Egyházunk egy-két hete

A „far­sang far­ka” előt­ti szom­ba­ton, feb­ru­ár 13-án vi­dám ne­vet­gé­lés­sel telt meg az új gyü­le­ke­ze­ti ház Cin­ko­tán – szü­lők és nagy­szü­lők hoz­ták el gyer­me­ke­i­ket, uno­ká­i­kat a meg­hir­de­tett far­san­gi prog­ram­ra.

Ve­tő Ist­ván lel­kész igei kö­szön­té­se után a meg­hí­vott ven­dé­gek bá­bok se­gít­sé­gé­vel tet­tek bi­zony­sá­got ar­ról, hogy aki Is­ten­ben bí­zik, an­nak nincs oka fé­le­lem­re. Ezután az ön­ző lu­fi­ki­rály sze­mé­lyén ke­resz­tül ta­nul­hat­ták meg, hogy aki min­dent meg akar sze­rez­ni, a ba­rá­ta­it vesz­ti el.

A gyü­le­ke­zet ko­ráb­bi if­jú­sá­gi kö­ré­ből ki­nőtt fi­a­tal pe­da­gó­gu­sok foly­tat­ták a prog­ra­mot moz­gal­mas és mu­lat­sá­gos ve­tél­ke­dők­kel, a gyer­me­kek és a fel­nőt­tek ön­fe­ledt ka­ca­gá­sá­nak kí­sé­re­té­ben. A prog­ra­mok so­rán a részt­ve­vők meg­néz­het­ték, ho­gyan ké­szül a ma­gyar sza­ba­da­lom­mal vé­dett „kür­csi fánk”, sőt ki-ki ma­ga is el­ké­szít­het­te a kü­lön­le­ges édes­sé­get. Az együtt­lét nem fe­je­ző­dött be a zá­ró­ének­kel és -imád­ság­gal, mert a fi­a­ta­lok még so­ká­ig együtt vol­tak, be­szél­get­tek.

V. I.