A hét témája

Ma!

Mit je­lent ma az evan­gé­li­kus böjt? Nem töb­bet és nem ke­ve­seb­bet, mint amit egy­kor Ézsa­i­ás mon­dott el a ma­ga ko­ra gyü­le­ke­ze­té­nek, az ak­ko­ri ige­hall­ga­tó hí­vek se­re­gé­nek. Je­len­ti hát azt, hogy az em­ber ak­kor böj­töl iga­zán, ak­kor ké­szül mél­tó­kép­pen nagy­pén­tek és hús­vét be­fo­ga­dá­sá­ra, ha meg­tesz min­den tő­le meg­te­he­tőt em­ber­tár­sá­ért. A kö­zel­va­ló­kért csak­úgy, mint a tá­vol­lé­vő­kért. Az is­me­rő­sö­kért csak­úgy, mint az is­me­ret­len szen­ve­dő­kért.

Vá­mos Jó­zsef

Tel­jes szí­vünk­kel!

Ha böjt­ről be­szé­lünk, ál­ta­lá­ban az jut eszünk­be, hogy mit nem tesz a ke­resz­tyén em­ber eb­ben az idő­szak­ban. Ez­zel be­le­me­gyünk egy olyan gon­dol­ko­dás­ba, amely már az in­du­lás­nál ha­mis. Mert a böjt­nek nem az a lé­nye­ge, hogy mit nem te­szünk, ha­nem hogy mit te­szünk: Tel­jes szí­vünk­kel oda­for­du­lunk an­nak az Egyet­len Egy­nek pá­rat­lan út­ja, szen­ve­dé­se és ön­meg­ál­doz­ta­tá­sa szem­lé­lé­sé­hez, el­me­rü­lünk Urunk éret­tünk és he­lyet­tünk vál­lalt szen­ve­dé­sé­be és győ­zel­mé­be. És ha ezért sok min­dent nem te­szünk, amit ed­dig szok­tunk ten­ni, ak­kor nem az a dön­tő, ami így el­ma­rad, ha­nem ami így be­kö­szönt éle­tünk­be.

Ba­li­kó Zol­tán