Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Uram, te vagy a mi atyánk, ős­idők­től fog­va meg­vál­tónk­nak ne­ve­zünk. Ézs 63,16b (Tit 3,4–5; Mk 10,35–45; Zsid 5,7–9; Zsolt 43) Az ószö­vet­sé­gi nép az egyip­to­mi fog­ság­ból va­ló sza­ba­du­lá­sig ... >>

Élő víz

Hét­köz­na­pi teo­ló­gia
Éle­tünk min­den­nap­ja­it ész­re­vét­le­nül át­szö­vik a kü­lön­fé­le tu­do­má­nyok. Egy egy­sze­rű ebéd el­ké­szí­té­se so­rán is töb­bek kö­zött a fi­zi­ka, a ké­mia, a bio­ló­gia, a ma­te­ma­ti­ka, a geo­ló­gia, az esz­té­ti­ka is­me­re­te­i­re tá­masz­ko­dunk anél­kül, hogy a tu­do­má­nyos te­vé­keny­ség gon­do­la­ta akár csak meg­for­dul­na a fe­jünk­ben. Ta­lán nem is hin­nénk, hogy a teo­ló­gia ugyan­ilyen ész­re­vét­le­nül és nem ke­vés­bé sű­rűn át­szö­vi hét­köz­nap­ja­in­kat. Éle­tünk szer­ves ré­sze­ként szám­ta­lan hely­zet­ben al­kal­maz­zuk, mi­köz­ben le­het, hogy a kü­lön­fé­le teo­ló­gi­ai fo­gal­mak­kal csak rész­ben, vagy egy­ál­ta­lán nem is va­gyunk tisz­tá­ban… >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
„Az Em­ber­fia nem azért jött, hogy ne­ki szol­gál­ja­nak, ha­nem hogy ő szol­gál­jon, és éle­tét ad­ja vált­sá­gul so­ka­kért.” (Mt 20,28) >>

Ti­ér­te­tek tör­tént…
Van egy jé­zu­si mon­dat, amely mos­ta­ná­ban sok­szor eszem­be jut: „Lá­zár meg­halt, és örü­lök, hogy nem vol­tam ott: ti­ér­te­tek, hogy higgye­tek.” (Jn 11,15) >>

Di­lem­ma
A sor csend­ben ha­ladt elő­re. Csu­pa jól öl­tö­zött, sze­líd ar­cú em­ber vett részt a moz­gó úr­va­cso­rán. Igaz, ez nem olyan meg­hitt, mint mi­kor a tér­dep­lőn vesszük ma­gunk­hoz a szent­sé­get, de né­ha el­ke­rül­he­tet­len, hogy – va­la­mi iga­zán fon­tos ok­ból – gyor­sab­ban fe­je­ződ­jön be a szer­tar­tás. S a gyü­le­ke­zet ilyen­kor – mint ahogy ezen az al­kal­mon is – el­fo­gad­ja, meg­ér­tő­en ve­szi tu­do­má­sul az al­kal­mi vál­to­zást. >>

Egyházunk egy-két hete

Ál­do­zat volt-e Krisz­tus ha­lá­la?
Az Evan­gé­li­kus Bel­misszi­ói Ba­rá­ti Egye­sü­let már­ci­us 11-i al­kal­mán Vég­he­lyi An­tal lel­kész, az Evangélikus Élet rovatvezetője tar­tott elő­adást az Ál­do­zat volt-e Krisz­tus ha­lá­la? té­ma alap­ján. Az elő­adást kö­ve­tő be­szél­ge­tés­ben szo­kat­la­nul élénk, mar­kán­san kü­lön­bö­ző vé­le­mé­nye­ket meg­fo­gal­ma­zó hoz­zá­szó­lá­sok hang­zot­tak el. Ez is jel­zi, hogy a té­ma és az elő­adás egy­aránt meg­moz­gat­ta a je­len­lé­vők ér­tel­mét, szí­vét és bi­zony in­du­la­ta­it is. Nem vé­let­len: Krisz­tus ke­reszt­ha­lá­lá­nak ér­tel­me­zé­se alap­ja­i­ban ha­tá­roz­za meg hit­be­li lá­tá­sun­kat. >>

