Keresztutak

Har­ma­dik al­ka­lom­mal ren­dez­tek te­het­ség­kon­fe­ren­ci­át febru­ár 19–20-án a Bony­há­di Pe­tő­fi Sán­dor Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um­ban, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház Pe­da­gó­gi­ai Köz­pont­já­nak köz­re­mű­kö­dé­sé­vel. A bony­há­di in­téz­mény­ben tíz éve ve­zet­ték be az Arany Já­nos te­het­ség­gon­do­zó prog­ra­mot, és ta­valy óta Te­het­ség­pont­ként is mű­kö­dik a kö­zép­is­ko­la, il­let­ve me­gyei és or­szá­gos ver­se­nyek so­rá­nak ad ott­hont.

A ren­dez­vény fő­véd­nö­ke, Prőh­le Ger­gely, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház or­szá­gos fel­ügye­lő­je – fő­is­ko­lai órái mi­att – nem tu­dott je­len len­ni, így fel­ol­vas­ták kö­szön­tő so­ra­it. „Anya­gi­lag ín­sé­ges idők­ben kü­lö­nö­sen nagy a fe­le­lős­sé­gük azok­nak, akik a szel­le­mi ja­vak meg­te­rem­té­sén, meg­tar­tá­sán mun­kál­kod­nak, még na­gyobb szük­ség van táv­la­tos gon­dol­ko­dá­suk­ra, ál­do­zat­kész­sé­gük­re. A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház év­szá­za­dok óta so­kat tesz azért, hogy az is­ko­lá­i­ban ta­nu­ló gye­re­kek a te­het­sé­gük­nek leg­meg­fe­le­lőbb ok­ta­tást és ne­ve­lést kap­ják. Az evan­gé­li­kus is­ko­lák si­ke­re kez­det­től fog­va ab­ban állt, hogy a re­for­má­ció ta­na­i­val együtt át­vet­ték és al­kal­maz­ták a pe­da­gó­gia leg­kor­sze­rűbb mód­sze­re­it, en­ged­ték ki­bon­ta­koz­ni a ke­resz­tény em­ber lu­the­ri ér­te­lem­ben vett sza­bad­sá­gát, és ki­sebb­sé­gi egy­ház in­téz­mé­nye­i­ként be­fo­gad­tak és in­teg­rál­ni tud­tak so­ka­kat, nem­ze­ti­sé­gi, fe­le­ke­ze­ti és tár­sa­dal­mi ho­va­tar­to­zás­tól füg­get­le­nül” – ál­la­pí­tot­ta meg az or­szá­gos fel­ügye­lő.

A kon­fe­ren­cia el­ső elő­adó­ja dr. Hoff­mann Ró­zsa, a Páz­mány Pé­ter Ka­to­li­kus Egye­tem do­cen­se, a Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Nép­párt (KDNP) szak­po­li­ti­ku­sa volt. Mint mond­ta, vá­lasz­tá­si idő­szak­ban nem le­het úgy be­szél­ni az ok­ta­tás­ról, hogy en­nek ne len­né­nek po­li­ti­kai ve­tü­le­tei. Is­mer­tet­te a KDNP ok­ta­tás­po­li­ti­ká­ját; mon­dan­dó­já­nak alap­pil­lé­re az er­kölcs és a te­het­ség­gon­do­zás kö­zöt­ti kap­cso­lat volt. Él­mény­sze­rű elő­adá­sá­ban nem a po­li­ti­ku­si, ha­nem a ta­ná­ri én­je szó­lalt meg el­sőd­le­ge­sen, s ezt a kon­fe­ren­cia részt­ve­vői na­gyon épí­tő jel­le­gű­nek tar­tot­ták. A hoz­zá in­té­zett kér­dé­sek több­sé­ge a költ­ség­ve­té­si ol­dalt pró­bál­ta fe­sze­get­ni, de Hoff­mann el­mond­ta, hogy je­len pil­la­nat­ban nem le­het pon­tos vá­laszt ad­ni, hogy a költ­ség­ve­tés mi­re mi­lyen mó­don fog ke­re­tet ad­ni az ok­ta­tás­ban.

