e-világ

„A gaz­dag múlt­tal ren­del­ke­ző győ­ri Pé­ter­fy Sán­dor Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont a rend­szer­vál­tás óta, ti­zen­ki­lenc éve szol­gál­ja a ta­nu­lók ke­resz­tyén ne­ve­lé­sét és igé­nyes ok­ta­tá­sát. Az is­ko­la ta­nul­má­nyi át­la­ga a kü­lön­bö­ző rang­so­rok­ban, össze­ha­son­lí­tó sta­tisz­ti­kák­ban évek óta el­is­me­rést vált ki. Az ok­ta­tá­si köz­pont szí­ve­sen és szín­vo­na­la­san tesz ele­get azok­nak a fel­ké­ré­sek­nek, ame­lyek je­len­tős ün­ne­pe­ink mű­so­rá­nak össze­ál­lí­tá­sá­ra irá­nyul­nak. Biz­to­san el­mond­ha­tó, hogy a Pé­ter­fy Sán­dor Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont mun­ká­já­val nem­csak a fenn­tar­tó egy­ház jó hí­rét öreg­bí­ti, ha­nem vá­ro­sunk és ha­zánk ja­vát is mun­kál­ja, ami­kor hi­va­tá­sa ma­gas­la­tán áll­va vég­zi a fel­nö­vek­vő ge­ne­rá­ci­ó­kat for­má­ló ok­ta­tó, ne­ve­lő szol­gá­la­tát”– áll ab­ban az aján­ló­le­vél­ben, amely­ben Itt­zés Já­nos, a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke Pro Ur­be Győr díj­ra ter­jesz­tet­te fel az ok­ta­tá­si köz­pont pe­da­gó­gus­kol­lek­tí­vá­ját. Győr me­gyei jo­gú vá­ros köz­gyű­lé­se egy­han­gú sza­va­zás­sal ítél­te oda a dí­jat az evangélikus ok­ta­tá­si in­téz­mény­nek.

A díj át­adá­sá­ra az 1848-as for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc kitörésének év­for­du­ló­ján tar­tott ün­ne­pi dísz­köz­gyű­lé­sen ke­rült sor. A díj­át­adás előtt a Hon­véd li­get­ben ál­ló 48-as em­lék­mű­nél meg­ren­de­zett vá­ro­si ün­nep­sé­gen ad­tak mű­sort a Pé­ter­fy-is­ko­lá­sok. A díj­át­adás után kér­tük rö­vid be­szél­ge­tés­re az is­ko­la igaz­ga­tó­nő­jét, Hall­ga­tó­né Haj­nal Ju­di­tot.

– Meg­lep­te a ki­tün­te­tés?

– A leg­tel­je­sebb mér­ték­ben. A köz­gyű­lés után vá­ro­sunk al­pol­gár­mes­te­re hí­vott fel, és mond­ta el, hogy a dí­jat egy­han­gú sza­va­zás­sal ítél­ték oda pe­da­gó­gus­kol­lek­tí­vánk­nak. A leg­na­gyobb örö­möt szá­mom­ra az je­len­tet­te, ami­kor meg­tud­tam, hogy a fel­ter­jesz­tő Itt­zés Já­nos püs­pök úr volt. Is­mer­jük őt, hogy mi­lyen igé­nyes ön­ma­gá­val és kör­nye­ze­té­vel szem­ben is. Az, hogy ő er­re a díj­ra mél­tó­nak ta­lál­ta a tan­tes­tü­le­tet és az is­ko­lát, nagy meg­tisz­tel­te­tés.

– Ho­gyan gon­dol most a tan­tes­tü­let tag­ja­i­ra?

– Nem sze­ret­nék itt most nagy sza­va­kat meg­fo­gal­maz­ni, de egy jó is­ko­lá­ban csen­des cso­dák tör­tén­nek ak­kor, ami­kor be­csu­kó­dik egy osz­tály­te­rem aj­ta­ja, ami­kor egy pe­da­gó­gus egye­dül van a gyer­me­kek­kel. Ilyen­kor és ott kell meg­szü­let­ni­ük azok­nak az ér­té­kek­nek, ame­lye­ket az­tán a gyer­me­kek be­épí­te­nek sa­ját éle­tük­be, hogy azok ál­tal ne csak is­ko­lá­juk­nak és csa­lád­juk­nak, ha­nem vá­ro­sunk­nak és nem­ze­tünk­nek is hasz­ná­ra vál­ja­nak. Az a meg­győ­ző­dé­sem, hogy pe­da­gó­gus kol­lé­gá­im el­kö­te­le­zet­ten és hi­va­tás­tu­dat­tal pró­bál­ják ezt a célt el­ér­ni. Úgy gon­do­lok a tan­tes­tü­let­re, hogy öröm nap mint nap be­lép­ni az is­ko­la ka­pu­ján, öröm ve­lük min­den­nap ta­lál­koz­ni. Az is­ko­la egyik fő ere­je az, hogy iga­zi kö­zös­sé­get al­kot a tan­tes­tü­let.

– Ez a díj kö­te­le­zi az is­ko­lát a to­váb­bi ní­vós ok­ta­tó-ne­ve­lő mun­ká­ra…

– Pon­to­san így van. Nagy ösz­tön­ző erőt je­lent szá­munk­ra ez a ki­tün­te­tés, de elég kre­a­tív és in­no­va­tív a tan­tes­tü­let ah­hoz, hogy en­nek a most már va­ló­ban ma­gas­ra ál­lí­tott mér­cé­nek meg tud­jon fe­lel­ni. Hosszú egyéb­ként a lel­tár, sok min­den jár még a fe­jünk­ben, amit sze­ret­nénk el­ér­ni, meg­va­ló­sí­ta­ni. Vé­gig kell gon­dol­nunk, hogy me­lyek azok a to­váb­bi kap­cso­ló­dá­si pon­tok, ame­lyek eh­hez a vá­ros­hoz köt­nek ben­nün­ket. Most azon­ban még az öröm és a há­la pil­la­na­ta­it él­jük, ám hol­nap ta­ní­tá­si nap kö­vet­ke­zik. Új­ra be­csen­get­nek az is­ko­lá­ban, és mi to­vább vé­gez­zük szol­gá­la­tun­kat.

Kiss Mik­lós