Jo­gos ta­lál­ko­zó
Kö­zel har­minc jo­gász gyűlt össze már­ci­us 10-én az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let Püs­pö­ki Hi­va­ta­lá­ban. Im­már ha­gyo­mánnyá vált az utób­bi évek­ben, hogy az egy­ház­ke­rü­let ve­ze­té­se egy-egy szak­ma evan­gé­li­kus kép­vi­se­lő­it hív­ja meg a püs­pö­ki hi­va­tal­ba. A ta­lál­ko­zók cél­ja új kap­cso­la­tok ki­épí­té­se, a meg­lé­vők ápo­lá­sa, il­let­ve a szak­ma­be­li­ek és az egy­ház együtt­mű­kö­dé­sé­nek meg­ala­po­zá­sa. >>

Tör­vény­mó­do­sí­tás a lel­kész kis­ma­má­kért
Egy­há­zunk zsi­na­ta csu­pán 2005-ben al­kot­ta meg az egy­há­zi szol­gá­lat­ról és az egy­há­zi szol­gá­la­tot vég­zők­ről szó­ló III. tör­vény 56. pa­rag­ra­fu­sát, mely­nek el­ső be­kez­dé­se így szól: „Az ál­dott ál­la­pot­ban lé­vő lel­kész­nőt hat hó­nap szü­lé­si sza­bad­ság il­le­ti meg. A szü­lé­si sza­bad­ság ide­je alatt a lel­ké­szi mi­ni­mál­bér össze­gét kap­ja az or­szá­gos egy­ház­tól.” Ezt két év múl­va annyi­ban mó­do­sí­tot­ták, hogy az érin­tet­tek vá­laszt­hat­tak: a tör­vény­ben fog­lalt össze­get vá­laszt­ják, vagy az ál­lam ál­tal nyúj­tott el­lá­tást, a gyest ve­szik igény­be. Tör­vény­al­ko­tó gré­mi­u­munk ez év feb­ru­ár 26-án egy­han­gú­lag el­fo­gad­ta azt a tör­vény­mó­do­sí­tó in­dít­ványt, amely a szü­lé­si sza­bad­ság ed­di­gi hat hó­na­pos idő­tar­ta­mát ti­zen­két hó­nap­ra nö­vel­te. A ja­vas­lat hát­te­ré­ről Len­gyel An­na or­szá­gos­fel­ügye­lő-he­lyet­test, dé­li egy­ház­ke­rü­le­ti fel­ügye­lőt, a tör­vény­mó­do­sí­tó ja­vas­lat öt­let­adó­ját és egyik be­nyúj­tó­ját kér­dez­tük. >>

Nyári diákegyetem – tavaszi könyvbemutató
Ta­valy au­gusz­tus­ban – a ma­gyar nyelv éve al­kal­má­ból – nyá­ri di­ák­egye­tem meg­ren­de­zé­sé­vel adó­zott nagy hí­rű egy­ko­ri di­ák­ja, Lotz Já­nos nyel­vész em­lé­ké­nek a Bony­há­di Pe­tő­fi Sán­dor Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um és Kol­lé­gi­um. Az ott el­hang­zott elő­adá­so­kat, va­la­mint a részt ve­vő di­á­kok írá­sa­it az in­téz­mény szak­ta­ná­ra, a Lotz Já­nos mun­kás­sá­gát szá­mos más mó­don is ápo­ló Lencz­né Vr­bovsz­ki Ju­dit szer­kesz­tet­te kö­tet­té. >>

Konferencia-vissz­hang
Há­la­telt szív­vel gon­do­lok vissza az Evan­gé­li­kus Kórházi Lel­ki­gon­do­zói Szol­gá­lat Le­ány­fa­lun ren­de­zett kon­fe­ren­ci­á­já­ra, ahol az öku­me­ni­kus együtt­lét biz­ton­sá­gát is meg­érez­het­tem. Aka­rat­la­nul is fel­idé­ződ­tek ben­nem Jó­zsef At­ti­la sza­vai: „Hi­á­ba fü­rösz­töd ön­ma­gad­ban, / Csak más­ban mos­ha­tod meg ar­co­dat.” >>

