e-világ

A Hul­la­dék Mun­ka­szö­vet­ség (Hu­musz) már­ci­us 1-jé­re már má­so­dik al­ka­lom­mal hir­det­te meg az új­ra­pa­pír vi­lág­nap­ját. Cél­juk, hogy mi­nél szé­le­sebb kör­ben is­mert­té és el­fo­ga­dot­tá te­gyék az új­ra­pa­pír ér­té­ke­it, s így nö­vel­jék a fel­hasz­ná­lá­sát. Töb­bek kö­zött en­nek ak­tu­a­li­tá­sa kap­csán ke­res­tük meg a Lu­ther Ki­adót, az egyik olyan he­lyet egy­há­zunk­ban, ahol a leg­több pa­pírt hasz­nál­ják. Ken­deh K. Pé­ter­rel, a ki­adó igaz­ga­tó­já­val be­szél­get­tünk.

– Mi­lyen pa­pírt hasz­nál­nak a ki­adó­ban?

– Las­san négy éve fi­gyel­tünk fel ar­ra, hogy az a fény­má­so­ló­kat gyár­tó cég, amely­től mi is bé­rel­jük a gé­pün­ket, szám­lá­it és egyéb le­ve­le­it kör­nye­zet­ba­rát pa­pír­ra nyom­tat­va kül­di. Meg­kér­dez­tük tő­lük, mi­lyen pa­pírt hasz­nál­nak, és mi­lyen ta­pasz­ta­la­ta­ik van­nak ve­le. Mi­vel csak „jót mond­tak ró­la”, ki­pró­bál­tuk mi is, és az­óta ki­zá­ró­lag ilyen pa­pírt hasz­ná­lunk min­den iro­dai fel­adat­hoz.

– Sok­szor hal­la­ni, hogy az új­ra­pa­pír hasz­ná­la­tá­tól el­rom­lik a nyom­ta­tó vagy a fény­má­so­ló. Egye­sek sze­rint nem elég esz­té­ti­ku­sak az új­ra­pa­pí­rok, ezért al­kal­mat­la­nok hi­va­ta­los le­vél­pa­pír­nak. Má­sok vi­szont kel­le­me­sen csa­lód­nak. Mik az Önök ta­pasz­ta­la­tai?

– A gé­pek tönk­re­té­te­lé­ről szó­ló mí­toszt már az el­osz­lat­ta, hogy ma­ga a gé­pet gyár­tó cég ezt a pa­pírt hasz­nál­ja. A mai új­ra­pa­pí­rok ugyan­annyi­ra al­kal­ma­sak nyom­ta­tók­hoz, fény­má­so­lók­hoz, mint nem kör­nye­zet­ba­rát tár­sa­ik. Az esz­té­ti­kai szem­pont pe­dig – hogy mennyi­re fe­hér egy pa­pír – csak meg­szo­kás kér­dé­se. A sze­münk­nek va­ló­já­ban sok­kal kel­le­me­sebb, ha a hor­do­zó pa­pír és a raj­ta lé­vő fe­ke­te írás kö­zött ki­sebb a kont­raszt. Meg­le­het, hogy úgy érez­zük, bi­zo­nyos na­gyon fon­tos le­ve­le­ket nem le­het más­ra, csak a ha­gyo­má­nyos fe­hér pa­pír­ra nyom­tat­va el­kül­de­ni, mert rossz üze­net­nek gon­dol­juk, ha nem ilyen a „hor­do­zó”. Sze­rin­tem azon­ban sok­kal fon­to­sabb üze­net az, ha egy cég a kör­nye­zet­tu­da­tos­sá­gát kom­mu­ni­kál­ja az­zal is, hogy i­lyen pa­pírt hasz­nál.

– A leg­gya­ko­ribb el­len­érv az új­ra­pa­pír­ral szem­ben az, hogy a fel­dol­go­zá­si tech­no­ló­gia mi­att jó­val költ­sé­ge­sebb, mint a pri­mer (fe­hér) pa­pír – ezért a Hu­musz töb­bek kö­zött az adó- és díj­po­li­ti­ka meg­vál­toz­ta­tá­sát ja­va­sol­ja. Az el­múlt idő­szak alap­ján mit tud mon­da­ni a költ­sé­ge­ik vál­to­zá­sá­ról?

– Az ál­ta­lunk hasz­nált iro­dai pa­pí­rok ese­té­ben nincs je­len­tős kü­lönb­ség az új­ra­pa­pír és a pri­mer pa­pír ára kö­zött. A for­gal­ma­zó mond­ta el, hogy a be­ve­ze­té­se­kor tu­da­to­san dön­töt­tek úgy, hogy azo­nos ár­szin­ten kí­nál­ják az új­ra­pa­pírt a pri­mer pa­pí­rok­kal. Tud­ták, hogy Ma­gyar­or­szá­gon – szem­ben pél­dá­ul a ma­ga­sabb élet­szín­vo­na­lon élő skan­di­náv or­szá­gok­kal – lé­nye­gé­ben egyet­len té­nye­ző dönt egy-egy ter­mék­ről: ez pe­dig az ár. Nagy té­tel­ben, köz­tes ke­res­ke­del­mi pon­to­kat ki­ik­tat­va pe­dig min­dig ked­ve­zőbb áron le­het vá­sá­rol­ni.

