Egyházunk egy-két hete

„Erő­sít­sé­tek a lan­kadt ke­ze­ket, te­gyé­tek erős­sé a ros­ka­do­zó tér­de­ket!” – ez­zel az ézsa­i­á­si igé­vel (Ézs 35,3) kö­szön­töt­te Hei­ne­mann Il­di­kó es­pe­res­he­lyet­tes a múlt szombaton Gyó­non össze­gyűlt jó öt­ven­fős, pénz­tá­ro­sok­ból, fel­ügye­lők­ből, más tiszt­ség­vi­se­lők­ből és nem utol­só­sor­ban lel­ké­szek­ből ál­ló gyü­le­ke­ze­tet. A fen­ti ige alap­ján tar­tott áhí­tat után vet­te kez­de­tét a Dél-Pest Megyei Egy­ház­me­gye ha­gyo­mányosan február vé­gén meg­rendezett péntárosi ta­lál­ko­zó­ja.

A részt­ve­vők az egy­ház­me­gye szám­ve­vő­szé­ki el­nö­ke és pénz­tá­ro­sa irá­nyí­tá­sá­val ké­szül­tek az előt­tük ál­ló gaz­da­sá­gi-pénz­ügyi fel­ada­tok el­vég­zé­sé­re. Az ép­pen idő­ben meg­ér­ke­zett 2010. évi gaz­da­sá­gi kör­le­vél meg­is­me­ré­se, il­let­ve a zár­szám­adás- és költ­ség­ve­tés-ké­szí­tés gya­kor­la­ti kér­dé­se­i­nek meg­be­szé­lé­se ad­ta a fő na­pi­ren­di pon­to­kat.

De mit csi­nál­tak ez­alatt a töb­bi­ek?

An­nak is ha­gyo­má­nya van már a Dél-Pest Me­gyei Egy­ház­me­gyé­ben, hogy a pénz­tá­ro­si ta­lál­ko­zó­val egy idő­ben egy­be­gyűl­ve a tiszt­ség­vi­se­lők is meg­be­szé­lik ügyes-ba­jos dol­ga­i­kat. Az el­múlt év­ben az Élő kö­vek egy­há­za cí­mű stra­té­gi­ai do­ku­men­tum biz­to­sí­tott ak­tu­á­lis té­mát.

Az idei ta­lál­ko­zó­ra már ta­valy ősszel meg­kezdődött a ké­szü­lő­dés. A fo­lya­ma­tot az ok­tó­be­ri lel­ki­mun­kás-kon­fe­ren­ci­án fel­me­rült kér­dés­kör in­dí­tot­ta el. Ek­kor ha­tá­roz­tak úgy, hogy a gyü­le­ke­ze­tek szer­ve­zett és ha­té­kony mó­don kezd­je­nek el fog­lal­koz­ni azok­kal a kér­dé­sek­kel, ame­lyek nap mint nap – vagy csak al­kal­man­ként, de je­len­tő­sen – be­fo­lyá­sol­ják mű­kö­dé­sü­ket, ered­mé­nyes­sé­gü­ket vagy ku­dar­ca­i­kat. En­nek az esz­kö­zé­ül az úgy­ne­ve­zett SWOT elem­zést vá­lasz­tot­ták.

A rö­vid út­mu­ta­tó se­gít­sé­gé­vel min­den gyü­le­ke­zet el­ké­szí­tet­te a ma­ga elem­zé­sét, ame­lyet el­kül­dött az el­nök­ség­nek. Eb­ből az igen ter­je­del­mes anyag­ból fon­tos­sá­gi sor­rend alap­ján (az adott kér­dés hány gyü­le­ke­zet anya­gá­ban sze­re­pel?) készült el az egy­ház­me­gyé­re jel­lem­ző elem­zés, vagy­is a leg­in­kább jel­lem­ző erős­sé­gek, gyen­ge­sé­gek, le­he­tő­sé­gek és ve­szé­lyek gyűj­te­mé­nye.

Az össze­ál­lí­tás és az az­napi mun­ka­mód­szer be­mu­ta­tá­sa után négy ki­sebb cso­por­tot ala­kít­va lát­tak mun­ká­hoz a résztvevők. A cso­por­tok a gyen­ge­sé­gek és ve­szé­lyek ka­te­gó­ri­á­ból kap­tak egy-egy prob­lé­ma­meg­fo­gal­ma­zást: 1. Lá­to­ga­tá­sok – a bi­za­lom hi­á­nya (Né­meth Mi­hály); 2. Ala­csony lá­to­ga­tott­ság – a komp­ro­misszum­kész­ség hi­á­nya (Lász­ló Mi­lán); 3. Ki­kon­fir­má­ló­dás – anya­gi ne­héz­sé­gek (Hei­ne­mann Il­di­kó); 4. El­öre­ge­dés – kül­ső kom­mu­ni­ká­ció (Krá­mer György).

A hat­fős cso­por­tok be­szél­ge­té­se­ik so­rán egy fel­adat­lap öt kér­dé­sé­re is vá­laszt ke­res­ve igye­kez­tek fel­dol­goz­ni a té­mát. A kér­dé­sek fir­tat­ták az oko­kat, az erős­sé­gek és le­he­tő­sé­gek ol­da­lon a meg­fe­le­lő vá­lasz­té­nye­ző­ket, a stra­té­gi­ai fel­ada­to­kat; azt, hogy ezek kö­zül mit le­het azon­nal (már hét­főn) al­kal­maz­ni, il­let­ve ki­ket és ho­gyan le­het és kell be­von­ni a gyü­le­ke­zet­ből a fel­ada­tok meg­ol­dá­sá­ra.

A két­szer negy­ven­öt per­ces fel­ké­szü­lé­si idő ép­pen csak ele­gen­dő­nek bi­zo­nyult, egy ki­csit be­le­nyúlt az ebéd­re szánt idő­be is. Az ebéd épp­úgy, mint az egész nap, di­csé­re­té­re vá­lik a gyó­ni gyü­le­ke­zet szor­gal­mas asszo­nya­i­nak, se­gí­tő­i­nek.

Az ebé­det kö­ve­tő­en im­már is­mét az egész csa­pat együtt hall­gat­ta meg a Szol­nok­ról és Du­na­ha­rasz­ti­ból ér­ke­ző Be­ré­nyi Tün­de és Kő­sze­gi Já­nos ci­vil kez­de­mé­nye­zé­sek­re buz­dí­tó sza­va­it. Ez­alatt a cso­por­tok szó­vi­vői még vé­gig­gon­dol­hat­ták, ho­gyan is mu­tat­ják majd be dél­előt­ti mun­ká­juk ered­mé­nyét a töb­bi­ek­nek. Kü­lön kö­szö­net illette az ezt a fel­ada­tot ki­tű­nő­en meg­ol­dó Hei­ne­mann Il­di­kó­t, Bu­day Zsolt­ot, Ko­vács End­ré­t és Óvá­ri Pé­tert. Az el­ké­szült anya­got min­den gyü­le­ke­zet meg­kap­ja elekt­ro­ni­kus úton is.

Az egy­be­gyűl­te­ket a vendéglátó lel­kész, Lász­ló Mi­lán Jé­zus Krisz­tus sza­va­i­val bo­csá­tot­ta út­juk­ra: „Nem azt ké­rem, hogy vedd ki őket a vi­lág­ból, ha­nem hogy őrizd meg őket a go­nosz­tól.” (Jn 17,15)

Bak Pé­ter