettem volna elérhetővé tenni a vasárnapi alkalmakat. Ez odáig fejlődött, hogy nemrégiben álltunk át a digitális rögzítésre, vagyis a templom hátuljában elhelyezett keverőpulton számítógépre rögzítjük a hangot; eddig minidiszket használtunk. Nagyon fontos missziónak tartjuk ezt, hiszen sokkal több emberhez juthat el ezáltal Isten üzenete.
– bzs –