Dr. Ransch­burg Je­nő pszi­cho­ló­gus egész­sé­gi okok­ból nem tu­dott je­len len­ni a kon­fe­ren­ci­án, he­lyet­te Heimann Ilo­na, az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem fő­is­ko­lai do­cen­se tar­tot­ta meg ere­de­ti­leg más­nap­ra ter­ve­zett elő­adá­sát a to­vább­kép­zé­sek­ről. Őt dr. Cze­i­zel End­re kö­vet­te a pul­pi­tu­son, aki el­bű­völ­te a je­len­lé­vő­ket re­mek elő­adói stí­lu­sá­val. Az or­vos ge­ne­ti­kus hu­szon­egy ma­gyar köl­tő gé­ni­usz te­het­ség­fak­to­rát vizs­gál­ta – el­mond­ta azt is, mi­ért ép­pen őket vá­lasz­tot­ta ki az egye­te­mis­ták köz­re­mű­kö­dé­sé­vel. Ke­ve­sen gon­dol­nak ar­ra – ál­la­pí­tot­ta meg –, hogy ki­vé­te­les­nek len­ni ve­szé­lyes, hi­szen bi­zo­nyos hát­rá­nyo­kkal is jár a ki­emel­ke­dő tehetség. A köl­tői gé­ni­usz­nak nem fel­té­te­le a ki­vé­te­les ér­tel­mi ké­pes­ség, vi­szont köl­tő gé­ni­usz csak az le­het, aki ké­pes „új idők­nek új da­la­i­val be­tör­ni” a köl­té­szet­be, vagy­is a kre­a­ti­vi­tás a gé­ni­usz meg­ha­tá­ro­zó jel­lem­ző­je.

A bony­há­di te­het­ség­kon­fe­ren­cia má­so­dik nap­ján dr. Cser­mely Pé­ter egye­te­mi ta­nár, a Böl­csek Ta­ná­csá­nak tag­ja tar­tott elő­adást. El­ső­ként a Só­lyom Lász­ló köz­tár­sa­sá­gi el­nök ál­tal meg­bí­zott Böl­csek Ta­ná­csa ál­tal ké­szí­tett, Szárny és te­her cí­mű kö­tet­nek az ok­ta­tás­sal kap­cso­la­tos leg­fon­to­sabb meg­ál­la­pí­tá­sa­it fog­lal­ta össze.

A szer­zők vál­toz­ta­tá­si ja­vas­la­tai közül a legfontosabbak a pe­da­gó­gus­kép­zéssel, a pá­lyán lé­vő pe­da­gó­gu­sok sok­ol­da­lú se­gí­té­sével, az is­ko­lák egy­sé­ges szak­mai ér­té­ke­lé­sével, a le­sza­ka­dó is­ko­lák cél­zott fej­lesz­té­sével kapcsolatosak, lé­nye­gesnek tartják továbbá a leg­jobb is­ko­lák­ számára még na­gyobb sza­bad­ság biz­to­sí­tá­sát. Mind­ezek együtt tíz-húsz éves fo­lya­mat­ban ér­vé­nye­sül­het­nek.

Az elő­adás má­so­dik ré­szé­ben a te­het­ség fo­gal­mát és se­gí­té­sé­nek fő for­má­it is­mer­tet­te Csermely professzor. Szólt a te­het­ség négy leg­fon­to­sabb össze­te­vő­jé­ről: az ál­ta­lá­nos ké­pes­sé­gek­ről, a kre­a­ti­vi­tás­ról, a mo­ti­vá­ci­ó­ról és a spe­ci­á­lis ké­pes­sé­gek­ről. Mint mond­ta, a ta­nár sok­szor azt ke­re­si, mit nem tud a di­ák, és nem azt a mor­zsát, ami­re épí­te­ni le­het. Olyan in­for­má­ci­ó­kat is meg­osz­tott az egye­te­mi ta­nár hall­ga­tó­sá­gá­val, hogy a Ma­gyar gé­ni­usz prog­ram ke­re­té­ben tíz­ezer pe­da­gó­gus kép­zé­sé­re lesz le­he­tő­ség, és hogy ma már száz­ki­lenc­ven­hét Te­het­ség­pont mű­kö­dik ha­zánk­ban.

Elő­adá­sát kö­ve­tő­en Cser­mely Pé­ter a köz­tár­sa­sá­gi el­nök ezüst­ér­mét ad­ta át Óno­di Sza­bolcs­nak, a kon­fe­ren­ci­át ven­dé­gül lá­tó bony­há­di gim­ná­zi­um igaz­ga­tó­já­nak a Böl­csek Ta­ná­csá­ban vég­zett mun­ká­já­ért.

A ren­dez­vény szek­ció­ülé­sek­kel foly­ta­tó­dott. Tíz té­ma, il­let­ve tan­tárgy kö­zül vá­laszt­hat­tak – ér­dek­lő­dé­si kö­rük­nek meg­fe­le­lő­en – a pe­da­gó­gu­sok. A két­na­pos te­het­ség­kon­fe­ren­ci­án mind­vé­gig na­gyon ak­tí­vak vol­tak a részt­ve­vők, min­den elő­adó­tól kér­dez­tek. Be­bi­zo­nyí­tot­ták, hogy a pe­da­gó­gus­tár­sa­da­lom ké­szen áll a cse­lek­vés­re, me­lyet egy­faj­ta nem­zet­men­tés­ként él meg.

Má­té Ré­ka