Mit ten­ne Jé­zus?…
A már­ci­us 5–6-án Le­ány­fa­lun tar­tott kór­ház­misszi­ós hét­vé­ge fő té­má­ja a konf­lik­tus­ke­ze­lés volt. Hal­lot­tunk kü­lön­bö­ző me­to­di­kák­ról, és le is raj­zol­tuk a konf­lik­tu­sa­in­kat, né­há­nyan el is ját­szot­ták. Utá­na né­hány részt­ve­vő­ben – ben­nem is – fel­me­rült a két­ség: va­jon a misszi­ó­hoz, az­az az öröm­hír to­vább­adá­sá­hoz szük­sé­ges-e ilyen konf­lik­tus­ke­ze­lő me­to­di­ká­kat meg­ta­nul­ni, el­ját­sza­ni stb.? Hi­szen Jé­zus csak annyit mon­dott, hogy „men­je­tek el, te­gye­tek ta­nít­vánnyá min­den né­pet…” >>

Ki­út­ke­re­sés bel­ső konf­lik­tu­sa­ink­ból
„Ta­nács­ta­lan va­gyok, nem tu­dom, mit te­gyek.” „Ezt mér­te rám az Is­ten!” „Nem aka­rom ezt így to­vább…” Az ilyen mon­da­tok bel­ső konf­lik­tu­sa­ink­ról árul­kod­nak. >>

„Ide új­ra a sze­re­tet jön”
Más ko­rok­ba és más vi­dé­kek­re utaz­hat­tak kép­ze­let­ben mind­azok, akik el­lá­to­gat­tak az Aszó­don már he­ted­szer­re meg­ren­de­zett or­szá­gos evan­gé­li­kus di­ák­szín­ját­szó-ta­lál­ko­zó­ra. A fesz­ti­vál­ra már­ci­us 11-én és 12-én ke­rült sor, pár­hu­za­mo­san a ha­gyo­má­nyos Pe­tő­fi-nap­pal, amely az is­ko­la min­den ta­nu­ló­ja szá­má­ra vál­to­za­tos prog­ra­mo­kat kí­nált: a szín­da­ra­bok meg­te­kin­té­se mel­lett elő­adá­so­kat hall­gat­hat­tak di­ák­tár­sa­ik­tól, öreg­di­á­kok­tól, ta­ná­ra­ik­tól; részt ve­het­tek sza­va­ló­ver­se­nyen és já­té­kos ve­tél­ke­dő­kön, il­let­ve mú­ze­um- és kas­tély­lá­to­ga­tá­son is. Be­né­pe­sült az Evan­gé­li­kus Egy­ház Aszó­di Pe­tő­fi Gim­ná­zi­u­ma, Szak­kép­ző Is­ko­lá­ja és Kol­lé­gi­u­ma: sa­ját ta­nu­ló­ikon kí­vül még száz­har­minc ven­dé­get fo­gad­tak. >>

In­ter­jú Lá­nyi Er­zsé­bet­tel, a di­ák­szín­ját­szó-ta­lál­ko­zó fő­szer­ve­ző­jé­vel
– Van-e kü­lön­le­ges­sé­ge en­nek az év­nek? >>

Tűz­eset a szar­va­si Ben­ka Gyu­la Evan­gé­li­kus Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban
Lap­zár­tánk­kor, már­ci­us 16-án es­te az aláb­bi hír volt ol­vas­ha­tó egy­há­zunk köz­pon­ti in­ter­ne­tes por­tál­ján, az evan­ge­li­kus.hu ol­da­lon: „Szar­vas – 2010. már­ci­us 12-én dél­után tűz ütött ki a szar­va­si Ben­ka Gyu­la Evan­gé­li­kus Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban, a fel­ső ta­go­zat eme­le­tén – tud­ta meg szer­kesz­tő­sé­günk Lá­zár Zsolt evan­gé­li­kus lel­kész­től. >>

Csön­gé­ről ha­ran­goz­nak
Már­ci­us 28-án, vi­rág­va­sár­nap dél­ben a csön­gei evan­gé­li­kus temp­lom ha­rang­ja szól az MR1 – Kos­suth rá­di­ó­ban. >>

Keresztutak

Hit, há­ló­za­tok és az an­gya­li kö­rök
„Ál­modj egy jobb vi­lá­got, mint a mos­ta­ni! S az­tán építsd föl, mi­alatt má­sok csak a je­lent sza­pul­ják!” – ez az idé­zet ju­tott eszé­be a tu­dó­sí­tó­nak a Mi­ért hi­szek? könyv­so­ro­zat Cser­mely Pé­ter bio­ké­mi­kus­sal, há­ló­zat­ku­ta­tó­val, egye­te­mi ta­nár­ral ké­szült, A há­ló­za­tok bű­vö­le­té­ben cí­mű in­ter­jú­kö­te­té­nek már­ci­us 10-ei be­mu­ta­tó­ján. >>

