Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Ítél­jé­tek meg te­hát, mi ked­ves az Úr­nak. Ef 5,10 (Ám 5,24; Mk 8,31–38; 1Kor 13,1–13; Zsolt 31) Ön­ál­ló gon­dol­ko­dás­ra biz­tat Pál apos­tol. Össze­ku­szá­ló­dott vi­lá­gunk­ban – amely­ben össze­fo­nó­dik a jó ... >>

Élő víz

Bö­send­or­fer
– Hát ez a ze­ne hon­nan jön? >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
„Jé­zus így szólt a ta­nít­vá­nyok­hoz: ťMost fel­me­gyünk Je­ru­zsá­lem­be, és az Em­ber­fi­án be­tel­je­se­dik mind­az, amit a pró­fé­ták meg­ír­tak.Ť” (Lk 18,31) >>

Két vá­lasz­tás Ma­gyar­or­szá­gon
Két vá­lasz­tás Ma­gyar­or­szá­gon – a Mik­száth Kál­mán­tól köl­csön­zött re­gény­cím­mel jel­le­mez­he­tők az idei tél­utó és ko­ra ta­vasz he­tei ha­zánk­ban, s az al­cím mind­két fe­le egy­szer­re va­ló­ság. Két olim­pia fél­ide­jé­ben a min­den­ko­ri köz­tár­sa­sá­gi el­nök hir­de­ti meg a vá­lasz­tá­si idő­sza­kot, ám az örök­ké­va­ló Is­ten né­hány ezer éve már meg­hir­det­te ezt vá­lasz­tott né­pé­nek, amit az­óta sem vont vissza: „Ta­nú­ul hí­vom ma el­le­ne­tek az eget és a föl­det, hogy elő­tök­be ad­tam az éle­tet és a ha­lált, az ál­dást és az át­kot. Vá­laszd hát az éle­tet, hogy él­hess te és utó­da­id is!” (5Móz 30,19) >>

Egyházunk egy-két hete

Tir­pák elő­de­ik­re em­lé­kez­tek a nyír­egy­há­zi evan­gé­li­ku­sok
Há­la­adó is­ten­tisz­te­let ke­re­té­ben em­lé­kez­tek a gyü­le­ke­ze­tet több mint két­száz­öt­ven éve ala­pí­tó őse­ik­re feb­ru­ár 7-én, hat­va­nad va­sár­nap­ján a nyír­egy­há­zi evan­gé­li­ku­sok. Bár az el­ső be­te­le­pí­tett csa­lá­dok nél­kül ma nem len­ne Nyír­egy­há­za a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház egyik leg­na­gyobb gyü­le­ke­ze­te, a kö­szö­net Is­ten fe­lé mind­azo­kért a ge­ne­rá­ci­ó­kért is el­hang­zott, ame­lyek az el­múlt év­szá­za­dok­ban ápol­ták ha­gyo­má­nya­i­kat, és mind­vé­gig hit­kö­zös­ség­ben ma­rad­tak. >>

Té­li be­rek
Új kez­de­mé­nye­zés­ként, el­ső al­ka­lom­mal ren­dez­ték meg ja­nu­ár 28–31. kö­zött a Té­li be­rek – or­szá­gos evan­gé­li­kus hit­épí­tő tá­bort. A részt ve­vő 5–10. osz­tá­lyos gye­re­kek iga­zi té­li tá­bor­ban érez­het­ték ma­gu­kat ezen a hét­vé­gén, hi­szen ha­tal­mas fe­hér hó­ta­ka­ró bo­rí­tot­ta be a kör­nyé­ket. A sza­ka­dó hó­ és a hi­deg csíp­te, pi­ros­pozs­gás, mo­soly­gós gye­re­kek min­den­ki­vel el­fe­led­tet­ték a hét­köz­na­pok szür­ke­sé­gét, míg Nagy­bör­zsöny­ben a rop­pant ba­rát­sá­gos, meg­hitt és ter­mé­szet­kö­ze­li szál­lás biz­to­sí­tot­ta azt a bé­két és csen­det, amely a lel­ki el­mé­lyü­lés­hez szük­sé­ges. >>

Keresztutak

Em­lék­mű­ava­tás Veszp­rém­ben
Több ezer em­lé­ke­ző je­len­lé­té­ben avat­ták föl múlt szom­bat dél­után Veszp­rém­ben, az új sport­aré­na előt­ti park­ban az egy év­vel ez­előtt tra­gi­kus kö­rül­mé­nyek kö­zött el­hunyt román ké­zi­lab­dá­zó, Ma­ri­an Coz­ma em­lék­mű­vét. >>

