Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Te vagy az Is­ten, aki cso­dá­kat tet­tél, meg­is­mer­tet­ted erő­det a né­pek­kel. Zsolt 77,15 (Gal 4,4; Lk 9,57–62; Ef 5,1–8a; Zsolt 35,17–28) A zsol­tár cí­me sze­rin­ti, vagy­is A csüg­ge­dés­től a ... >>

Élő víz

Ho­gyan böj­töl­jünk eb­ben a mo­dern vi­lág­ban?
Böjt alatt mi rend­sze­rint az étel-ital meg­vo­ná­sát ért­jük. Szá­junk meg­re­gu­lá­zá­sát. Va­ló­ban. Jé­zus ko­rá­ban, sőt vagy más­fél ezer éven ke­resz­tül kü­lö­nös szük­ség is volt er­re, mert gyak­ran a gyo­mor bű­nei, az étel­fa­lak zár­ták el tő­lünk Is­ten halk és sze­líd sza­vát. >>

A Szent­lé­lek el­le­ni bűn
Az Evangélikus Élet egyik olvasója kér­dezte: Mi pon­to­san a „Szent­lé­lek el­le­ni bűn” és a „Szent­lé­lek el­le­ni ká­rom­lás”? Ez a ket­tő ugyan­azt je­len­ti? Vagy ha nem, mi a kü­lönb­ség köz­öttük, és me­lyik a meg­bo­csát­ha­tat­lan? Ha ugyan­azt je­len­ti, ak­kor a Bib­li­á­ban mi­ért a „Szent­lé­lek ká­rom­lá­sa” (go­nosz, ha­mis be­széd vagy gon­do­lat) van, és mi­ért nem a „Szent­lé­lek el­uta­sí­tá­sa, meg­ve­té­se”? Itt ak­kor mi­re gon­dolt Jé­zus pon­to­san? S mi­ért mond­ta még azt, hogy „ahány ká­rom­lást szól­nak”? >>

Krisz­tus tes­te és vé­re – az ott­ho­nunk­ban
Azok a test­vé­rek, akik sú­lyos be­teg­sé­gük, il­let­ve idő­sebb ko­ruk mi­att nem tud­nak részt ven­ni a gyü­le­ke­ze­ti al­kal­ma­kon, ne­he­zen élik meg a kö­zös­ség­től va­ló kény­sze­rű tá­vol­ma­ra­dást. So­kat se­gít ilyen­kor a lel­ki­pász­to­ri lá­to­ga­tás és a gyü­le­ke­zet tag­ja­i­nak ér­dek­lő­dé­se akár sze­mé­lye­sen, akár te­le­fo­non. >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
„Aki az eke szar­vá­ra te­szi a ke­zét, és hát­ra­te­kint, nem al­kal­mas az Is­ten or­szá­gá­ra.” (Lk 9,62) >>

Egyházunk egy-két hete

Egy­ház­ke­rü­le­ti nap ju­bi­le­um­mal
Evan­gé­li­kus egy­há­zunk zsi­na­ta 1997. feb­ru­ár 22-én dön­tött ar­ról, hogy meg­ala­kít­ja a har­ma­dik egy­ház­ke­rü­le­tet. A 2000-ben lét­re­jött ke­rü­let el­nök­sé­gé­nek egyik el­ső ha­tá­ro­za­ta az volt, hogy min­den év­ben – az év­for­du­ló­hoz kö­ze­li szom­ba­ton – egy­ház­ke­rü­le­ti nap ke­re­té­ben em­lé­kez­ze­nek meg e tör­té­nel­mi ese­mény­ről. Így az el­múlt hét­vé­gén leg­fi­a­ta­labb egy­ház­ke­rü­le­tünk né­pe Ba­kony­cser­nyén ün­ne­pel­te a kerület ti­ze­dik szü­le­tés­nap­ját. >>