In­teg­ri­tás és hit
Kö­zép­is­ko­lás ko­rom­ban nem sze­ret­tem a ké­mi­át, sem a bio­ló­gi­át. Va­ló­szí­nű­leg egyi­ket sem tar­tot­tam elég iz­gal­mas­nak, vagy egyi­ket sem ta­ní­tot­ták elég iz­gal­ma­san. Csak ak­kor ér­de­kelt – át­me­ne­ti­leg – a do­log, ami­kor a bio­ké­mia te­rü­le­té­re „ka­lan­doz­tunk”. No­ha a stressz­fe­hér­jék­ről nem esett szó, Cser­mely Pé­ter ne­vét még­is is­mer­tük. A ki­lenc­ve­nes évek vé­gén ugyan­is tu­do­má­nyos di­ák­kö­ri na­pok­nak adott ott­hont a gim­ná­zi­u­munk, és a prog­ra­mon ter­mé­sze­te­sen ő is je­len volt. >>

Evangélikusok

In me­mo­riam dr. Boyt­ha György
Dr. Boyt­ha György volt fa­so­ri di­ák, cím­ze­tes egye­te­mi ta­nár, a Páz­mány Pé­ter Ka­to­li­kus Egye­tem Eu­ró­pa-jo­gi Tan­szé­ké­nek volt ve­ze­tő­je, nyu­gal­ma­zott nagy­kö­vet ez év feb­ru­ár 7-én, éle­té­nek 81. esz­ten­de­jé­ben hunyt el, rö­vid, sú­lyos be­teg­ség után. Utol­só út­já­ra már­ci­us 5-én kí­sér­ték a rá­kos­ke­reszt­úri új köz­te­me­tő­ben. >>

Be­mu­tat­ko­zik a Pest­szent­lő­rin­ci Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség
Pest­szent­lő­rin­cet már 1424-ben em­lí­tik – Zenth-Lewryncz alak­ban – a kró­ni­kák. A fa­lut Zsig­mond ki­rály aján­dé­koz­ta má­so­dik fe­le­sé­gé­nek, Bor­bá­lá­nak. A 19. szá­zad­ban Kis­pest­hez csa­tol­ták. >>

Za­vecz­ki Jó­zsef
Tra­gi­kus éle­tű kol­lé­gá­tól bú­csú­zunk. Me­legszí­vű, hí­vő édes­anya szül­te és ne­vel­te őt mély ke­resz­tény hit­ben. Ami­kor Za­vecz­ki Jó­zsef meg­szü­le­tett, ak­kor tom­bolt Eu­ró­pá­ban a gyer­mek­pa­ra­lí­zis. Jós­ka is en­nek a be­teg­ség­nek az ál­do­za­ta lett. Gyó­gyí­ta­ni nem tud­ták, já­rá­sa idő­vel egy­re rom­lott. >>

e-világ

Pro Ur­be Győr díj a Pé­ter­fy­nek
„A gaz­dag múlt­tal ren­del­ke­ző győ­ri Pé­ter­fy Sán­dor Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont a rend­szer­vál­tás óta, ti­zen­ki­lenc éve szol­gál­ja a ta­nu­lók ke­resz­tyén ne­ve­lé­sét és igé­nyes ok­ta­tá­sát. Az is­ko­la ta­nul­má­nyi át­la­ga a kü­lön­bö­ző rang­so­rok­ban, össze­ha­son­lí­tó sta­tisz­ti­kák­ban évek óta el­is­me­rést vált ki. Az ok­ta­tá­si köz­pont szí­ve­sen és szín­vo­na­la­san tesz ele­get azok­nak a fel­ké­ré­sek­nek, ame­lyek je­len­tős ün­ne­pe­ink mű­so­rá­nak össze­ál­lí­tá­sá­ra irá­nyul­nak. Biz­to­san el­mond­ha­tó, hogy a Pé­ter­fy Sán­dor Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont mun­ká­já­val nem­csak a fenn­tar­tó egy­ház jó hí­rét öreg­bí­ti, ha­nem vá­ro­sunk és ha­zánk ja­vát is mun­kál­ja, ami­kor hi­va­tá­sa ma­gas­la­tán áll­va vég­zi a fel­nö­vek­vő ge­ne­rá­ci­ó­kat for­má­ló ok­ta­tó, ne­ve­lő szol­gá­la­tát”– áll ab­ban az aján­ló­le­vél­ben, amely­ben Itt­zés Já­nos, a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke Pro Ur­be Győr díj­ra ter­jesz­tet­te fel az ok­ta­tá­si köz­pont pe­da­gó­gus­kol­lek­tí­vá­ját. Győr me­gyei jo­gú vá­ros köz­gyű­lé­se egy­han­gú sza­va­zás­sal ítél­te oda a dí­jat az evangélikus ok­ta­tá­si in­téz­mény­nek. >>