Mel­lénk sze­gő­dő Krisz­tus
Piz­zás­do­boz­he­gyek bo­rí­tot­ták a kony­hapul­tot or­szá­gos iro­dánk ut­cai ter­mé­ben ja­nu­ár 30-án dél­után­ra. Ez már szin­te ha­gyo­mány. Ha az egye­dül­ál­ló szü­lők és gyer­me­ke­ik össze­gyűl­nek, ak­kor – a ki­csik örö­mé­re – a dé­li me­nü nem más, mint piz­za. Idén sem volt ez más­ként. Csu­pán az idő­pont vál­to­zott. >>

Hu­szon­öt éve erő a má­hoz, re­mény a hol­nap­ra
„Min­den, mi él, Is­tent di­csér­je!” – hang­zik majd a ka­me­ru­ni asszo­nyok biz­ta­tá­sa idén már­ci­us 5-én, az öku­me­ni­kus vi­lág­ima­na­pon. Eb­ben az esz­ten­dő­ben azon­ban nem­csak af­ri­kai test­vé­re­ink­nek, ha­nem ne­künk, ma­gyar egy­há­zak­nak is van mi­ért há­lát ad­nunk. Hu­szon­öt év­vel ez­előtt, 1985-ben ren­dez­het­tük meg elő­ször szer­ve­zett for­má­ban, az or­szág több gyü­le­ke­ze­tét be­von­va a ké­szü­lő­dés­be a nők vi­lág­ima­nap­ját. Idén te­hát kü­lö­nö­sen is ün­ne­pel­he­tünk. Ju­bi­le­u­mi mot­tónk a hu­szon­öt év ima­al­kal­ma­i­nak ta­pasz­ta­la­ta: az ima erőt ad a má­hoz, re­mény­ség­gel tölt el, ha a hol­nap­ba né­zünk. En­nek az el­telt két és fél év­ti­zed­nek az él­mé­nye­i­ről, az in­du­lás­ról kér­dez­tem – a so­kak ál­tal „Me­lit­ta né­ni”-ként is­mert – Ro­szík Mi­hály­nét, Al­ber­tirsa nyug­dí­jas­ként is ak­tív pap­né­ját. >>

Elő­adás-so­ro­zat ha­zánk tör­té­nel­mé­ről
Mint­egy száz elő­adás­ból ál­ló, ti­zen­hét vá­rost érin­tő or­szá­gos so­ro­za­tot in­dí­tott feb­ru­ár 6-án a Ke­resz­tény Ér­tel­mi­sé­gi­ek Szö­vet­sé­ge (KÉSZ). A ren­dez­vé­nye­ken fel­dol­goz­zák Ma­gyar­or­szág tör­té­nel­mét, il­let­ve a val­lás­nak az év­szá­za­dok so­rán be­töl­tött sze­re­pé­ről lesz szó – kö­zöl­te Osz­tie Zol­tán, a szer­ve­zet el­nö­ke bu­da­pes­ti saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó­ján. >>

e-világ

In­gyenes vagy fizetős tartalom?
Pár év óta ja­nu­ár tá­ján te­met­ni szok­ták a nyom­ta­tott mé­di­át, és úgy te­kin­te­nek rá, mint egy már­is le­tűnt kor ma­rad­vá­nyá­ra, ame­lyet pil­la­na­tok alatt el­sö­pör az in­ter­net hír­ára­da­ta. Be kell is­mer­nünk, hogy egy jól fel­épí­tett hír­ol­dal messze több le­he­tő­sé­get rejt ma­gá­ban, mint a kor­lá­to­zott fe­lü­let­be zárt, pa­pír­ala­pú új­ság: bön­gész­he­tünk az ér­de­kes ol­va­sói vé­le­mé­nyek kö­zött, vagy meg­néz­het­jük, hogy kik osz­tot­ták meg is­me­rő­se­ik­kel az adott cik­ket, könnyeb­ben tá­jé­ko­zód­ha­tunk afe­lől, hogy ne­künk ér­de­mes-e el­ol­vas­ni azt, vagy in­kább egyet kat­tin­ta­nunk kell a vissza gomb­ra. >>

Ti­zen­két jó ta­nács in­ter­ne­te­ző há­zas­pá­rok­nak
Mit te­gyünk, hogy meg­óv­juk há­zas­sá­gun­kat a kö­zös­sé­gi ol­da­lak ve­szé­lye­i­től? >>

