A hét témája

– Mi­ért pont Oros­há­za, il­let­ve a Szé­kács Jó­zsef ál­ta­lá­nos is­ko­la és gim­ná­zi­um adott ott­hon az elő­ta­lál­ko­zó­nak?

– A cél az Al­föld dé­li ré­szén, el­ső­sor­ban a Ke­let-, il­let­ve a Nyu­gat-bé­ké­si Egy­ház­me­gyé­ben élő fi­a­ta­lok meg­szó­lí­tá­sa volt. Mint ahogyan részben ak­kor is, amikor a Tízek úgy döntött, hogy a 8. evan­gé­li­kus or­szá­gos if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zót ez év jú­li­u­sá­ban, 14-e és 18-a kö­zött Szar­va­son ren­dez­zük meg. Az­zal, hogy az elő­ta­lál­ko­zót Oros­há­zá­ra „hoz­tuk”, re­mény­ség sze­rint két­száz po­ten­ci­á­lis részt­ve­vőt nyer­tünk a Szél­ró­zsá­nak. Olyan fi­a­ta­lo­kat, akik ugyan ko­ráb­ban ta­lán még egyet­len ta­lál­ko­zón sem vol­tak, most azon­ban ve­lünk töl­töt­ték a na­pot, és ked­vet kap­tak a Szél­ró­zsá­hoz.

– Pon­to­san mennyi­en va­gyunk/vol­tunk együtt?

– Há­rom­száz-egy­né­há­nyan re­giszt­rál­tak. Ez a szám né­mi­képp el­ma­rad a ta­va­lyi, bu­da­pes­ti Szél­ró­zsa-utó­ta­lál­ko­zón részt ve­vők szá­má­tól, de így is fe­lül­múl­ta a vá­ra­ko­zá­sa­in­kat. Ta­pasz­ta­la­ta­ink sze­rint ugyan­is egy-egy ta­lál­ko­zón ál­ta­lá­ban a szer­ve­zés­ben-ren­de­zés­ben érin­tet­tek szá­má­nak négy­sze­re­se van je­len, és ez kö­rül­be­lül két­száz­öt­ven-két­száz­hat­van em­bert je­len­tett vol­na.

– A nap köz­pon­ti té­má­ja az eti­óp kincs­tár­nok tör­té­ne­te (Ap­Csel 8,26–39) volt…

– Fél­úton va­gyunk a nyá­ri ta­lál­ko­zó fe­lé, még ha tér­ben és idő­ben nem is tel­je­sen pon­tos ez a meg­fo­gal­ma­zás. Az eti­óp kincs­tár­nok út­köz­ben – ta­lán épp fél­úton – ta­lál­ko­zik Fü­löp­pel, és ez a ta­lál­ko­zás sors­dön­tő­nek bi­zo­nyul. Mert, még ha az ő szem­pont­já­ból nem is­mer­jük is a tör­té­net vé­gét, nyu­godt szív­vel mond­hat­juk, hogy egy élet­re szó­ló dön­tés szü­le­tett meg ak­kor a szí­vé­ben. Re­mény­ség sze­rint egy olyan el­kö­te­le­ző­dés­ről hall­hat­tak, il­let­ve egy olyan „fü­lö­pi” ma­ga­tar­tás­sal is­mer­ked­het­tek meg a fi­a­ta­lok, amely pél­da­ként szol­gál­hat ne­kik sa­ját út­juk foly­ta­tá­sá­hoz.

– Ér­de­kes ívet adott az elő­ta­lál­ko­zó prog­ram­já­nak a dél­előt­ti fog­lal­ko­zá­sok és a zá­ró is­ten­tisz­te­let „össze­fo­nó­dá­sa”.

– Az öt­le­tet egy­részt az őszi, Győ­rött meg­ren­de­zett EG­OT (evan­gé­li­kus gim­ná­zi­u­mok or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ja – a szerk.) prog­ram­já­ból me­rí­tet­tük; ott a ta­lál­ko­zó vé­gé­re a részt­ve­vők egy nagy kö­zös gá­la­mű­sort ál­lí­tot­tak össze. Más­részt az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­te­men be­szél­ge­tünk a teo­ló­gus­hall­ga­tók­kal – a gyü­le­ke­zet­pe­da­gó­gi­ai gya­kor­lat el­ne­ve­zé­sű sze­mi­ná­ri­um ke­re­te­in be­lül – a mo­dern is­ten­tisz­te­le­ti for­mák­ról. Ezt a ket­tőt öt­vöz­tük, ami­kor ar­ra az el­ha­tá­ro­zás­ra ju­tot­tunk, hogy a dél­előt­ti mű­hely­mun­kák so­rán – ti­zen­egy kis­cso­port­ban – a hit­val­lás, a bűn­val­lás, a zsol­tár­ol­va­sás vagy ép­pen az ol­tár­dí­szí­tés mi­ként­jé­ről be­szél­get­ve – ké­szít­sünk elő egy mo­dern, kre­a­tí­v és in­ter­ak­tív is­ten­tisz­te­le­tet.

– A zá­ró al­ka­lom előt­ti órák azon­ban mint­ha kis­sé „la­zán” tel­tek vol­na…

– Mi is ér­zé­kel­tük, hogy a dél­utá­ni kon­cer­te­ken nem volt „telt ház” a dísz­te­rem­ben, ugyan­ak­kor az épü­let­ben min­den­hol egy­más­sal el­mé­lyül­ten be­szél­ge­tő em­be­rek­kel ta­lál­koz­tunk. Szán­dé­ko­san nem is ter­vez­tük túl fe­szes­re a prog­ra­mot a dél­utá­ni órák­ra, pont azért, hogy az elő­ta­lál­ko­zó – ne­vé­hez hí­ven – a ta­lál­ko­zá­sok­ra is le­he­tő­sé­get ad­has­son.

– Az el­múlt he­tek­ben az elő­ta­lál­ko­zó szer­ve­zé­sé­re kon­cent­rált a Tí­zek. Nem fél­tek at­tól, hogy ez túl­sá­go­san el­von­ja az időt és az ener­gi­át a nyá­ri ta­lál­ko­zó szer­ve­zé­sé­től?

– De, és ez rész­ben be is kö­vet­ke­zett. Ugyan­ak­kor, aho­gyan már em­lí­tet­tem, na­gyon fon­tos­nak érez­tük az itt élő fi­a­ta­lok meg­szó­lí­tá­sát. Ez si­ke­rült is, és így összes­sé­gé­ben az elő­ta­lál­ko­zó nem vált a nyá­ri ta­lál­ko­zó „ká­rá­ra”. Mos­tan­tól ter­mé­sze­te­sen min­den ideg­szá­lunk­kal Szar­vas­ra össz­pon­to­sí­tunk. A ta­lál­ko­zó te­ma­ti­ká­ja már meg­van – a mot­tó így hang­zik: Kö­zép­kez­dés Ve­led… –, és las­san az is kör­vo­na­la­zó­dik, hogy ki­ket mi­re sze­ret­nénk fel­kér­ni; ez utób­bi­val kap­cso­lat­ban konk­ré­tu­mok már­ci­us vé­gé­re vár­ha­tók. Re­mény­ség sze­rint mi­re el­jön jú­li­us 14-e, min­den össze­áll ah­hoz, hogy kö­zép­kez­dés­re ta­lál­koz­has­sunk ve­le, a leg­na­gyobb Szer­ve­ző­vel.

Vi­tá­lis Ju­dit