Zsi­nat a ko­ro­ná­zó­vá­ros­ban
Ré­gi el­kép­ze­lé­sét va­ló­sí­tot­ta meg a zsi­nat az­zal, hogy Bu­da­pest­ről ki­moz­dul­va ez évi el­ső ta­nács­ko­zá­sá­nak hely­szí­né­ül az egy­ko­ri ko­ro­ná­zó­vá­rost, Szé­kes­fe­hér­várt vá­lasz­tot­ta. A na­pi­rend két leg­faj­sú­lyo­sabb té­má­ját a mun­ka­ági je­len­té­sek és a 2010. évi költ­ség­ve­tés tár­gya­lá­sa je­len­tet­te. >>

Vál­to­zott-e a vi­lág – száz év­vel Edin­burgh után?
„Ma egy át­la­gos va­sár­na­pon több hí­vő em­ber megy el temp­lom­ba a kom­mu­nis­ta Kí­ná­ban, mint a ke­resz­tény kon­ti­nens­ként szá­mon tar­tott egész Eu­ró­pá­ban.” Ez a meg­hök­ken­tő in­for­má­ció feb­ru­ár 27-én hang­zott el Bu­da­pes­ten, a De­ák té­ri gyü­le­ke­zet nagy­ter­mé­ben, ahol az Evan­gé­li­kus Kül­misszi­ói Egye­sü­let tar­tot­ta – misszi­ói nap­pal egy­be­kö­tött – köz­gyű­lé­sét. >>

Bé­ri tény­fel­tá­rás, avagy Mi­hály­fi Er­nő ha­gya­té­ka
Nóg­rád me­gye egyik ap­ró, alig fél­száz lel­ket szám­lá­ló zsák­fa­lu­já­ban év­ti­ze­dek óta a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház egyik volt or­szá­gos fel­ügye­lő­jé­ről ne­vez­te­tik az evan­gé­li­kus temp­lom kö­rü­li tér­ség. A bé­ri­ek akár még büsz­kék is le­het­né­nek rá, hogy már a rend­szer­vál­tás előtt egy­há­zi sze­mé­lyi­ség ne­vét ír­hat­ták né­hány ut­ca­táb­lá­ra, csak hát az egye­te­mes fel­ügye­lő­vé 1952-ben „vá­lasz­tott” Mi­hály­fi Er­nő te­vé­keny­sé­gét a leg­ke­vés­bé sem egy­há­zi­as lel­kü­let ha­tot­ta át. Mi­u­tán Thu­ránsz­ky Ist­ván lel­kész er­ről mind­ed­dig hasz­ta­lan győz­köd­te hí­ve­it, gon­dolt egyet, és – a kom­mu­niz­mus ál­do­za­ta­i­nak idei em­lék­nap­ja al­kal­má­ból – szak­ér­tők meg­hí­vá­sá­val szer­ve­zett meg egy tény­fel­tá­ró temp­lo­mi al­kal­mat. No­ha Is­ten bé­ri haj­lé­ka múlt szom­ba­ton zsú­fo­lá­sig meg­telt, a hely­bé­li­ek kö­zül csak ke­ve­sen vol­tak kí­ván­csi­ak az igaz­ság­ra. Ta­lán mert a ven­dé­gek (az egy­ház­me­gyei kon­fir­man­dus­ta­lál­ko­zót is e na­pon tar­tot­ták) „messzi­ről” jöt­tek – Mi­hály­fi Er­nő (1898–1972) pe­dig Bé­ren szü­le­tett… >>

Tiszt­ség­vi­se­lők ta­lál­ko­zó­ja
„Erő­sít­sé­tek a lan­kadt ke­ze­ket, te­gyé­tek erős­sé a ros­ka­do­zó tér­de­ket!” – ez­zel az ézsa­i­á­si igé­vel (Ézs 35,3) kö­szön­töt­te Hei­ne­mann Il­di­kó es­pe­res­he­lyet­tes a múlt szombaton Gyó­non össze­gyűlt jó öt­ven­fős, pénz­tá­ro­sok­ból, fel­ügye­lők­ből, más tiszt­ség­vi­se­lők­ből és nem utol­só­sor­ban lel­ké­szek­ből ál­ló gyü­le­ke­ze­tet. A fen­ti ige alap­ján tar­tott áhí­tat után vet­te kez­de­tét a Dél-Pest Megyei Egy­ház­me­gye ha­gyo­mányosan február vé­gén meg­rendezett péntárosi ta­lál­ko­zó­ja. >>