Keresztény szemmel

Vállalni emberségünket
Gyer­mek­ko­rom­ban a Tri­a­non után Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz ke­rült Kár­pát­al­ján ál­la­mi és is­ko­lai ün­ne­pek al­kal­má­val há­rom him­nusz hang­zott el: a cseh, a szlo­vák és a ru­szin. Mind­há­rom nem­ze­ti ének­nek szép volt a szö­ve­ge és a dal­la­ma (a ru­szin him­nusz Is­ten se­gít­sé­gét kér­te a vé­gén a meg­ma­ra­dás­hoz). Én a töb­bi­ek­kel együtt vi­gyázz­ál­lás­ban hall­gat­tam vé­gig mind­hár­mat. A ma­gyar him­nusz le­gá­li­san nem han­goz­ha­tott el, csak ti­tok­ban. >>

Rossz­ked­vünk te­le
Ere­de­ti­leg a „ke­se­rűt­le­ní­tés” cí­met szán­tam írá­som­nak, de a szá­mí­tó­gép he­lyes­írás-el­len­őr­ző prog­ram­ja pi­ros­sal alá­húz­va fi­gyel­mez­tet: ez­zel a szó­val va­la­mi baj van, a prog­ram nem is­me­ri, hasz­ná­la­tát nem tá­mo­gat­ja. Ezért vá­lasz­tot­tam John Ste­in­beck ame­ri­kai író sze­rin­tem ak­tu­á­lis re­gény­cí­mét: Rossz­ked­vünk te­le… >>

A hét témája

Csak egy hét­vé­gén nem szol­gál­tak…
Va­ló­szí­nű­leg ke­vés kon­fe­ren­ci­án hang­zik el a kö­szön­tő­be­széd­ben a részt­ve­vők fe­lé a ko­moly fel­szó­lí­tás: „Ha hol­nap reg­gel­re le­esik a hó, sen­ki se kezd­jen el la­pá­tol­ni a ház kö­rül!” Itt azon­ban he­lyén­va­ló volt a fi­gyel­mez­te­tés, hi­szen ez al­ka­lom­mal olya­nok gyü­le­kez­tek össze az Or­dass La­jos Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont­ban, akik­nek ott­hon ez is a fel­ada­ta­ik kö­zé tar­to­zik. Bár hó­ban tény­leg nem volt hi­ány feb­ru­ár 5. és 7. kö­zött Rév­fü­lö­pön, a hó­la­pá­to­lás el­ma­radt, de akadt he­lyet­te bő­sé­ges prog­ram­kí­ná­lat az egy­ház­fik és gond­no­kok má­so­dik or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ján. >>

„Fél­tő sze­re­tet­tel gon­do­zom a temp­lo­mom”
Az egy­ház­fi-kon­fe­ren­ci­án Sza­bó Vil­mos za­la­eger­sze­gi lel­kész, a ren­dez­vény öt­let­gaz­dá­ja is elő­adást tar­tott. Az aláb­bi­ak­ban re­fe­rá­tu­má­nak szer­kesz­tett, rö­vi­dí­tett vál­to­za­tát kö­zöl­jük. >>

Ho­gyan vá­lik hit­val­lás­sá a ha­ran­go­zás?
Nóg­rá­di fa­lucs­ka vagy es­pe­re­si szék­hely, a fő­vá­ros má­so­dik leg­na­gyobb gyü­le­ke­ze­te vagy Bu­da­pest egyik la­kó­te­le­pé­nek tö­vé­ben meg­bú­jó ma­rok­nyi evan­gé­li­kus kö­zös­ség? Egy­lel­ké­szes hely vagy leg­alább négy ál­lan­dó szol­gá­lat­te­vő­vel bí­ró püs­pö­ki szék­hely? Élénk gyer­mek- és if­jú­sá­gi éle­tet is ma­gá­ban fog­la­ló gyü­le­ke­zet vagy fő­leg hat­van éven fe­lü­li­ek­ből ál­ló egy­ház­köz­ség? Hosszan le­het­ne so­rol­ni a szem­pon­to­kat, adott­sá­go­kat és a be­lő­lük fa­ka­dó he­lyi sa­já­tos­sá­go­kat, ame­lyek azo­kat a gyü­le­ke­ze­te­ket jel­lem­zik, ahon­nan a részt­ve­vők a rév­fü­lö­pi egy­ház­fi-kon­fe­ren­ci­á­ra ér­kez­tek. >>

evél&levél

Ki­egé­szí­tés a ma­gyar nyelv­em­lék-ki­ál­lí­tás­hoz
Öröm­mel ol­vas­tam az EvÉ­let írá­sa­i­ban, hogy az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár ki­ál­lí­tá­sa so­kak­nak tet­szik. Meg­le­pő mó­don a cikk­írók el­fe­lej­tet­ték le­je­gyez­ni a ki­ál­lí­tás ku­rá­to­rá­nak, meg­ál­mo­dó­já­nak, össze­ál­lí­tó­já­nak a ne­vét. >>

