A hét témája

A böj­töt hir­de­tő pró­fé­ták kö­zül ki­emel­ke­dik Jó­el pró­fé­ta ne­ve. A pró­fé­ta he­lyes böjt tar­tá­sá­ra hív­ja föl né­pe fi­gyel­mét. Böj­ti pré­di­ká­ci­ó­já­hoz az ap­ro­pót va­la­mi­lyen bor­zal­mas sás­ka­já­rás ad­ja. A sás­ka­já­rás pusz­tí­tó ha­tá­sa alap­ján raj­zol­ja meg Is­ten vég­ső íté­le­tét. Majd fi­gyel­mez­te­ti a né­pet egy olyan böjt tar­tá­sá­ra, amely­ben nem a ru­hát szag­gat­ja meg a nép, ha­nem a szív mé­lyén tart bűn­bá­na­tot. Hoz­zá­te­szi, hogy az Is­ten bűn­bo­csá­tó kö­nyö­rü­le­te csak egy ilyen böjt tar­tá­sa után ta­kar­ja be a né­pet.

A könyv má­so­dik fe­lé­ben élénk szí­nek­kel raj­zol­ja meg azt az idő­sza­kot, ami­kor Is­ten ki­ön­ti lel­két min­den test­re. Ugyan­ak­kor az égen és a föl­dön cso­da­je­le­ket mu­tat. Eb­ben a rész­ben a pró­fé­ta úgy be­szél Jú­d­áról, mint ami örök­ké meg­ma­rad, és Je­ru­zsá­lem nem­zet­ség­ről nem­zet­ség­re áll­ni fog.

Jó­el pró­fé­ta köny­vé­ről a bib­lia­tu­dó­sok úgy be­szél­nek, mint ami a fog­ság utá­ni idő­szak­ban író­dott.

A könyv nagy ha­tás­sal volt az új­szö­vet­ség­re. Pé­ter apos­tol Csel. 2, 16–21-ben Jó­el köny­vé­nek 2, 28–29. ver­se­it idé­zi.

Nem­csak Pé­ter is­mer­te Jó­el pró­fé­ta köny­vét, ha­nem Pál apos­tol is. Róm. 10, 13-ban ta­lá­lunk uta­lást a könyv­re, ahol a po­gá­nyok el­hí­vá­sá­ról van szó.

F. D.