Keresztutak

Az evan­gé­li­kus egyház sem ért egyet a ki­egé­szí­tő nor­ma­tí­va össze­gé­vel
A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház el­fo­gad­ha­tat­lan­nak tart­ja a 2008-as ok­ta­tá­si ki­egé­szí­tő nor­ma­tí­va pót­ló­la­go­san meg­ha­tá­ro­zott össze­gét, és ki­fo­gást emel a ki­szá­mí­tás mód­sze­re el­len. A ki­egé­szí­tő tá­mo­ga­tás kor­rek­ci­ós össze­gé­nek ily mó­don tör­té­nő meg­ál­la­pí­tá­sá­val az egy­ház köz­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­i­ben ta­nu­ló di­á­ko­kat és azok csa­lád­ja­it a kor­mány el­já­rá­sa hát­rá­nyo­san meg­kü­lön­böz­te­ti – emel­te ki az egy­ház zsi­na­tá­nak és or­szá­gos el­nök­sé­gé­nek ál­lás­fog­la­lá­sa. >>

„Ör­ven­dez­te­tő” Is­ten
Ép­pen e cikk­so­ro­zat utol­só írá­sát kezd­tem fo­gal­maz­gat­ni, ami­kor fel­hí­vott egyik ked­ves pap­né test­vé­rem. Kér­dez­te, lát­tam-e, hogy a ma­gya­rá­za­tok­kal el­lá­tott Út­mu­ta­tó­ban már­ci­us 5-én ép­pen egy ka­me­ru­ni asszony imád­sá­ga ol­vas­ha­tó. Igaz, a ma­gyar for­dí­tás­ból már ki­ma­radt en­nek az af­ri­kai nő­nek a ne­ve s az is, hogy hol él, de a né­met Lo­sung kö­zöl­te… >>

Le­mon­dott tiszt­sé­gé­ről a né­met evan­gé­li­kus egy­ház ve­ze­tő­je
It­tas ve­ze­tés, il­let­ve az emi­att el­le­ne in­dí­tott bí­ró­sá­gi el­já­rás mi­att múlt szer­dán le­mon­dott tiszt­sé­gé­ről a Né­met­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház (EKD) ve­ze­tő­je. Mar­got Käß­mann egy­út­tal le­mon­dott han­no­ve­ri püs­pö­ki tiszt­é­ről is. >>

A té­ved­he­tő­ség ar­tis­tá­já­nak bú­csú­já­ra
Mar­got Käß­mann hely­ze­te tra­gi­kus és ab­szurd. 1999 óta volt Han­no­ver tar­to­má­nyi püs­pö­ke, és 2009 ok­tó­be­ré­ben el­ső női ve­ze­tő­ként meg­vá­lasz­tot­ták a Né­met­or­szá­gi Evangélikus Egy­ház (EKD) ta­ná­csá­nak élé­re. Most – egy lám­pá­val, amely ép­pen rossz pil­la­nat­ban mu­ta­tott pi­ro­sat, és egy vér­vizs­gá­lat­tal ké­sőbb – már csak egy­sze­rű han­no­ve­ri lel­kész­nő… >>

„Kö­vesd a Bib­li­át!” – ma­gya­rul Ámósz köny­ve ol­vas­ha­tó
Az ad­ven­tis­ta Ge­ne­rál Kon­fe­ren­cia még 2008-ban el­in­dí­tott egy ha­tal­mas uta­zó Bib­li­át a föld kö­rül. E Szentírás a hat­van­hat köny­ve hat­van­hat kü­lön­bö­ző nyel­ven író­dott, köz­tük Ámósz pró­fé­ta köny­ve ma­gya­rul. A cin­ko­tai ad­ven­tis­ta gyü­le­ke­zet­ben feb­ru­ár 27-én Ve­tő Ist­ván evan­gé­li­kus lel­kész tar­tott elő­adást er­ről a rö­vid, ám­de fon­tos könyv­ről. >>