A klí­ma­vál­to­zás­ról más­kép­pen
A hő­mér­sék­let je­len­leg ész­re­ve­he­tő­en emel­ke­dik, ami meg­vál­toz­tat­ja élet­kö­rül­mé­nye­in­ket. A szak­em­be­rek és po­li­ti­ku­sok a vál­to­zás ka­taszt­ro­fá­lis kö­vet­kez­mé­nye­i­re hív­ják fel az em­be­rek fi­gyel­mét, és olyan in­téz­ke­dé­se­ket sür­get­nek, me­lyek las­sít­hat­ják vagy meg­ál­lít­hat­ják ezt a fo­lya­ma­tot. >>

Közlemények, nyilatkozatok

Elhunyt dr. Frenkl Róbert
Szo­mo­rú szív­vel, de a Fel­tá­ma­dott­ba ve­tett hit­tel tu­dat­juk, hogy dr. Frenkl Ró­bert pro­fesszor, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház ko­ráb­bi or­szá­gos fel­ügye­lő­je éle­té­nek 76. évé­ben el­hunyt. Te­me­té­se feb­ru­ár 23-án, ked­den 14.15-kor lesz a Far­kas­ré­ti te­me­tőben.  A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház or­szá­gos el­nök­sé­ge >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Szent Jakab levelét, noha a régiek elvetették, magam sokra becsülöm és igen nagyra tartom, mivel nem emberi tanítást ad, hanem állha­tatosan Isten törvényéről beszél. Ám nem gondolhatom apostoli írásnak a következőkért: ... >>

Kultúrkörök

Szent­föl­di za­rán­dok­lat – pincében
Ol­vas­suk a jól is­mert so­ro­kat: Jé­zus fel­ment a hegy­re, el­vo­nult a ten­ger mel­lé, át­kelt a ha­jón a túl­só part­ra, be­vo­nult a vá­ros­ba, ta­ní­ta­ni kez­dett a zsi­na­gó­gá­ban… ott hív­ta el ta­nít­vá­nya­it, ott mond­ta el pél­da­be­szé­de­it, ott kí­sér­tet­te meg az ör­dög, ott ne­he­ze­dett rá bű­ne­ink ter­he, ott ment fel a menny­be… Ott – de hol is „pon­to­san”? >>

Fény­ké­pe­ző­gép­pel a vi­lág kö­rül
Ki ne vá­gyott vol­na ar­ra – ha csu­pán né­hány per­cig is –, hogy „más szem­mel” lás­sa a vi­lá­got… Kra­usz Im­ré­nek ez si­ke­rült. Fény­ké­pe­ző­gé­pet ra­ga­dott, be­jár­ta a föld­ke­rek­sé­get. Fel­vé­te­lei lát­ha­tók vol­tak ki­ál­lí­tá­so­kon, és tu­cat­nyi úti­ka­la­uz il­luszt­rá­ci­ó­ja­ként is szol­gál­tak. Az 1923-ban szü­le­tett ne­ves fo­tog­rá­fus ma ter­mé­sze­te­sen már csak kép­ze­let­ben uta­zik, a mun­ká­ban töl­tött fél év­szá­zad – 1945-től 1995-ig – után a Tót­kom­ló­si Evan­gé­li­kus Sze­re­tet­ott­hon­ban él­ve­zi a jól meg­ér­de­melt nyug­dí­jas éve­ket. Ám éle­té­ről és ka­land­ja­i­ról szí­ve­sen me­sélt, pél­dá­ul ar­ról, ho­gyan és mi­kor kap­ta éle­te el­ső ma­si­ná­ját… >>

Men­te­ni a ve­szen­dőt
Is­mer­tem az idős tu­dós­em­bert, szo­bá­ja hűs csend­jé­ben fo­ga­dott a nyá­ri dél­előtt­ben. K. L. fo­tog­rá­fus­sal lá­to­gat­tuk meg, és alig ül­tünk le a ko­pott fo­te­lok­ba, már­is kér­dez­te: mer­re jár­tunk, mit hoz­tunk? Nem üveg bor­ra gon­dolt, in­kább nép­da­lok­ra vagy va­la­mi szép dí­szes tá­nyér­ra. Va­la­mi el­fe­le­dett ér­ték­re, el­ha­gyott ház­ra: „Kis­fi­am, te­le a pad­lás so­ha nem pó­tol­ha­tó kin­csek­kel!” – mond­ta nem szű­nő ag­go­da­lom­mal. >>

