Élő víz

Ki­nek vagy kik­nek bo­csát­hat­nék én meg?
És ki az, aki meg­bo­csát­hat­na ne­kem?
Ha­ran­gok zúg­nak ben­nem össze-vissza
s ro­bog fe­lém az ősz ör­dög­sze­ke­re­ken.

Üs­se­tek meg, hogy ma­gam­hoz tér­hes­sek!
Önt­se­tek le, hogy lát­ni kezd­jek új­ra!
Fé­lig va­gyok már úgy­is csak a föl­dön,
űr­be le­beg ka­bá­tom egyik uj­ja.

Nem vol­tam pap s nem let­tem pró­fé­ta sem,
csak egy em­ber, aki még be­szél­ni tu­dott
a kö­vek­kel s a tűz­vé­szek­kel is,

ami­kor már a szó­nak sem volt szí­ve
és a le­ve­gő is bűn­nel volt te­le
s a ké­nyes Hold a föld alá fu­tott.

Cso­ó­ri Sán­dor