Fe­le­lős és eti­kus?
Feb­ru­ár 11-én a tel­jes ma­gyar mé­di­án vé­gig­fu­tott a hír: ki­lenc­ven­öt ho­lo­kauszt-túl­élő (il­let­ve hoz­zá­tar­to­zó­ik) ke­re­se­tet nyúj­tot­tak be egy chi­ca­gói bí­ró­sá­gon, s eb­ben a Ma­gyar Ál­lam­vas­uta­kat (MÁV) per­lik mil­li­ár­dok­ra, ami­ért az köz­re­mű­kö­dött az 1944-es de­por­tá­lá­sok­ban. Más­nap már ma­gyar tör­té­né­szek, jo­gi szak­ér­tők, a Ho­lo­kauszt Do­ku­men­tá­ci­ós és Ku­ta­tó­köz­pont mun­ka­tár­sai is meg­szó­lal­tak az ügy­ben, tol­lat ra­gad­tak az is­mert an­ti­sze­mi­ta pub­li­cis­ták, ele­mük­ben vol­tak a szél­ső­jobb­ol­da­li hon­la­pok, és fel­iz­zot­tak az in­ter­ne­tes fó­ru­mok, ahol – mint vár­ha­tó volt – szám­ta­lan gyű­löl­kö­dő be­jegy­zés­ben kom­men­tál­ták a zsi­dók pénz­éh­sé­gét. >>

Pro­tes­táns pres­bi­te­ri tapasztalatcsere Új­pes­ten
Öku­me­ni­kus és Ali­ansz-ima­hét, kö­zös if­jú­sá­gi al­ka­lom, szó­szék­cse­re, lel­ké­szi ima­óra, pro­tes­táns pres­bi­te­ri ta­lál­ko­zó – mind a sze­re­tet­kö­zös­ség meg­élé­sé­nek egy-egy al­kal­ma a Krisz­tus-hí­vők kö­zött. Ezek a ta­lál­ko­zá­sok mu­tat­ják, hogy mi­lyen test­vé­ri kap­cso­lat kö­ti össze Új­pest ke­resz­tény-ke­resz­tyén gyü­le­ke­ze­te­it. >>

Evangélikusok

Jó-e még a Lu­ther-ró­zsa?
2009 őszén egy­há­zunk el­nök­sé­ge pá­lyá­za­tot írt ki a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház lo­gó­já­nak és ar­cu­la­tá­nak meg­ter­ve­zé­sé­re. Negy­ven­egy pá­lyá­zó­tól het­ven­egy pá­lya­mun­ka ér­ke­zett. A pá­lyá­zat ér­vé­nyes és ered­mé­nyes volt. Az in­ter­ne­te­zők a hon­la­pon már a dön­tés nap­ján ta­lál­koz­hat­tak a nyer­tes pá­lya­mű­vel. >>

A ki­rá­lyi Ma­gyar­or­szág „olt­ha­tat­lan fák­lyá­ja”
Bor­nem­isza (vagy Ab­s­te­mi­us) Pé­ter ne­me­si ran­gú, gaz­dag pol­gá­ri csa­lád sar­ja­ként szü­le­tett 475 év­vel ez­előtt, egész pon­to­san 1535. feb­ru­ár 22-én Pes­ten. A re­ne­szánsz ér­tel­mi­sé­git és pro­tes­táns pré­di­ká­tort nem­csak az iro­da­lom­tör­té­net és him­no­ló­gia tu­do­má­nya tart­ja szá­mon mint a 16. szá­zad iga­zi, vér­be­li író­ját és köl­tő­jét, ha­nem ma­gyar evan­gé­li­kus egy­ház­tör­té­ne­tünk is ki­emel­ke­dő alak­jai kö­zé so­rol­ja. Az aláb­biakban rá em­lé­ke­zünk. >>

