Keresztutak

Feb­ru­ár 11-én a tel­jes ma­gyar mé­di­án vé­gig­fu­tott a hír: ki­lenc­ven­öt ho­lo­kauszt-túl­élő (il­let­ve hoz­zá­tar­to­zó­ik) ke­re­se­tet nyúj­tot­tak be egy chi­ca­gói bí­ró­sá­gon, s eb­ben a Ma­gyar Ál­lam­vas­uta­kat (MÁV) per­lik mil­li­ár­dok­ra, ami­ért az köz­re­mű­kö­dött az 1944-es de­por­tá­lá­sok­ban. Más­nap már ma­gyar tör­té­né­szek, jo­gi szak­ér­tők, a Ho­lo­kauszt Do­ku­men­tá­ci­ós és Ku­ta­tó­köz­pont mun­ka­tár­sai is meg­szó­lal­tak az ügy­ben, tol­lat ra­gad­tak az is­mert an­ti­sze­mi­ta pub­li­cis­ták, ele­mük­ben vol­tak a szél­ső­jobb­ol­da­li hon­la­pok, és fel­iz­zot­tak az in­ter­ne­tes fó­ru­mok, ahol – mint vár­ha­tó volt – szám­ta­lan gyű­löl­kö­dő be­jegy­zés­ben kom­men­tál­ták a zsi­dók pénz­éh­sé­gét.

A be­ad­vány azt ál­lít­ja, hogy ki­lenc­évi ku­ta­tó­mun­ka és több tíz­ezer do­ku­men­tum át­vizs­gá­lá­sa előz­te meg a fel­pe­re­sek mos­ta­ni jo­gi lé­pé­sét. En­nek azon­ban nem sok nyo­mát lát­ni. A szö­veg­ben a de­por­tá­lá­sok köz­is­mert té­nye­it fog­lal­ják össze, és a té­ma leg­is­mer­tebb ku­ta­tó­já­nak (Ran­dolph L. Bra­ham) egyik írá­sá­ra hi­vat­koz­nak, ezen­ túl sem­mi­lyen for­rást nem idéz­nek.

Ko­moly té­ve­dé­sek is föl­lel­he­tők a szö­veg­ben: még ha el­hisszük is, hogy a de­por­tá­lás előtt ál­ló zsi­dók ké­zi­tás­ká­juk­ban va­gyo­nuk át­lag nyolc szá­za­lé­kát vit­ték ma­guk­kal ér­ték­tár­gyak for­má­já­ban, ak­kor is té­ves az ál­lí­tás, hogy a va­go­nok­ba tusz­ko­lás­kor ez mind a vas­út bir­to­ká­ba ke­rült. Jo­gi hé­za­gok is akad­nak: a hi­vat­ko­zott „Con­vent­ion on Ge­no­ci­de” (nép­ir­tás­ról szó­ló meg­ál­la­po­dás) jó­val a 44-es ese­mé­nyek után ke­rült az ame­ri­kai tör­vé­nyek cor­pu­sá­ba.

A szö­ve­ge­zők ez­után Ran­dolph Bra­ham ada­tai alap­ján kal­ku­lál­nak to­vább. A vég­ered­mény: a de­por­tál­tak­tól a pá­lya­ud­va­ro­kon el­ra­bolt va­gyon (ak­ko­ri ér­té­ken) 240 mil­lió dol­lár, ami mai ér­té­ken en­nek 33-szo­ro­sa, vagy­is 7,920 mil­li­árd dol­lár. Ezt kö­ve­te­lik, va­la­mint egy­mil­li­árd dol­lárt a nem va­gyo­ni ká­rok fe­jé­ben. Ki­lenc­ven­öt ma­gán­sze­mély kö­ve­tel te­hát majd ki­lenc­mil­li­árd dol­lárt a MÁV-tól – a ma­gyar GDP öt szá­za­lé­kát. Hang­sú­lyoz­zák, hogy mind­ezt a ho­lo­kauszt ál­do­za­tai és azok utó­dai ne­vé­ben te­szik, akik maj­dan ré­sze­sed­het­nek a meg­ítélt összeg­ből, ha csat­la­koz­nak a be­ad­vány­hoz.

