A hét témája

(…) 3. Mi­ért mond­ja el mind­ezt a mai epis­to­la (Fil 2,6–8)? Mert Pál apos­tol, mi­kor a fi­lip­pi gyü­le­ke­ze­tet egy­ség­re, sze­re­tet­re in­ti, Krisz­tus­nak ezt az in­du­la­tát ál­lít­ja elé pél­da­ké­pül: Az az in­du­lat le­gyen ben­ne­tek, mely volt a Krisz­tus Jé­zus­ban. Krisz­tus kö­ve­té­se, a böjt ke­reszt­hez ve­ze­tő út­ja te­hát a gyü­le­ke­zet­be ve­zet. Még az út­nál és cse­le­ke­de­tek­nél is fon­to­sabb az in­du­lat. Az iga­zi böjt nem ma­gány­ba ker­get, ha­nem em­be­rek kö­zé, a gyü­le­ke­zet­be visz.

Fel­vet azon­ban ez az ige a szá­munk­ra még né­hány kér­dést.

Nem te­kin­ted-e zsák­mány­nak azt, ami Is­ten ke­gyel­mi aján­dé­ka, hogy az Úr vi­lá­gos­sá­gá­ban jár­hatsz, s e vi­lá­gos­sá­got él­vez­ve íté­let­tel gon­dolsz azok­ra, akik­nek még nem ra­gyo­gott fel ez a vi­lá­gos­ság?

Tu­dunk-e mi, bű­nös em­be­rek az em­be­rek­hez iga­zán ha­son­lók­ká len­ni? Kü­lö­nös kér­dés, de fel kell vet­ni, mert mi so­kall­juk a bű­nös­től bű­nö­sig ve­ze­tő utat, Krisz­tus el­len­ben nem so­kall­ta az utat a menny fé­nyes­sé­gé­től a bűn nyo­mo­rá­ig. Krisz­tus vál­lal­ta a ha­son­ló­sá­got, mi sok­szor szé­gyell­jük. Pe­dig a ver­gő­dő em­be­rek­nek nem an­gya­lok­ra, nem is hit­hő­sök­re, ha­nem krisz­tu­si in­du­la­tú, egé­szen és csak em­be­rek­re van szük­sé­gük.

Tu­dunk-e mi egé­szen en­ge­del­me­sek len­ni? Nincs-e a szol­gá­la­tunk­ban duz­zo­gás és ke­se­rű­ség ki nem elé­gí­tett igé­nye­ink mi­att? Val­lá­sos ön­telt­sé­günk­ben nem tart­juk-e sok­szor ál­do­zat­nak, hogy itt élünk a bű­nös vi­lá­gon, s a szol­gá­ló sze­re­tet örö­me he­lyett va­la­mi fa­nyar kény­sze­re­dett­ség rí le ró­lunk? Nem lep­lez-e le ez ben­nün­ket, hogy min­ket nem az ön­ma­gunk meg­üre­sí­té­sé­nek, ha­nem ön­ma­gunk fa­ri­ze­u­si hang­súly­vál­to­zá­sá­nak az in­du­la­ta ve­zet?

1. A vi­lág is böj­ti in­du­la­tú ke­resz­tény­sé­get vár. Más ke­resz­tyén­ség nem le­het gyü­möl­csö­ző. Is­ten igé­je az egy­ház­nak is azt mond­ja: az az in­du­lat le­gyen ben­ned, mint volt a Krisz­tus Jé­zus­ban, mert Krisz­tu­sért kö­vet­ség­ben jár­ni csak ilyen in­du­lat­tal le­het.

Uram, add ne­künk azt az in­du­la­tot, amely volt Te­ben­ned!

Joób Oli­vér