Be­mu­tat­ko­zik a Bé­kés­csa­bai Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség
A tö­rök hó­dolt­ság ide­jén tel­je­sen el­nép­te­le­ne­dett te­rü­let be­né­pe­sí­té­se 1715-től kez­dő­dött. Ti­zen­egy vár­me­gyé­ből ér­kez­tek a mai Bé­kés­csa­ba ala­pí­tói. A te­le­pes­ként ér­ke­zett evan­gé­li­kus tót ősök el­ső dol­ga volt, hogy ma­guk­nak temp­lo­mot, is­ko­lát épít­se­nek, pa­pot és ta­ní­tót hív­ja­nak. Az itt élők szor­gal­ma, ál­do­zat­vál­la­lá­sa és pu­ri­tán éle­te csak­ha­mar szer­ve­zett kö­zös­sé­gi éle­tet te­rem­tett. A Har­ru­c­kern-bir­to­kon élő la­kos­ság sza­bad val­lás­gya­kor­lást él­ve­zett, de elő­de­ink­nek a sem­mi­ből kel­lett meg­te­rem­te­ni­ük mind­azt, ami az or­szág más me­gyé­i­ben ek­kor már adott volt, a vá­ro­si­a­so­dást, az is­ko­lá­zott­sá­got, a kul­tú­rát. >>

e-világ

A kommunizmus magyar áldozatainak emlékezete
A szé­kes­fe­hér­vá­ri me­gyés püs­pök sze­rint a fe­le­dés­sel gyö­kér­te­len le­het a tár­sa­da­lom; ha nem em­lé­ke­zik a sa­ját múlt­já­ra, új­ra be­kö­vet­kez­het­nek a kom­mu­niz­mus alat­ti szen­ve­dé­sek – fi­gyel­mez­te­tett Spá­nyi An­tal a kom­mu­niz­mus ál­do­za­ta­i­nak em­lék­nap­ján, feb­ru­ár 25-én a bu­da­pes­ti Urá­nia Nem­ze­ti Film­szín­ház­ban. >>

Párhuzamok
Biz­to­san töb­ben is­me­rik Zöld Fe­renc ne­vét, aki­vel a Ma­gyar Nem­zet nem­rég egész ol­da­las in­ter­jút ké­szí­tett. A nyolc­va­nas évek­ben a könyv­ki­adók egye­sü­lé­sé­nek ve­ze­tő­je­ként a ha­zai szel­le­mi élet bá­tor és szor­gal­mas mun­ká­sa volt. A rend­szer­vál­tás után az Aka­dé­mi­ai Ki­adó ve­ze­tő­je, majd – meg­va­ló­sít­va ré­gi ál­mát – a Mar­git kör­úton köny­ves­bol­tot nyi­tott. >>

Né­hány adat pa­pír­hasz­ná­la­tunk­ról és az új­ra­pa­pír­ról
• A la­kos­sá­gi pa­pír­hasz­ná­lat a kö­vet­ke­ző­kép­pen osz­lik meg: cso­ma­go­lás – 48%; nyom­ta­tás, írás – 30%; új­ság­nyom­ta­tás – 12%; egész­ség­ügyi és ház­tar­tá­si cé­lok­ra – 6%. >>

Új­ra­pa­pír a könyv­ki­adó­ban
A Hul­la­dék Mun­ka­szö­vet­ség (Hu­musz) már­ci­us 1-jé­re már má­so­dik al­ka­lom­mal hir­det­te meg az új­ra­pa­pír vi­lág­nap­ját. Cél­juk, hogy mi­nél szé­le­sebb kör­ben is­mert­té és el­fo­ga­dot­tá te­gyék az új­ra­pa­pír ér­té­ke­it, s így nö­vel­jék a fel­hasz­ná­lá­sát. Töb­bek kö­zött en­nek ak­tu­a­li­tá­sa kap­csán ke­res­tük meg a Lu­ther Ki­adót, az egyik olyan he­lyet egy­há­zunk­ban, ahol a leg­több pa­pírt hasz­nál­ják. Ken­deh K. Pé­ter­rel, a ki­adó igaz­ga­tó­já­val be­szél­get­tünk. >>

