A hét témája

Egy né­met egy­há­zi lap­ban volt ol­vas­ha­tó ez a kü­lö­nös pá­lyá­zat. A lel­kész­vá­lasz­tás iz­gal­mas előz­mé­nyei kö­zött, az egyik meg­be­szé­lé­sen fel­áll egy pres­bi­ter, le­ve­let vesz elő a zse­bé­ből, és köz­li, hogy új pá­lyá­zó je­lent­ke­zett, aki bi­zo­nyos­ra ve­szi a han­gu­lat fe­lé for­du­lá­sát. A le­vél így hang­zott:

„Tu­do­má­som­ra ju­tott, hogy az Önök gyü­le­ke­ze­te pász­tort ke­res, s ezért ezen­nel tisz­te­let­tel én is je­lent­ke­zem. Úgy gon­do­lom, van né­hány adott­sá­gom, amit ér­té­kel­ni tud­ná­nak. Meg­győ­ző erő­vel tu­dok pré­di­kál­ni. Írá­som­mal el is ér­tem né­mi si­kert. Mond­ják, jól tu­dok szer­vez­ni. Tény­leg, a leg­több he­lyen, ahol ed­dig vol­tam, igye­kez­tem jól kéz­ben tar­ta­ni a dol­go­kat.

Van­nak, per­sze, akik né­hány dol­got a ro­vá­som­ra ír­nak. Már el­múl­tam öt­ven­éves. Még so­ha nem vol­tam se­hol há­rom év­nél hosszabb ide­ig. Né­hány gyü­le­ke­ze­tet azért kel­lett el­hagy­nom, mert bé­két­len­ség tört ki. Azt sem aka­rom el­hall­gat­ni, hogy há­rom vagy négy al­ka­lom­mal ül­tem bör­tön­ben – igaz, nem va­la­mi bűn­tett mi­att. Egész­sé­gem, bi­zony, nem a leg­jobb; en­nek el­le­né­re még so­kat dol­go­zom. Időn­ként mel­lék­fog­lal­ko­zást is vég­zek, hogy ke­nye­re­met biz­to­sít­has­sam.

Azok a gyü­le­ke­ze­tek, me­lyek­ben ed­dig vol­tam, mind ki­csik vol­tak, jól­le­het nagy vá­ro­sok­ban. A leg­több he­lyen más val­lá­sok ve­ze­tő­i­vel nem ér­tet­tük meg egy­mást. Sőt az iga­zat meg­vall­va, né­há­nyan el­len­sé­ge­im let­tek, fel­je­len­tet­tek és ke­mé­nyen tá­mad­tak. Az ad­mi­niszt­rá­ció nem erős ol­da­lam. Né­ha azt is el­fe­lej­tem, kit ke­resz­tel­tem meg. En­nek el­le­né­re ab­ban a meg­győ­ző­dés­ben va­gyok, hogy az Önök gyü­le­ke­ze­té­ben meg fo­gok tud­ni fe­lel­ni.”

A le­vél nagy fel­tű­nést kel­tett. Azt kér­dez­ték a gyű­lé­sen, hogy jut­hat eszé­be ilyen bün­te­tett elő­éle­tű, be­te­ges, ve­sze­ke­dő, fe­le­dé­keny em­ber­nek, hogy pá­lyáz­zon. Fel­tét­le­nül akar­ták tud­ni en­nek a fur­csa je­lent­ke­ző­nek a ne­vét.

A pres­bi­ter így fe­lelt: „Ura­im, ez Pál apos­tol.”