A hét témája
Lazán és elmélyülve
Villáminterjú Smidéliusz Gáborral, a Szélrózsák megszervezéséért felelős Tízek vezetőjével
– Miért pont Orosháza, illetve a Székács József általános iskola és gimnázium adott otthon az előtalálkozónak?
– A cél az Alföld déli részén, elsősorban a Kelet-, illetve a Nyugat-békési Egyházmegyében élő fiatalok megszólítása volt. Mint ahogyan részben akkor is, amikor a Tízek úgy döntött, hogy a 8. evangélikus országos ifjúsági találkozót ez év júliusában, 14-e és 18-a között Szarvason rendezzük meg. Azzal, hogy az előtalálkozót Orosházára „hoztuk”, reménység szerint kétszáz potenciális résztvevőt nyertünk a Szélrózsának. Olyan fiatalokat, akik ugyan korábban talán még egyetlen találkozón sem voltak, most azonban velünk töltötték a napot, és kedvet kaptak a Szélrózsához.
– Pontosan mennyien vagyunk/voltunk együtt?
– Háromszáz-egynéhányan regisztráltak. Ez a szám némiképp elmarad a tavalyi, budapesti Szélrózsa-utótalálkozón részt vevők számától, de így is felülmúlta a várakozásainkat. Tapasztalataink szerint ugyanis egy-egy találkozón általában a szervezésben-rendezésben érintettek számának négyszerese van jelen, és ez körülbelül kétszázötven-kétszázhatvan embert jelentett volna.
– A nap központi témája az etióp kincstárnok története (ApCsel 8,26–39) volt…
– Félúton vagyunk a nyári találkozó felé, még ha térben és időben nem is teljesen pontos ez a megfogalmazás. Az etióp kincstárnok útközben – talán épp félúton – találkozik Fülöppel, és ez a találkozás sorsdöntőnek bizonyul. Mert, még ha az ő szempontjából nem ismerjük is a történet végét, nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy egy életre szóló döntés született meg akkor a szívében. Reménység szerint egy olyan elköteleződésről hallhattak, illetve egy olyan „fülöpi” magatartással ismerkedhettek meg a fiatalok, amely példaként szolgálhat nekik saját útjuk folytatásához.
– Érdekes ívet adott az előtalálkozó programjának a délelőtti foglalkozások és a záró istentisztelet „összefonódása”.
– Az ötletet egyrészt az őszi, Győrött megrendezett EGOT (evangélikus gimnáziumok országos találkozója – a szerk.) programjából merítettük; ott a találkozó végére a résztvevők egy nagy közös gálaműsort állítottak össze. Másrészt az Evangélikus Hittudományi Egyetemen beszélgetünk a teológushallgatókkal – a gyülekezetpedagógiai gyakorlat elnevezésű szeminárium keretein belül – a modern istentiszteleti formákról. Ezt a kettőt ötvöztük, amikor arra az elhatározásra jutottunk, hogy a délelőtti műhelymunkák során – tizenegy kiscsoportban – a hitvallás, a bűnvallás, a zsoltárolvasás vagy éppen az oltárdíszítés mikéntjéről beszélgetve – készítsünk elő egy modern, kreatív és interaktív istentiszteletet.
– A záró alkalom előtti órák azonban mintha kissé „lazán” teltek volna…
– Mi is érzékeltük, hogy a délutáni koncerteken nem volt „telt ház” a díszteremben, ugyanakkor az épületben mindenhol egymással elmélyülten beszélgető emberekkel találkoztunk. Szándékosan nem is terveztük túl feszesre a programot a délutáni órákra, pont azért, hogy az előtalálkozó – nevéhez híven – a találkozásokra is lehetőséget adhasson.
– Az elmúlt hetekben az előtalálkozó szervezésére koncentrált a Tízek. Nem féltek attól, hogy ez túlságosan elvonja az időt és az energiát a nyári találkozó szervezésétől?
– De, és ez részben be is következett. Ugyanakkor, ahogyan már említettem, nagyon fontosnak éreztük az itt élő fiatalok megszólítását. Ez sikerült is, és így összességében az előtalálkozó nem vált a nyári találkozó „kárára”. Mostantól természetesen minden idegszálunkkal Szarvasra összpontosítunk. A találkozó tematikája már megvan – a mottó így hangzik: Középkezdés Veled… –, és lassan az is körvonalazódik, hogy kiket mire szeretnénk felkérni; ez utóbbival kapcsolatban konkrétumok március végére várhatók. Reménység szerint mire eljön július 14-e, minden összeáll ahhoz, hogy középkezdésre találkozhassunk vele, a legnagyobb Szervezővel.
Vitális Judit