Keresztény szemmel

Egy be­fe­je­zet­len kor­társ fa­bu­la
A na­pok­ban egy jó ba­rá­tom az­zal a fur­csa hír­rel le­pett meg, hogy mos­ta­ná­ban sza­ba­dabb pil­la­na­ta­i­ban me­se­írás­sal és me­se­mon­dás­sal is fog­lal­ko­zik, s en­nek jó­té­kony ha­tá­sát nem­csak ő, de egész kö­ze­li kör­nye­ze­te ér­zi, ta­pasz­tal­ja. >>

A hét témája

Orosházi ráhangolódás a szarvasi Szélrózsára
Ha pá­ros év, ak­kor Szél­ró­zsa – ezt egy­há­zunk­ban már min­den­ki tud­ja. De az, hogy két „ren­des” ta­lál­ko­zó kö­zött két ki­sebb­re is sor ke­rül­jön, még új­don­ság­nak szá­mít. Ta­valy feb­ru­ár vé­gén Bu­da­pes­ten még a 7. or­szá­gos evan­gé­li­kus if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó­ra „néz­tek vissza” a részt­ve­vők, és a kő­sze­gi em­lé­ke­ket idéz­ték fel. Az el­múlt szom­ba­ton meg­ren­de­zett oros­há­zi al­ka­lom már elő­re te­kin­tett, és a nyá­ri szar­va­si Szél­ró­zsá­ra hí­vo­gat­ták egy­mást a fi­a­ta­lok. >>

Orosháza, Szélrózsa
Ami­kor a fi­a­ta­lo­kat az oros­há­zi nap­ról kér­dez­tük, nem fe­lej­tet­tünk el afe­lől sem ér­dek­lőd­ni, hogy ta­lál­ko­zunk-e ve­lük nyá­ron is. >>

Lazán és elmélyülve
– Mi­ért pont Oros­há­za, il­let­ve a Szé­kács Jó­zsef ál­ta­lá­nos is­ko­la és gim­ná­zi­um adott ott­hon az elő­ta­lál­ko­zó­nak? >>

Szar­va­son már vár­nak
Bár nem­rég ol­vadt fel a Kö­rös je­ge, Szar­vas vá­ro­sa már a nyár kel­lős kö­ze­pén meg­ren­de­zen­dő Szél­ró­zsá­ra ké­szül. Hor­váth Zol­tán Oli­vér, az ótemp­lo­mi gyülekezet beosztott lel­késze az elő­ké­szü­le­tek­ről nyi­lat­ko­zott la­punk­nak. >>

Fü­lö­pök­höz írt le­vél
Há­lás va­gyok ér­te, Fü­löp, hogy öröm­mel a sze­med­ben fo­gad­tál. Hogy nem csak egy meg­ol­dan­dó prob­lé­ma, egy re­giszt­rá­ci­ós szám vol­tam még ak­kor sem, ami­kor so­kan zsú­fo­lód­tunk az elő­tér­ben kar­sza­lag­ra vá­ra­koz­va. >>

Közlemények, nyilatkozatok

Közlemény
Mi­vel az MTV Rt. Köz­szol­gá­la­ti mű­sor­szol­gál­ta­tá­si sza­bály­za­tá­nak ér­tel­mé­ben a Ma­gyar Te­le­ví­zi­ó­nál mű­sort ké­szí­tő nem mű­köd­het köz­re más mű­sor­szol­gál­ta­tó­nál mű­sor­ké­szí­tő­ként, ... >>