A hat­ne­mű tár­sa­da­lom szü­löt­tei: har­cos nők és szép­sé­ges fér­fi­ak
Már óvo­dás­kor­ban meg­kez­dik a tár­sa­da­lom tor­zí­tá­sát, és mind­ezt tör­vé­nyi szint­re is eme­lik itt­hon a gen­der ideo­ló­gia be­ve­ze­té­sé­vel – ag­gód­nak a ke­resz­té­nyek. Az em­ber­ről ed­dig mint fér­fi­ról és nő­ről be­szél­tünk. Ki­nyi­tot­tuk a Bib­li­át, és egy­ér­tel­mű volt, hogy mi a he­lyes. „Te­rem­té te­hát az Is­ten az em­bert az ő ké­pé­re, Is­ten ké­pé­re te­rem­té őt: fér­fi­ú­vá és asszonnyá te­rem­té őket.” (1Móz 1,27) Új idők dö­röm­böl­nek. Egyes ideo­ló­gi­ák már hat ne­met kü­lön­böz­tet­nek meg a bi­sze­xu­á­li­sok­tól kezd­ve a ho­mo­sze­xu­á­li­so­kon át a transz­vesz­ti­tá­kig. Va­jon ho­vá ve­zet az az út, ame­lyen gye­re­ke­ink, uno­ká­ink, akik Bor­bá­la­ként vagy Pé­ter­ként szü­let­tek, ké­sőbb ked­vük sze­rint dönt­het­nek majd ar­ról, hogy nő­ként, fér­fi­ként vagy egyéb ne­mi ka­te­gó­ri­á­ba ta­go­zód­va sze­ret­nék él­ni az éle­tü­ket? Ki­nek az ér­de­ke, hogy vad­haj­tá­sok nö­ve­ked­je­nek a tár­sa­da­lom­ban? >>

Ava­tar Er­dély­ben
Az Ava­tar, James Ca­me­ron 2009 de­cem­be­ré­ben bemutatott film­je va­ló­szí­nű­leg még so­ká­ig büsz­kén vi­sel­he­ti a leg­drá­gább és leg­lát­vá­nyo­sabb film ti­tu­lust. A há­rom­di­men­zi­ós lát­vány so­ka­kat le­nyű­göz, a tör­té­net pe­dig sú­lyos tár­sa­da­lom­kri­ti­kát fo­gal­maz meg: az em­be­rek meg­tá­mad­ják a Pan­do­rán élő benn­szü­löt­te­ket, azért, hogy a föld­jük­ben ta­lál­ha­tó ér­té­kes kö­ve­ket meg­sze­rez­zék, és eb­ből ha­tal­mas va­gyon­ra te­gye­nek szert. >>

Keresztény szemmel

„Mi­ért fo­gyunk?”
Egy­há­zunk in­ter­ne­tes le­ve­le­ző­lis­tá­ján, a Fra­ter­ne­ten az el­múlt na­pok­ban – több más té­ma mel­lett – elő­ke­rült az utób­bi év­ti­ze­dek és nap­ja­ink egyik leg­fáj­dal­ma­sabb, leg­ko­mo­lyabb kér­dé­se: mi­ért fo­gyunk? Mi­ért van az, hogy a leg­jobb szán­dék mel­lett is csök­ken egy­há­zunk lét­szá­ma, mi­ért nem tud ki­lép­ni a gyü­le­ke­zet a temp­lom­ba nem já­rók kö­zé, mi­ért nem ké­pes meg­szó­lí­ta­ni őket az evan­gé­li­um­mal? >>