Tab­hair dom do lámh
„Az ír éne­ke­sek kö­ré­ben van egy szo­kás: ha az em­ber el sze­ret­ne éne­kel­ni egy dalt, fel­eme­li a ke­zét a fe­je mö­gé, és vár­ja, hogy meg­fog­ja va­la­ki – ez­zel biz­tat­va őt az ének­lés­re. Az én ke­ze­met Is­ten fog­ta meg, és az­óta ne­ki éne­ke­lek.” Ez a rö­vid­ke ma­gya­rá­za­ta an­nak, mi­ért kap­ta D. Kiss Il­di­kó nem­rég meg­je­lent szó­ló­al­bu­ma a Tab­hair dom do lámh, az­az Add a ke­zed cí­met. Az evangélikus éne­kes­nő CD-jén a se­an nós el­ne­ve­zé­sű ír ének­stí­lus­ban elő­adott da­lok so­ra­koz­nak. >>

Cson­ka­to­rony Solt­szent­im­rén
E haj­da­ni vá­rost föl­dúl­ta az oz­mán, / Kő kö­vön nem ma­radt, csak az is­ten há­zán. / A temp­lom ma­radt meg – de ez is be­te­gen – / Hogy a pusz­tu­lás­nak gyá­szo­ló­ja le­gyen. / És gyá­szolt a temp­lom több hosszu szá­za­dot…” – ír­ta Pe­tő­fi Sán­dor 1845-ben fo­gant, A csár­da rom­jai cí­mű ver­sé­ben egyik leg­ka­rak­te­re­sebb Ár­pád-ko­ri mű­em­lé­künk­ről, a Solt­szent­im­rén ta­lál­ha­tó, Cson­ka­to­rony név­vel il­le­tett pusz­ta­temp­lom­ról. >>

Cso­kis muf­fin
Hoz­zá­va­lók: 20 dkg liszt, 15 dkg cu­kor, 15 dkg Ra­ma mar­ga­rin, 3 to­jás, 1 cso­mag va­ní­li­ás cu­kor, 3 ká­vés­ka­nál sü­tő­por, egy csi­pet só, 2 evő­ka­nál ka­kaó­por, gyü­mölcs­lek­vár vagy gyü­mölcs­da­rab­kák >>

A vasárnap igéje

„Böl­cses­ség! Fi­gyel­jünk!”
Az or­to­dox ke­resz­tény­ség li­tur­gi­á­já­ból, az evan­gé­li­um fel­ol­va­sá­sát meg­elő­ző fel­hí­vás­ból köl­csö­nöz­tük ezt a tar­ta­lom­ra is uta­ló cí­met. Nem lop­tuk, ha­nem élünk az­zal a le­he­tő­ség­gel, hogy ami mon­da­ni­va­ló­já­ban kö­zös, azt nem csu­pán szá­mon tar­ta­ni sza­bad, de az­zal él­ni is le­het. >>

Oratio oecumenica

Oratio ˝cumenica
[Lel­kész:] Erős kő­szik­lánk és vá­runk, min­den­ha­tó Is­te­nünk! Hoz­zád fu­tunk, hoz­zád ki­ál­tunk min­den gon­dunk­kal és örö­münk­kel. Hall­gasd meg kö­nyör­gé­sün­ket. [Lek­tor:] Is­te­nünk, ké­rünk, te adj ne­künk fe­lül­ről ... >>

Gyermekvár

Ked­ves Gye­re­kek!
Al­bert és Pong­rác lo­vag­nak egy hat­for­du­lós fel­ada­tot kell meg­ol­da­nia Sza­káll ki­rály ké­ré­sé­re. Old­já­tok meg ti is a fel­ada­to­kat, ame­lyek mind­egyi­ke egy-egy sza­már­ral kap­cso­la­tos bib­li­ai tör­té­net­hez kö­tő­dik, és a meg­fej­té­se­ket össze­gyűjt­ve küld­jé­tek el a szer­kesz­tő­ség cí­mé­re (Evan­gé­li­kus Élet szer­kesz­tő­sé­ge, 1085 Bu­da­pest, Ül­lői út 24.). A bo­rí­ték­ra ír­já­tok rá: Gyer­mek­vár. A vé­gén aján­dé­kot kap­tok. >>