evél&levél

Ked­ves is­me­rő­se­im­től és a ka­to­li­kus rá­di­ó­ból is ér­te­sül­tem a feb­ru­ár 27-ei De­ák té­ri es­ti ün­ne­pi al­ka­lom­ról, ame­lyet Cso­ó­ri Sán­dor nyolc­va­na­dik szü­le­tés­nap­ja tisz­te­le­té­re re­ndez­tek meg. Az al­ka­lom­ra te­hát min­den­ki meg­hí­vott volt; aki el­jött, ma­ra­dan­dó él­mény­ben volt ré­sze.

Az ün­ne­pi est nem egy­sze­rű tisz­te­let­adás volt. Ami ott tör­tént, messze túl­mu­ta­tott az em­be­ri di­men­zi­ón. Ha­tal­mas, mond­hat­ni fen­sé­ges lel­ki-szel­le­mi ese­mény volt, amely­re olyan ki­éhe­zet­tek az em­be­rek. Az ün­ne­pel­tet csu­pán egy rö­vid mon­dat­tal kö­szön­töt­ték, utá­na min­dent át­vett a köl­té­szet, a cso­dá­la­tos ének és ze­ne. Höm­pö­lyög­tek a ver­sek, a lé­lek­ből ki­sza­kadt ki­ál­tá­sok, fáj­dal­mas meg­ren­dü­lé­sek, meg­sze­lí­dült lá­to­má­sok, fel­tö­rő öröm. Mind­ezt fel­fog­ta, át­fog­ta, kö­rül­ölel­te, fel­emel­te, fel­erő­sí­tet­te a köl­te­mé­nyek ál­tal ih­le­tett ze­ne, amely a vé­gén hal­le­lu­já­ban tört ki a női kó­rus kí­sé­re­té­vel.

Az ige­hir­de­tés is a köl­tőt idéz­te; fáj­dal­mas ki­ál­tá­sát az or­szág er­köl­csi ál­la­po­ta mi­att. (Ha­lott vagy részeg ez az or­szág?) A lel­ke­ket csak a sze­re­tet gyó­gyít­hat­ja meg, ame­lyet a ke­reszt­re fe­szí­tett, de fel­tá­madt Krisz­tus hoz. Ő jön, Is­ten né­pe ezért emel­he­ti fel a fe­jét!

A köl­té­szet és ze­ne él­mé­nyén túl pá­rat­lan kul­túr­tör­té­ne­ti ese­mény is volt ez az es­te. A ma­gyar kul­tú­ra két nagy és most már idős sze­mé­lyi­sé­ge, akik az el­múlt év­ti­ze­dek­ben erőt és mon­da­ni­va­lót ad­tak en­nek az or­szág­nak, ta­lál­koz­tak, test­vér­ként át­ölel­ték egy­mást, és szol­gál­tak.

Er­re a ben­ső­sé­ges egyet aka­rás­ra és el­ső­sor­ban szol­gál­ni aka­rás­ra len­ne a leg­na­gyobb szük­sé­ge en­nek az or­szág­nak.

Ked­ves is­me­rő­se­im­től és a ka­to­li­kus rá­di­ó­ból is ér­te­sül­tem a feb­ru­ár 27-ei De­ák té­ri es­ti ün­ne­pi al­ka­lom­ról, ame­lyet Cso­ó­ri Sán­dor nyolc­va­na­dik szü­le­tés­nap­ja tisz­te­le­té­re re­ndez­tek meg. Az al­ka­lom­ra te­hát min­den­ki meg­hí­vott volt; aki el­jött, ma­ra­dan­dó él­mény­ben volt ré­sze.