Ta­nú­ság­té­tel Jé­zus Krisz­tus ha­lá­la ügyé­ben
Kö­ze­le­dik a nagy­hét, itt van már az aj­tónk előtt. Még egy hét, és cél­egye­nes­be for­dul a pas­sió­tör­té­net. A böj­ti he­tek­ben, de kü­lö­nös­kép­pen is az előt­tünk lé­vő na­pok­ban a ná­zá­re­ti Jé­zus­nak, Is­ten és Má­ria Fi­á­nak, a vi­lág Meg­vál­tó­já­nak szen­ve­dé­sé­re és ke­reszt­ha­lá­lá­ra em­lé­kez­nek a ke­resz­té­nyek. De nem csak em­lé­kez­nek, mert ez az ese­mény – bár egy­szer tör­tént – ma is, most is él ben­nünk. Va­ló­ban „ve­lünk élő tör­té­ne­lem”, amely örök ér­vénnyel hir­de­ti: Is­ten ha­lá­lo­san sze­ret ben­nün­ket. >>

Fi­a­ta­lok tar­tós (?) együtt­élé­se
Ha er­ről a té­má­ról va­la­ki cik­ket ír, da­rázs­fé­szek­be te­szi a ke­zét, s utá­na mér­ges csí­pé­sek­től szen­ved­het. A min­den­na­pok ál­tal fel­ve­tett kér­dé­se­ket azon­ban nem le­het meg­ke­rül­ni. Oly­kor a csí­pést is vál­lal­ni kell. Ez­zel a gon­do­lat­tal írom e so­ro­kat. Sza­bad ve­lük egyet nem ér­te­ni. De ér­de­mes-e? >>

Tíz tév­esz­me, amely szét­zi­lál­ja a há­zas­sá­got
A vá­lás­ról írt köny­vé­ben Lin­da Mint­le csa­lád­te­ra­pe­u­ta sor­ra ve­szi a tíz leg­gya­ko­ribb ön­ámí­tást, amely vég­ső so­ron a há­zas­ság fel­bom­lá­sá­hoz ve­zet. Az aláb­bi­ak­ban eze­ket is­mer­tet­jük rö­vi­den, a Cbn.com össze­fog­la­ló­ja alap­ján. >>

A meg­úju­ló sze­re­lem ne­vé­ben
Ősi igaz­ság, hogy a sze­re­lem a há­zas­ság évei alatt szép las­san meg kell, hogy fa­kul­jon, hogy a szür­ke hét­köz­na­pok a ra­gasz­ko­dást is el­szür­kí­tik. Sok lel­kész fi­gyel­mez­te­ti is er­re a sza­bály­ra az es­kü­vőn a há­za­su­lan­dó­kat, ne­hogy maj­dan csa­ló­dás ér­je őket. >>

Ci­vil szfé­ra – pres­bi­te­rek, fel­ügye­lők szol­gá­la­tá­nak je­len­tő­sé­ge
Egy­há­zunk kö­zel­múlt­ban el­hunyt volt or­szá­gos fel­ügye­lő­jé­nek aláb­bi­ak­ban kö­zölt írá­sa a Teo­ló­gi­ai Iro­dal­mi Egye­sü­let gon­do­zá­sá­ban 2000-ben út­já­ra in­dí­tott Gyü­le­ke­zet­pe­da­gó­gi­ai Fü­ze­tek el­ső, Ci­vil kont­roll vagy társ­szol­gá­lat cí­mű kö­te­té­ben je­lent meg. >>

A hét témája

Nai­ro­bi hí­rek
La­punk­ban már több­ször hírt ad­tunk ar­ról, hogy a Bá­lint há­zas­pár 2005 óta Nai­ro­bi­ban él; a víz­mér­nök Zol­tán egy ENSZ-pro­jekt ve­ze­tő­je, míg fe­le­sé­ge, Bea a he­lyi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet ön­kén­te­se. Af­ri­ká­ban na­gyon sok ár­va gyer­mek és öz­vegy­asszony él na­gyon rossz kö­rül­mé­nyek kö­zött. A Heart to Heart (az­az „szív­től szí­vig”) Ala­pít­vány nem­csak a fi­zi­kai prob­lé­má­kon – be­teg­sé­gek, sze­gény­ség, az ok­ta­tás hi­á­nya stb. – igyek­szik se­gí­te­ni, ha­nem ke­resz­tény em­be­rek lé­vén az igei üze­ne­tet is köz­ve­tí­tik az ot­ta­ni em­be­rek szá­má­ra. Be­át az in­ter­net se­gít­sé­gé­vel, e-mail­ben ke­res­tük meg kér­dé­se­ink­kel. >>

