Kultúrkörök

Erős várak

E haj­da­ni vá­rost föl­dúl­ta az oz­mán, / Kő kö­vön nem ma­radt, csak az is­ten há­zán. / A temp­lom ma­radt meg – de ez is be­te­gen – / Hogy a pusz­tu­lás­nak gyá­szo­ló­ja le­gyen. / És gyá­szolt a temp­lom több hosszu szá­za­dot…” – ír­ta Pe­tő­fi Sán­dor 1845-ben fo­gant, A csár­da rom­jai cí­mű ver­sé­ben egyik leg­ka­rak­te­re­sebb Ár­pád-ko­ri mű­em­lé­künk­ről, a Solt­szent­im­rén ta­lál­ha­tó, Cson­ka­to­rony név­vel il­le­tett pusz­ta­temp­lom­ról.

A Bács-Kis­kun me­gyei te­le­pü­lés Bá­ró­ma­jor­nak ne­ve­zett kül­te­rü­le­tén ta­lál­ha­tó rom, bár szak­rá­lis sze­re­pét az év­szá­za­dok so­rán el­vesz­tet­te, az el­múlt év­ti­zed­ben kul­ti­kus hellyé vált. A ke­resz­tény za­rán­do­kok mel­lett lá­to­ga­tói kö­zött meg­ta­lál­juk a rég­múlt em­lé­ke­it ku­ta­tó ré­gé­sze­ket és tör­té­né­sze­ket. Csil­la­gá­szok mé­rik az egy­kor kö­te­le­ző ke­let–nyu­ga­ti tá­jo­lás pon­tos­sá­gát, vagy­is az épü­let ke­let­e­lé­sét. Tu­ris­ták ér­kez­nek az or­szág tá­vo­li pont­ja­i­ról a pá­rat­lan mű­em­lék ked­vé­ért. És fan­tasz­ták ke­res­nek bi­zo­nyí­té­ko­kat és me­ta­fi­zi­kai össze­füg­gé­se­ket az épít­mény és Szent Im­re her­ceg tra­gi­kus ha­lá­la kö­zött.

A Cson­ka­to­rony va­lós tör­té­ne­te az ókor­ba nyú­lik vissza. He­lyén a ró­mai kor­ban ka­to­nai erő­dít­mény ál­lott. Szent Ist­ván ren­de­le­tét ala­pul vé­ve hasz­nál­ták fel en­nek – fal­szer­ke­ze­té­ben ma is jól lát­ha­tó – kö­ve­it a temp­lom épí­té­sé­hez. Pon­tos épí­té­si dá­tu­ma nem is­mert: egyes for­rá­sok sze­rint a 11. szá­zad, a leg­na­gyobb va­ló­szí­nű­ség sze­rint a 13. szá­zad vé­ge, gó­ti­kus stí­lu­sú szen­tély­ki­kép­zé­se alap­ján a 14. szá­zad ele­je.

A tö­rökdú­lást a ro­mán stí­lu­sú temp­lom átvészelte – a fa­lu, a gyü­le­ke­zet azon­ban 1529 kör­nyé­kén el­pusz­tult.

Az el­ső ása­tá­sok az 1860-as évek­ben zaj­lot­tak a kör­nyé­ken, szám­ta­lan ré­gé­sze­ti em­lék fel­szín­re ho­za­ta­lá­val, míg a temp­lom­rom je­len­tő­sé­gé­re a Pes­ti Hír­lap egyik 1880-ban meg­je­lent cik­ke hív­ta fel a szé­le­sebb nyil­vá­nos­ság fi­gyel­mét. 1920-tól foly­ta­tó­dott a kör­nyé­ken a ré­gé­szek mun­ká­ja, a temp­lom fel­újí­tá­sá­ra, eset­le­ges hit­éle­ti cé­lok­ra va­ló új­bó­li al­kal­mas­sá té­te­lé­re in­dí­tott gyűj­tés azon­ban az 1930-as Szent Im­re-év el­le­né­re saj­ná­la­tos mó­don ered­mény­te­len ma­radt. Így az egy­re rosszabb ál­la­pot­ba ke­rült is­ten­há­za ál­lag­meg­óvá­sa csak 1961-ben tör­tén­he­tett meg.

A 2000-es mil­len­ni­u­mi esz­ten­dő­ben zaj­lott új­bó­li mű­em­lé­ki fel­újí­tá­sa, ek­kor ke­rült ki­lenc mé­ter ma­gas tor­nyá­ra vé­dő­si­sak, il­let­ve ek­kor ál­lí­tot­ták fel tor­nyá­nak elő­te­ré­ben az Im­re her­ce­get áb­rá­zo­ló fa­ke­resz­tet.

Re­zsa­bek Nán­dor