Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 11
- Köszönet
evél&levél
Hozzászólás a cikkhez
Köszönet
Kedves ismerőseimtől és a katolikus rádióból is értesültem a február 27-ei Deák téri esti ünnepi alkalomról, amelyet Csoóri Sándor nyolcvanadik születésnapja tiszteletére rendeztek meg. Az alkalomra tehát mindenki meghívott volt; aki eljött, maradandó élményben volt része.
Az ünnepi est nem egyszerű tiszteletadás volt. Ami ott történt, messze túlmutatott az emberi dimenzión. Hatalmas, mondhatni fenséges lelki-szellemi esemény volt, amelyre olyan kiéhezettek az emberek. Az ünnepeltet csupán egy rövid mondattal köszöntötték, utána mindent átvett a költészet, a csodálatos ének és zene. Hömpölyögtek a versek, a lélekből kiszakadt kiáltások, fájdalmas megrendülések, megszelídült látomások, feltörő öröm. Mindezt felfogta, átfogta, körülölelte, felemelte, felerősítette a költemények által ihletett zene, amely a végén hallelujában tört ki a női kórus kíséretével.
Az igehirdetés is a költőt idézte; fájdalmas kiáltását az ország erkölcsi állapota miatt. (Halott vagy részeg ez az ország?) A lelkeket csak a szeretet gyógyíthatja meg, amelyet a keresztre feszített, de feltámadt Krisztus hoz. Ő jön, Isten népe ezért emelheti fel a fejét!
A költészet és zene élményén túl páratlan kultúrtörténeti esemény is volt ez az este. A magyar kultúra két nagy és most már idős személyisége, akik az elmúlt évtizedekben erőt és mondanivalót adtak ennek az országnak, találkoztak, testvérként átölelték egymást, és szolgáltak.
Erre a bensőséges egyet akarásra és elsősorban szolgálni akarásra lenne a legnagyobb szüksége ennek az országnak.
Kedves ismerőseimtől és a katolikus rádióból is értesültem a február 27-ei Deák téri esti ünnepi alkalomról, amelyet Csoóri Sándor nyolcvanadik születésnapja tiszteletére rendeztek meg. Az alkalomra tehát mindenki meghívott volt; aki eljött, maradandó élményben volt része.
::Nyomtatható változat::
|