Levél a pártfogóknak
Az aláb­bi­ak­ban rö­vi­dít­ve kö­zöl­jük Bá­lint­né Kis Be­á­ta le­ve­lét, ame­lyet a tá­mo­ga­tói szol­gá­lat ma­gyar­or­szá­gi párt­fo­gó­i­nak írt ez év feb­ru­ár­já­ban. >>

„Afri­can ti­me” és ut­ca­gye­rek­prog­ram
Min­den­ki­nek van egy ké­pe Af­ri­ká­ról – van, aki az ál­lat- és nö­vény­vi­lá­got lát­ja ma­ga előtt, ha rá­gon­dol, van, aki egy-egy fil­met, má­sok az éhe­ző af­ri­kai gye­re­kek ké­pét tet­ték el ma­guk­nak élet­re szó­ló­an. Ke­ve­seb­ben van­nak, akik vá­gya­koz­va gon­dol­nak er­re a föld­rész­re, és még ke­ve­seb­ben, akik va­ló­ban min­dent meg is tesz­nek, hogy el­jut­has­sa­nak oda. Ben­ce Zsó­fi Anna gyógy­tor­nász úgy érez­te, min­den­kép­pen Af­ri­ká­ba kell men­nie se­gí­te­ni. >>

Pó­ló­ak­ció – két­száz fo­rin­tért pólót egy af­ri­kai gye­rek­nek!
Sam­bu­ru Han­di­cap Edu­ca­ti­on & Re­ha­bi­li­ta­ti­on Prog­ramme – eb­ben a rend­kí­vül sze­gény in­té­zet­ben dol­goz­tam né­hány hé­tig mint gyógy­tor­nász fi­zi­ká­li­san, men­tá­li­san és hal­mo­zot­tan sé­rült gye­re­kek kö­zött. Ki­vá­lasz­tot­tam ki­lenc gye­re­ket, akik­kel na­pi rend­sze­res­ség­gel fog­lal­koz­tam. Úgy lát­tam, hogy ők a leg­in­kább fej­leszt­he­tő­ek az adott kö­rül­mé­nyek kö­zött az én tu­dá­som­mal. El is ér­tünk ered­mé­nye­ket. >>

evél&levél

Evan­gelisch és evan­gé­li­kus
Öröm­mel ol­vas­tam lap­juk 2010. már­ci­us 14-i szá­má­ban Hol­ger Man­ke so­ra­it, ame­lyek el­iga­zí­tást ad­nak a né­met evan­gelisch és a ma­gyar evan­gé­li­kus szó je­len­tés­tar­tal­má­ról. A ket­tő kö­zöt­ti kü­lönb­ség nem is­me­ré­sé­ből ren­ge­teg fél­re­ér­tés adó­dik, amit saj­nos a Né­met–ma­gyar nagy­szó­tár is táp­lál, mert az evan­gelischt „evan­gé­li­kus”-sal for­dít­ja. Ez­zel szem­ben a Wah­rig-szó­tár (Das Gros­se Deu­tsche Wör­ter­buch) sze­rint az evan­gelisch a pro­tes­tan­tisch szi­no­ni­má­ja, a Ma­gyar ér­tel­me­ző ké­zi­szó­tár pe­dig a lu­the­rá­nust ad­ja meg az evan­gé­li­kus szi­no­ni­má­ja­ként. >>

