Oratio oecumenica

Örök­ké­va­ló Atyánk! Hoz­zád ki­ál­tunk, halld meg kö­nyör­gé­sün­ket! Se­gít­sé­gért ese­de­zünk, ké­rünk, mu­tass utat ne­künk! Hoz­zád for­du­lunk a böj­ti idő­ben, mi­kor bű­ne­ink mély­sé­gé­vel szem­be­sít igéd, és hir­de­ti Fi­ad ha­tár­ta­lan sze­re­te­tét, aki még a sá­tán kí­sér­té­se­i­nek is el­len­áll­va vég­hez­vit­te meg­vál­tó mun­ká­ját. Ké­rünk, add, hogy a kí­sér­tő fe­let­ti győ­zel­me ne­künk is erőt ad­jon kí­sér­té­se­ink kö­ze­pet­te, hogy min­den­kor a te uta­don jár­junk, és hű­sé­ge­sen cse­le­ked­jük aka­ra­to­dat.

Mennyei Atyánk! Há­lát adunk ne­ked azért, hogy na­pon­ként gon­dot vi­selsz ránk, és kö­rül­ve­szel min­ket sze­re­te­ted­del. Hisszük és vall­juk, hogy min­den gyer­me­ked ér­té­kes szá­mod­ra, Urunk, még­is olyan sok­szor ag­gó­dunk a hol­na­pért. Bo­csásd meg ki­csiny­hi­tű­sé­gün­ket, és ta­níts meg ön­ma­gun­kon túl is meg­lát­ni vi­lá­go­dat. Ké­rünk, fi­gyel­mez­tess, ha ke­nyér­gon­dok vagy az anya­gi ja­vak utá­ni haj­sza mi­att tá­vo­lod­ni kez­dünk tő­led, és ve­zess vissza ar­ra az út­ra, me­lyet ki­je­löl­tél szá­munk­ra.

Kö­nyör­günk hoz­zád a te­rem­tett vi­lá­gért; add, hogy pa­ran­csod sze­rint bán­junk ve­le, hi­szen ránk bíz­tad. Se­gíts, hogy – amíg nem ké­ső – rend­be hoz­has­suk mind­azt, amit le­rom­bol­tunk be­lő­le. Se­gíts, hogy ész­re­ve­gyük: fe­le­lős­ség­gel tar­to­zunk rend­jé­ért és ép­sé­gé­ért.

Há­lát adunk ne­ked szent igé­dért, amely se­gít el­iga­zod­ni éle­tünk­ben, mun­kánk­ban, ta­nít­vány­sá­gunk­ban. Add, hogy ne csak hall­juk, de él­jük is, amit üzen szá­munk­ra. Adj erőt, ki­tar­tást, re­mény­sé­get mind­azok­nak, akik evan­gé­li­u­mod szol­gá­la­tá­ban áll­nak. Se­gítsd őket, hogy mun­ká­juk nyo­mán épül­jön egy­há­zunk, épül­je­nek gyü­le­ke­ze­te­ink. Küldd el Szent­lel­ke­det a té­ged ke­re­sők­höz és azok­hoz, akik kö­zöm­bö­sek, hogy hi­tet éb­resszen a szí­vük­ben.

Ké­rünk, Urunk, aján­dé­kozd ne­künk a szív és a szó böjt­jét. Tud­junk hall­gat­ni, ha szük­sé­ges; el­hall­gat­ni, ha csak a ma­gunk iga­zát vé­di aj­kunk; és meg­hall­gat­ni a kö­zös­ség­re és meg­ér­tés­re vá­gyó, ke­re­ső em­ber­tár­sa­in­kat. Se­gíts le­mon­da­ni kedv­te­lé­se­ink­ről is, ha időnk, erőnk, fi­gyel­münk oda­szá­ná­sá­val így a má­sik ter­hén könnyít­he­tünk.

Mennyei Atyánk, mu­tass utat, hogy min­de­nütt, ahol élünk, vá­ro­sok­ban és fal­vak­ban, csa­lád­ban és mun­ka­he­lye­ken a sze­re­tet, az egy­má­sért va­ló fe­le­lős cse­lek­vés ös­vé­nye­in jár­junk, és ne fá­rad­junk meg a bé­ké­ért va­ló ki­tar­tó imád­ság­ban.

Mu­tass utat a menny fe­lé, aho­va tar­tunk. Örök or­szá­god el­jö­ve­te­lét vár­va kö­nyör­günk azo­kért, akik a ma­gány, a szen­ve­dés, a gyász és a ha­lál ter­hei alatt ros­ka­doz­nak. Kö­nyör­günk azo­kért is, aki­ket ter­mé­sze­ti ka­taszt­ró­fák súj­tot­tak, s akik gond­ja­ik, prob­lé­má­ik mi­att nem tud­nak rád fi­gyel­ni. Ké­rünk, légy ve­lük, áraszd rá­juk ál­dá­so­dat, ke­gyel­me­det, hogy a ba­jok kö­ze­pet­te is ki tud­ják mon­da­ni: „Én Uram, én Is­te­nem!” Urunk, em­lé­kez­tess ar­ra, hogy bár föl­di utunk le­zá­rul egy­szer, de „tá­vol fény­lik a cél, s ránk örök or­szá­god haj­na­la kél”.

Urunk, ké­rünk, ve­zess ben­nün­ket to­vább böj­ti utun­kon, és se­gíts ben­nün­ket is a te uta­don jár­ni, hogy el­nyer­jük ke­gyel­me­det a te Fi­ad, a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ér­de­mé­ért. Ámen.