– Si­ke­rült-e fel­kel­te­ni más in­téz­mé­nyek ér­dek­lő­dé­sét is, kö­ve­tők­re ta­lál-e ez a szem­lé­let egy­há­zunk­ban?

– Ta­valy nyá­ron már nem­csak ki­adónk vá­sá­rol­ta meg egy té­tel­ben az éves, fél­éves pa­pír­mennyi­sé­get, ha­nem egy­há­zunk or­szá­gos iro­dá­ja is. Az or­szá­gos iro­da ko­ráb­bi pa­pír­be­szer­zé­se­i­nek szám­lá­ját és az ak­ko­ri kö­zös be­szer­zés szám­lá­ját össze­vet­ve lát­tuk, hogy össze­sen cso­ma­gon­ként majd­nem száz fo­rint­tal ol­csób­ban sze­rez­tük be a pa­pírt. Ezer cso­mag ese­té­ben könnyű ki­szá­mol­ni a meg­spó­rolt össze­get… Az együt­tes be­szer­zés le­he­tő­sé­gét sze­ret­nénk meg­te­rem­te­ni min­den gyü­le­ke­zet­nek és in­téz­mé­nye­ink­nek is. (En­nek rész­le­te­i­ről lásd ke­re­tes írá­sun­kat – a szerk.)

– Mi a hely­zet a könyv­ki­adás­sal? Meg le­het je­len­ni a pi­a­con új­ra­pa­pír­ra nyom­ta­tott köny­vek­kel?

– Míg az iro­dai pa­pí­rok ese­té­ben nincs lé­nye­ges ár­kü­lönb­ség, a nyom­dai pa­pí­rok ese­té­ben saj­nos van, és nem az új­ra­pa­pí­rok ja­vá­ra. A fel­hasz­ná­lá­si szo­ká­sok­nak meg­fe­le­lő­en a nyom­dák nem na­gyon tar­ta­nak kész­le­ten új­ra­pa­pírt, így a be­szer­zé­sük is meg­hosszab­bít­ja egy-egy könyv meg­je­le­né­si ide­jét, rá­adá­sul kis mennyi­ség­ben nem is na­gyon tud­nak be­sze­rez­ni. Így csak olyan ki­ad­vá­nyo­kat nyom­tat­ta­tunk új­ra­pa­pír­ra, ame­lyek vég­ső ára „el­bír­ja” azt a pár tíz­fo­rin­tos több­le­tet, amely a pa­pír mi­att ke­let­ke­zik, il­let­ve a nagy pa­pír­igény le­he­tő­vé te­szi a gaz­da­sá­gos pa­pír­be­szer­zést. Ilyen ki­ad­vá­nyunk pél­dá­ul az Út­mu­ta­tó.

– Va­jon egy iro­da, egy ki­adó, amely­nek a szá­má­ra min­dig a gaz­da­sá­gi szem­pont a meg­ha­tá­ro­zó, ho­gyan ér­vé­nye­sít­het más­fé­le – nem gaz­da­sá­gi jel­le­gű – né­ző­pon­to­kat, mint pél­dá­ul a te­rem­tés vé­del­me?

– Csak­is a sze­mé­lyes el­kö­te­le­zett­ség ré­vén. A ko­ráb­bi, egy­sze­rűbb­nek, ké­nyel­me­sebb­nek, eset­leg gaz­da­sá­go­sabb­nak tű­nő meg­ol­dá­so­kat csak a he­lye­sen fel­is­mert és jól ér­tel­me­zett köz- és ön­ér­dek ír­hat­ja fe­lül. Eb­ben a te­kin­tet­ben fon­tos sze­re­pet kap an­nak be­lá­tá­sa, hogy a te­rem­tés vé­del­me nem „tren­di úri passzió”, ha­nem az egyet­len le­het­sé­ges út élet­te­rünk meg­vé­dé­se ér­de­ké­ben. És nem elég ar­ra vár­ni, hogy majd egy­szer a mel­let­tünk lé­vő nagy gyár ha­tal­mas ké­mé­nye meg­szű­nik kör­nye­zet­ká­ro­sí­tó gá­zo­kat ki­bo­csá­ta­ni, mert így min­den­ki csak vár­ni fog, és lé­nye­gé­ben sen­ki nem tesz sem­mit.

Ha pél­dá­ul Eu­ró­pá­ban a pa­pír­fel­hasz­ná­lás­ban a je­len­le­gi tíz­szá­za­lé­kos új­ra­pa­pír-ré­sze­se­dést je­len­tő­sen le­het­ne nö­vel­ni, ak­kor a sok pa­pír­gyár je­len­tő­sen ke­ve­sebb klór­gázt „ter­mel­ne”. De a pa­pír­gyá­rak még min­dig in­kább „fe­hér pa­pírt” gyár­ta­nak, mert er­re van ke­res­let. Ha majd a ke­res­let, az igény meg­vál­to­zik, meg­vál­to­zik a gyár­tott ter­mék is. Re­mél­jük, pár év múl­va már az lesz „ci­ki”, ha egy cég nem új­ra­pa­pírt hasz­nál.

– KSE –