Tisz­telt Ol­va­só­ink és Elő­fi­ze­tő­ink!
Ta­valy de­cem­ber­ben – az elő­ző évek ha­son­ló jel­le­gű kez­de­mé­nye­zé­se­i­nek ered­mé­nyes­sé­gét lát­va – új­ra meg­hir­det­tük tá­mo­ga­tói ak­ci­ón­kat. Mint is­me­re­tes, (új­ra) azt kér­tük elő­fi­ze­tő­ink­től: ha mód­juk van rá, az elő­fi­ze­té­si díj­nál na­gyobb össze­get jut­tas­sa­nak el ki­adónk­hoz, hogy a be­folyt összeg­gel tá­mo­gat­ni tud­juk olyan ol­va­só­ink elő­fi­ze­té­sét, akik szá­má­ra az elő­fi­ze­té­si díj anya­gi ne­héz­sé­get okoz­na. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Csak a Krisztus halálára nézz, és éle­tet találsz. A bűnt ne a bű­nö­­sök­ben, a magad lelkiis­me­re­té­ben vagy a megátalkodott kár­hozókban szem­léld. El vagy vesz­ve, ha ezt te­szed. A bűnt csak­is a kegyelem jelképében kell ... >>

Kultúrkörök

Kép­le­te­sen, íme, kö­rül­ül­jük
Az ün­nep­lők és em­lé­ke­zők a Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um­ban gyűl­tek össze, a Ká­ro­lyi-pa­lo­ta Vö­rös sza­lon­já­ban. Az 1904-ben szü­le­tett és ha­lá­lá­ig, 1995-ig ta­ní­tó egye­te­mi ta­nár­nak, a szak­ma eti­kai mag­vá­ra min­dig fi­gyel­mez­te­tő mű­vé­szet­tör­té­nész­nek a so­rok­ban ülők túl­nyo­mó több­sé­ge ta­nít­vá­nya volt… >>

Jegy­zet­la­pok
Az em­ber­men­tő. Ke­ken And­rás evan­gé­li­kus lel­kész tavaly december­ben lett vol­na száz­éves. Hódmezővá­sár­he­lyen szü­let­tem, így alak­ja min­dig ele­ve­nen élt a csa­lá­dom­ban. Sok­szor hal­lot­tam, hogy a bu­da­pes­ti De­ák tér nagy temp­lo­ma után mi­lyen le­he­tett ne­ki a vi­dé­ki kis­vá­ros. Oda ál­lí­tot­ta Is­ten, ezért fon­tos fel­adat­nak te­kin­tet­te. >>

Sán­ta Fe­renc­re em­lé­kez­tek a Já­ro­si-mű­he­lyen
Sán­ta Fe­renc Kos­suth-dí­jas író em­lé­ké­nek adóz­hat­tak a ko­lozs­vá­ri­ak feb­ru­ár 22-én dél­után az evan­gé­li­kus-lu­the­rá­nus püs­pök­ség Re­mé­nyik Sán­dor Ga­lé­ri­á­já­ban, a Já­ro­si An­dor Ke­resz­tyén Kul­tu­rá­lis Mű­hely prog­ram­ján. >>

Hom­mage ŕ Cso­ó­ri Sán­dor
Az „ős­re­for­má­tus­nak” aposzt­ro­fált Cso­ó­ri Sán­dor kö­szön­té­sé­re gyü­le­kez­tek tisz­te­lői múlt szom­ba­ton es­te a De­ák té­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban, ahol Szo­ko­lay Sán­dor Kos­suth-dí­jas ze­ne­szer­ző-kar­nagy adó­zott hang­ver­sennyel az úgy­szin­tén Kos­suth-dí­jas író és köl­tő élet­mű­vé­nek. Aki az es­ti hat órá­ra meg­hir­de­tett kon­cert­re pon­to­san ér­ke­zett, an­nak már csak ál­ló­hely ju­tott. Ko­szo­rús köl­tőnk nyolc­va­na­dik szü­le­tés­nap­ja iga­zi tár­sa­dal­mi ese­mény volt – ne­ves po­li­ti­ku­sok, köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek tisz­tel­ték meg je­len­lé­tük­kel az ün­ne­pi al­kal­mat, il­let­ve az ün­ne­pel­tet. Cso­ó­ri Sán­dort és az egy­be­gyűl­te­ket el­ső­ként Ba­log Zol­tán, a Pol­gá­ri Ma­gyar­or­szá­gért Ala­pít­vány ku­ra­tó­ri­u­mi el­nö­ke kö­szön­töt­te, aki elöl­já­ró­ban le­szö­gez­te: tel­je­sen he­lyén­va­ló, hogy egy szü­le­tés­nap Is­ten haj­lé­ká­ban tar­tas­sék. >>

