evél&levél

„Szí­vem öröm­mel van te­le, mert Jé­zus a leg­jobb ba­rát…” – en­nek az ének­sor­nak az igaz­sá­gát ta­pasz­tal­tuk meg feb­ru­ár 9-én, ami­kor nyi­tott szív­vel és öröm­mel csen­des­nap­ra gyűl­tünk össze mint­egy öt­ve­nen Nyír­egy­há­zán, az Élim Evan­gé­li­kus Sze­re­tet­ott­hon­ban. A vá­ros több in­téz­mé­nyé­nek la­kói, sé­rült fi­úk és lá­nyok már na­gyon vár­ták a kö­zös együtt­lé­tet, ének­lést, imád­sá­got és já­té­kot.

Az idei al­kal­mun­kon is, mint aho­gyan már hosszú évek óta meg­szok­tuk, Ker­tész­né Ivá­nyi Ág­nes, a Va­sár­na­pi Is­ko­lai Szö­vet­ség te­rü­le­ti mun­ka­tár­sa szol­gált kö­zöt­tünk. A csen­des­nap fő té­má­ja a há­la­adás volt, me­lyet a bé­na meg­gyó­gyí­tá­sá­nak tör­té­ne­te ho­zott még kö­ze­lebb hoz­zánk. Szám­ba ve­het­tük, hogy mi­lyen sok min­de­nért kell há­lát ad­nunk és kö­szö­ne­tet mon­da­nunk Is­ten­nek. A fi­a­ta­lok ezt le is raj­zol­hat­ták (van há­zunk, ke­nye­rünk, ke­zünk, lá­bunk, temp­lo­munk, szép ter­mé­sze­tünk, szí­nes vi­lá­gunk).

A lel­ki táp­lá­lék után le­he­tő­sé­günk nyílt ar­ra, hogy – kü­lön­bö­ző já­té­kos fel­ada­to­kon ke­resz­tül – fi­zi­kai erőn­lé­tünk­ről is szá­mot ad­junk, va­la­mint ebéd előtt egy új éne­ket is ta­nul­tunk. A tes­ti táp­lá­lé­kot kö­ve­tő­en iz­ga­tot­tan vár­tuk a já­ték ered­mény­hir­de­té­sét. A nap vé­gén sen­ki nem tért ha­za üres kéz­zel – nem­csak ap­ró aján­dé­ko­kat kap­tunk, ha­nem egy igét is, amit meg is ta­nul­tunk és a szí­vünk­be zár­tunk: „Min­den­ben há­lá­kat ad­ja­tok, mert ez az Is­ten aka­ra­ta…” (1Thessz 5,18)

Kö­szön­jük az Élim min­den mun­ka­tár­sá­nak és la­kó­já­nak, hogy be­fo­gad­tak ben­nün­ket, és Ker­tész­né Ivá­nyi Ág­nes­nek, hogy meg­erő­sí­tet­te ben­nünk azt, hogy Jé­zus a leg­jobb ba­rá­tunk, aki­nek min­dig és min­den­kor há­lá­val tar­to­zunk.

Ha­lász Ka­ta­lin (Nyír­egy­há­za, Mag­dal­éne­um Fo­gya­té­ko­sok Re­for­má­tus Ápo­ló, Gon­do­zó Ott­ho­na)