A té­má­val fog­lal­ko­zó új­ság­írók meg­pró­bál­ták a be­ad­ványt jegy­ző ügy­vé­di iro­dát el­ér­ni – e cikk írá­sá­nak pil­la­na­tá­ig si­ker­te­le­nül. A HVG iz­ra­e­li tu­dó­sí­tó­ja azon­ban több túl­élő­vel is be­szélt, akik­nek a ne­ve a be­ad­vá­nyon sze­re­pel. Ki­de­rült: egye­sek nem is hal­lot­tak az ügy­ről, má­sok ugyan tud­ják, hogy a ne­vük­ben va­la­mi jo­gi el­já­rás zaj­lik, de sem­mi kö­ze­leb­bit. Nem tud­ták, hogy ne­vük egy el­na­gyolt, jo­gi­lag és tör­té­nel­mi­leg is pon­tat­lan, el­ké­pesz­tő össze­ge­ket kö­ve­te­lő be­ad­vá­nyon sze­re­pel. Az egyik (nem tel­je­sen va­ló­szí­nűt­len) vé­le­ke­dés sze­rint ab­ban bíz­nak, hogy az ame­ri­kai jog út­vesz­tő­i­ben bot­la­do­zó MÁV-ot könnyű lesz pe­ren kí­vü­li al­ku­ban jó­ko­ra összeg meg­fi­ze­té­sé­re bír­ni. Az egy­mil­li­ár­dos nem va­gyo­ni kár egy­har­ma­da – re­mé­nye­ik sze­rint – az ügy­vé­di iro­dát il­le­ti majd. S ez nem ép­pen az ön­mér­sék­let je­le.

Nem ol­vas­ha­tók a be­ad­vá­nyon a kár­pót­lá­si ügye­ket bo­nyo­lí­tó, kor­má­nyok­kal tár­gya­ló, nagy nem­zet­kö­zi zsi­dó szer­ve­ze­tek (WJ­RO, Cla­ims Con­fe­ren­ce, World Je­wish Cong­ress) ne­vei. A ho­ni zsi­dó­ság kép­vi­se­lői szin­tén csak a mé­di­á­ból ér­te­sül­tek a be­ad­vány­ról (leg­alább­is ezt cá­fo­ló in­for­má­ci­ó­ink nin­cse­nek). E szer­ve­ze­te­k kép­vi­se­lik a zsi­dó­kat kár­pót­lá­si ügyek­ben. Őket meg­ke­rül­ve szól­ni el­pusz­tí­tott száz­ez­rek ne­vé­ben – meg­kér­dő­je­lez­he­tő vál­lal­ko­zás.

A ho­lo­kauszt­tal kap­cso­la­tos kár­té­rí­té­sek ügye olyan rop­pant ké­nyes, a „ho­lo­kauszt­tal pénzt zsa­ro­ló zsi­dók” vád­ját so­kan olyan szí­ve­sen kap­ják elő, hogy ezek­ben az ügyek­ben csak a leg­na­gyobb kö­rül­te­kin­tés­sel és a leg­ma­ga­sabb eti­kai mér­cé­vel sza­bad el­jár­ni. A szó­ban for­gó be­ad­vány szer­ző­i­ről egy­re in­kább az el­len­ke­ző­je kezd ki­de­rül­ni.

Ko­moly zsi­dó szer­ve­ze­tek tá­mo­ga­tá­sát nem él­ve­ző ma­gán­sze­mé­lyek, el­pusz­tí­tott száz­ez­rek ne­vé­ben, he­ve­nyé­szett be­ad­vá­nyok­ban kö­ve­tel­nek dol­lár­mil­li­ár­do­kat. Ez igen fe­le­lőt­len el­já­rás: a ho­lo­kauszt­ból ere­dő er­köl­csi tő­két ero­dál­ják. Rá­adá­sul arc és cím nél­kül, a tá­vol­ból, ir­re­á­lis kö­ve­te­lé­sek­kel a Ma­gyar­or­szá­gon élő zsi­dók el­len kel­te­nek han­gu­la­tot. És eti­ka­i­lag is tá­mad­ha­tó: el­pusz­tí­tott száz­ez­rek va­gyo­nát kö­ve­te­li ki­lenc­ven­öt em­ber (vagy in­kább: ne­vük­ben egy ügy­vé­di iro­da), mi­köz­ben nem vi­lá­gos, hogy túl­élő tár­sa­ik mi­képp jut­ná­nak hoz­zá az eset­le­ges kár­pót­lás­hoz.

Ga­dó Já­nos