A hét témája

Feb­ru­ár 15-én hang­zott el ez a ki­fe­je­zés a rá­di­ó­ban. A hí­rek­ben hasz­nál­ták a bu­da­pes­ti ost­rom drá­mai vég­ki­fej­le­te kap­csán be­kö­vet­ke­zett ki­tö­rés­ről meg­em­lé­ke­zők­kel kap­cso­lat­ban: esze­rint ők „Szá­la­si ka­to­ná­i­ról” em­lé­kez­tek meg…

Itt ér­de­mes azért meg­áll­ni: kik­ről is van szó? A Szá­la­si ve­zet­te nyi­las dik­ta­tú­ra ál­tal vég­be­vitt tet­tek és a Bu­da­pest ost­ro­ma so­rán a ma­gyar had­se­reg­ben szol­gá­ló, oda be­so­ro­zott ka­to­nák helyt­ál­lá­sa kö­zött nem sza­bad össze­mos­ni a ha­tá­ro­kat! Hi­szen ak­kor jog­gal le­het ugyan­ezen a mó­don a né­met had­se­reg ka­to­ná­it „Hit­ler ka­to­ná­i­nak”, az­az „fa­sisz­ták­nak” ne­vez­ni, vagy az orosz had­se­re­get „Sztá­lin ka­to­ná­i­nak”. Mind­há­rom rend­szer dik­ta­tú­ra volt, te­hát akár jo­gos is len­ne ez. Még­sem az, mert nem pon­tos, sőt nem mél­tá­nyos.

Hi­szen az 1945-től 1990-ig hi­va­ta­lo­san „fel­sza­ba­du­lás­nak” ne­ve­zett 1944–45-ös ese­mény­sor ér­té­ke­lé­se má­ra azért dif­fe­ren­ci­á­ló­dott. Ki­de­rült, hogy az or­szág je­len­tős ré­szé­nek, mond­juk a na­gyobb ré­szé­nek egy­ál­ta­lán nem tűnt po­zi­tív ese­mény­nek. Így vé­gül is egy ide­gen had­se­reg meg­szál­lá­sa volt, amely­nek so­rán a pol­gá­ri la­kos­ság el­len, a va­gyon el­len ször­nyű bűn­tet­te­ket haj­tot­tak vég­re. Két­ség­te­len, hogy a ma­gyar ka­to­nák a né­met meg­szál­ló se­reg ol­da­lán har­col­tak. Még­sem le­het el­vi­tat­ni tő­lük azt a jo­got, hogy ők „ha­zá­ju­kat véd­ték” egy hó­dí­tó­val szem­ben. Ami azért már­is nem hang­zik olyan „ször­nyű­en”.

Per­sze a hely­zet nyil­ván na­gyon komp­li­kált volt, nem le­het fe­ke­te-fe­hér mó­don áb­rá­zol­ni. De „Szá­la­si ka­to­ná­i­nak” em­le­get­ni a ma­gyar had­se­reg ka­to­ná­it úgy ál­ta­lá­ban, ez azért még­sem jár­ja.

A Szent Lász­ló had­osz­tály a Ga­ram men­tén ha­lál­meg­ve­tő bá­tor­ság­gal har­colt, hosszú ide­ig ké­pes volt fel­tar­tóz­tat­ni az orosz tá­ma­dást: ez bi­zony hő­si­es­ség volt. Ha pe­dig ez az volt, ak­kor Bu­da­pest vé­dő­i­nek har­ca is az volt, bár ezt még hi­va­ta­lo­san nem me­rik ki­mon­da­ni. De már az el­len­ke­ző­jét sem. So­kan meg­hal­tak a ma­gyar ka­to­nák kö­zül. Negy­ven évig a ne­vü­ket sem volt sza­bad em­le­get­ni, sír­juk sem volt, em­lék­táb­lá­juk sem.

Mél­tat­lan te­hát azt a hi­va­tá­sos ka­to­na­ál­lo­mányt, amely Bu­da­pest vé­del­mé­ben részt vett, éle­tét ál­doz­ta, utó­lag le­nyi­la­soz­ni, „Szá­la­si ka­to­ná­i­nak” ne­vez­ni. Ren­des hon­véd­ala­ku­lat volt a leg­több­je: hu­szá­rok, tü­zé­rek. Az ő ár­nyé­kuk­ban, há­tuk mö­gött saj­nos a nyi­las söp­re­dék ször­nyű­sé­ge­ket kö­ve­tett el. Ez azon­ban még­sem le­het in­dok az össze­mo­sás­ra. Jó len­ne már ezen túl len­ni. Még a ma­gyar köz­szol­gá­la­ti rá­di­ó­ban is. Ha ilyen len­ne…

Czen­the Mik­lós