És a szü­lők?
Az Evan­gé­li­kus Élet 75. év­fo­lya­má­nak 8. szá­má­ban (2010. feb­ru­ár 21.) a Ma­gyar­or­szá­gi Bap­tis­ta Egy­ház Bé­ke­hír­nök cí­mű he­ti­lap­já­ból Pri­o­ri­tá­sok cím­mel kö­zölt cik­ket a té­má­ra va­ló te­kin­tet­tel há­lá­val és tel­jes egyet­ér­tés­sel ol­vas­tam. Ez a cikk an­nak a men­tő­öv­nek egy ré­sze, ame­lyet min­den ar­ra hi­va­tott vagy nem hi­va­tott, de fe­le­lő­sen gon­dol­ko­dó em­ber né­pünk, de ta­lán az em­be­ri­ség meg­men­té­se ér­de­ké­ben pró­bál „be­dob­ni” a ko­moly ve­szé­lye­ket elő­idé­ző „vi­lág­ten­ger­be”. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Hatalmas egy szó a ťpapŤ. Nincs ná­la kedvesebb, nyájasabb. Sokkal jobb hallani, hogy Krisztus pap, mint azt, hogy Úr vagy más egyéb. A papság lelki hatalom. Azt jelenti, hogy valaki közbelép, magára veszi a nép minden fogyatkozását, mint­ha ... >>

Kultúrkörök

Tel­jes­ség­re vá­gyó vac­ko­ló­dás
Érez­tük-e már macs­ka do­rom­bo­lá­sát szin­te a gyom­runk­ban, ahogy ka­ri­ká­ba fon­va haj­lé­kony tes­tét ölünk­ben, át­hat­ja őt a nyu­ga­lom? Hal­lot­tuk-e nem csak fü­lünk­kel, de bő­rünk min­den pó­ru­sá­val új­szü­löt­tünk tej­il­la­tú szu­szo­gá­sát nya­ki ve­rő­erünk is­me­rős biz­ton­sá­got nyúj­tó kö­zel­sé­gé­ben? Vágy­tunk-e sze­rel­mes öle­lés után, min­den­ről meg­fe­led­kez­ve a má­sik au­rá­já­ban „fe­lej­tőd­ni”, ve­le eggyé ma­rad­ni? >>

Tör­té­net – me­ta­fo­ra – pár­be­széd
A Kál­vin Ki­adó a múlt év őszén je­len­tet­te meg a Je­se­ni­us Köz­pont má­so­dik kö­te­tét a ko­ráb­bi évek kon­fe­ren­ci­á­i­nak és ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­té­se­i­nek anya­gá­ból, Bé­res Ta­más­nak, az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem Rend­sze­res Teo­ló­gi­ai Tan­szé­ke ve­ze­tő­jé­nek szer­kesz­té­sé­ben. >>

A ta­pol­cai vár­rom
A Ba­la­ton-fel­vi­dék leg­pa­ti­ná­sabb épí­tett em­lé­kei az egy­ko­ron itt hú­zó­dó vég­vár­rend­szer erő­dí­té­sei. Több­sé­gük ki­emelt tu­risz­ti­kai cél­pont, a nyá­ri pi­he­nő­jü­ket itt töl­tők szá­má­ra szín­vo­na­las tör­té­nel­mi-kul­tu­rá­lis prog­ra­mot kí­nál­va. >>

A vasárnap igéje

Is­ten ra­dír­ja – avagy a Meg­bo­csá­tá­sok köny­ve
Mó­zes, Is­ten szol­gá­ja szim­pa­ti­kus em­ber. Együtt érez, sőt a szó ere­de­ti ér­tel­mé­ben együtt szen­ved né­pé­vel, egész kül­de­tés­tu­da­ta meg­ren­dül né­pe bű­ne mi­att. Ott áll kö­zé­pen, két vi­lág kö­zött, köz­ve­tí­tő­ként: egy­aránt el­kö­te­le­zett Is­ten iránt és Iz­rá­el iránt. Mit is te­het­ne mást az arany­bor­jú-eset után? Né­pe irán­ti szo­li­da­ri­tás­ból Is­ten fe­lé for­dul. Ta­lán meg­kö­nyö­rül a Ma­gas­sá­gos, ta­lán si­ke­rül le­csil­la­pí­ta­ni ha­rag­ját… >>

Oratio oecumenica

Oratio ˝cumenica
Sze­re­tő mennyei Atyánk! Há­lát adunk ne­ked, hogy Atyánk­nak szó­lít­ha­tunk té­ged, és hogy te atyai sze­re­tet­tel hall­ga­tod meg ké­ré­se­in­ket. Ké­rünk, hall­gasd meg most is kö­nyör­gé­sün­ket, és add meg böl­cses­ség­gel azt, ami ... >>