Hal­dok­lik az or­szá­gunk, vagy csu­pán ré­szeg?
„Ami­kor pe­dig ezek el­kez­dőd­nek, egye­ne­sed­je­tek fel, és emel­jé­tek fel a fe­je­te­ket, mert kö­ze­le­dik a meg­vál­tá­so­tok. Mon­dott ne­kik egy pél­dá­za­tot is: ‘Néz­zé­tek meg a fü­ge­fát és a fá­kat mind: ami­kor lát­já­tok, hogy ki­haj­ta­nak, már ma­ga­tok­tól is tud­já­tok, hogy kö­zel van a nyár. Így ti is, ami­kor lát­já­tok, hogy mind­ezek be­kö­vet­kez­nek, tud­já­tok meg: kö­zel van az Is­ten or­szá­ga.” (Lk 21,28–31) >>

Phi­lipp Me­lancht­hon: Le­ve­lek Eu­ró­pá­nak
A Le­ve­lek Eu­ró­pá­nak cí­mű ki­ál­lí­tá­si ka­ta­ló­gus Phi­lipp Me­lancht­hon szü­le­té­sé­nek öt­szá­za­dik év­for­du­ló­já­ra je­lent meg. Egy rég el­múlt ván­dor­ki­ál­lí­tás ka­ta­ló­gu­sa mi­ért is len­ne ér­de­kes a szá­munk­ra? – te­het­né fel az ol­va­só a kér­dést. Vá­lasz­ként azt mond­hat­juk: a sze­mély, aki­nek élet­út­ját vé­gig­kí­sér­het­jük, je­les tu­dós, a re­for­má­ció kor­sza­ká­nak meg­ha­tá­ro­zó egyé­ni­sé­ge volt. Ha­tal­mas tu­dá­sá­val, mé­lyen el­kö­te­le­zett hu­ma­nis­ta szel­le­mi­sé­gé­vel, ki­emel­ke­dő teo­ló­gi­ai kép­zett­sé­gé­vel és pe­da­gó­gi­ai te­het­sé­gé­vel mél­tó mun­ka­tár­sa volt Lu­ther­nek az egy­ház meg­re­for­má­lá­sá­ban. Ha­lá­lá­nak négy­száz­öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­já­ról ez év áp­ri­li­sá­ban em­lé­ke­zünk meg. >>

Köny­vek­ről, könyv­tá­rak­ról…
A köny­vek és a könyv­tá­rak éle­tünk nél­kü­löz­he­tet­len tar­to­zé­kai. Fej­lő­dé­sük pár­hu­za­mos éle­tünk ala­ku­lá­sá­val, tör­té­ne­tük pe­dig ta­nul­sá­gos. >>

A vasárnap igéje

Nyug­ta­la­ní­tó pró­fé­tai sza­vak
Zak­la­tott vi­lág­ban élünk. Ép­pen ezért sze­ret­nénk, ha leg­alább a temp­lom­ban ta­lál­nánk egy kis nyu­gal­mat. Is­ten igé­je böjt har­ma­dik va­sár­nap­ján azon­ban úgy nyug­tat meg ben­nün­ket, hogy előt­te ala­po­san fel­ka­var. Pró­fé­tai szót hal­lunk, amely rá­vi­lá­gít a hely­ze­tünk­re: ar­ra, hogy Is­ten ir­gal­ma nél­kül min­den pró­bál­ko­zá­sunk ku­darc­ra van ítél­ve. >>

Oratio oecumenica

Oratio ˝cumenica
Sze­re­tő mennyei Atyánk! Té­ged szó­lí­tunk meg imád­sá­gunk­kal, aki hoz­zánk ve­ze­tő és előt­tünk fel­tá­ru­ló uta­kon is­mer­te­ted és osz­tod meg ve­lünk ön­ma­gad. A ke­reszt­sé­get ad­tad ne­künk aján­dé­kul, igéd­del ... >>