A hét témája

La­punk­ban már több­ször hírt ad­tunk ar­ról, hogy a Bá­lint há­zas­pár 2005 óta Nai­ro­bi­ban él; a víz­mér­nök Zol­tán egy ENSZ-pro­jekt ve­ze­tő­je, míg fe­le­sé­ge, Bea a he­lyi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet ön­kén­te­se. Af­ri­ká­ban na­gyon sok ár­va gyer­mek és öz­vegy­asszony él na­gyon rossz kö­rül­mé­nyek kö­zött. A Heart to Heart (az­az „szív­től szí­vig”) Ala­pít­vány nem­csak a fi­zi­kai prob­lé­má­kon – be­teg­sé­gek, sze­gény­ség, az ok­ta­tás hi­á­nya stb. – igyek­szik se­gí­te­ni, ha­nem ke­resz­tény em­be­rek lé­vén az igei üze­ne­tet is köz­ve­tí­tik az ot­ta­ni em­be­rek szá­má­ra. Be­át az in­ter­net se­gít­sé­gé­vel, e-mail­ben ke­res­tük meg kér­dé­se­ink­kel.

– Ol­va­só­ink nem­csak la­pun­kon ke­resz­tül, ha­nem az Evan­gé­li­kus Kül­misszi­ói Egye­sü­let (EK­ME) ré­vén is ér­te­sül­het­tek ko­ráb­ban a párt­fo­gó szol­gá­lat­ról. Áll még ez az „örök­be­fo­ga­dá­si” le­he­tő­ség?

– A párt­fo­gói szol­gá­lat, hogy úgy mond­jam, „vég­te­le­nít­ve” mű­kö­dik. Lé­nye­ge, hogy Ma­gyar­or­szág­ról egy sze­mély, csa­lád vagy más kö­zös­ség ha­vi há­rom­ezer fo­rint­tal tá­mo­gat egy it­te­ni ár­va gyer­me­ket. Így min­den párt­fo­gó­nak sze­mély sze­rint van párt­fo­golt­ja. A párt­fo­gók­nak le­he­tő­ség sze­rint rend­sze­re­sen kül­dünk tá­jé­koz­ta­tást. Öröm­mel je­lent­he­tem, hogy már kö­rül­be­lül öt­ve­nen vesz­nek részt eb­ben a szol­gá­lat­ban!

– Ha nem is túl sű­rűn, de éven­te azért több­ször is ha­za­lá­to­gat hosszabb-rö­vi­debb idő­re. Ilyen­kor te­le van a bő­rönd­je gyö­nyö­rű, kéz­zel ké­szí­tett dísz- és hasz­ná­la­ti tár­gyak­kal. Az eze­kért cse­ré­be össze­gyűj­tött ado­mány szin­tén fon­tos ügyet szol­gál.

– Eze­ket a kismé­re­tű tár­gya­kat – kulcs­tar­tó­kat, ék­sze­re­ket – na­gyon sze­gény em­be­rek, fő­leg öz­vegy­asszo­nyok ké­szí­tik, akik­nek sem­mi más meg­él­he­té­sük nincs. Te­hát aki ezek­ből vá­sá­rol, nem­csak kü­lön­le­ges, af­ri­kai dísz- vagy aján­dék­tárgy­hoz jut, ha­nem köz­vet­le­nül se­gít egy szük­ség­ben lé­vő csa­lá­dot. Mi­vel eze­ket fo­lya­ma­to­san szál­lít­juk ha­za sa­ját poggyá­szunk­ban, gya­kor­la­ti­lag min­dig kap­ha­tók.

– Ho­gyan le­het hoz­zá­juk jut­ni?

– Ha va­la­kit – gyü­le­ke­ze­te­ket, is­ko­lá­kat, egyéb kö­zös­sé­ge­ket – ér­de­kel, ír­jon ne­kem e-mailt a ba­lint.nai­ro­bi@ya­hoo.com cím­re, vagy hív­ja fel Ma­gyar­or­szá­gon Bá­lint Ani­kót a 20/ 824-5143-as te­le­fon­szá­mon. A két év­vel ez­előt­ti­hez ha­son­ló­an az idei Szél­ró­zsa if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zón is ter­ve­zünk ke­nyai vá­sárt. Ér­de­mes lesz fel­ke­res­ni az EK­ME sát­rát!

– Kö­ze­le­dik a hús­vét. Ho­gyan ké­szül­nek az ün­nep­re?

– Ke­nyá­ban a hús­vét és a ka­rá­csony ün­nep­lé­se na­gyon kü­lön­bö­zik az ott­ho­ni­tól. Nem­csak azért, mert itt az Egyen­lí­tőn ilyen­kor nyár van és hő­ség, és min­den har­so­gó zöld, ha­nem az em­be­rek élet­mód­ja mi­att is. Ren­ge­te­gen jár­nak Nai­ro­bi­ba dol­goz­ni vagy is­ko­lá­ba vi­dék­ről, tá­vo­li fal­vak­ból. Ők az ün­ne­pek előt­ti he­tek­ben út­ra kel­nek, ha­za­men­nek a szü­lők­höz, ro­ko­nok­hoz. „Me­gyünk kecs­két en­ni” – így fo­gal­maz­zák meg uta­zá­suk cél­ját. Ilyen­kor las­san ki­ürül a vá­ros, az üz­le­tek, és a for­ga­lom le­csen­de­se­dik. Nai­ro­bi kel­le­me­sen lak­ha­tó vá­ros­sá vá­lik…

Mind­ez a gyü­le­ke­zet­ben is na­gyon érez­he­tő. Egy hó­nap is­ko­lai szü­net van mind­két ün­nep kö­rül, te­hát a ke­nyai ta­gok vi­dék­re utaz­nak, a kül­föl­di­ek pe­dig sa­ját or­szá­guk­ba. Ezért az ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­te­ken jó­val ke­ve­seb­ben vesz­nek részt, mint más­kor. De azért mél­tó az ün­nep­lés, ka­rá­csony­kor pél­dá­ul sok-sok ének­kel, kü­lön prog­ra­mok­kal tet­tük kü­lön­le­ges­sé az al­kal­mat. Mi­vel két gyer­me­künk, Ani­kó és Mar­ci is itt volt ve­lünk, csa­lá­dunk kis négy­ta­gú „kó­ru­sa” is adott elő ha­gyo­má­nyos ma­gyar ka­rá­cso­nyi éne­ke­ket.

A gyü­le­ke­zet­ben már ké­szü­lő­dünk a hús­vét­ra; is­mét meg­kér­tek, hogy ír­jak egy szín­da­ra­bot, amit az if­jú­ság hu­szon­öt tag­ja ad majd elő. Idén a hús­vé­tot mi is ott­hon tölt­jük, de előt­te még be­ta­ní­tom a sze­rep­lő­ket. Örü­lünk, hogy ott­hon, Ma­gyar­or­szá­gon ün­ne­pel­het­ünk, de be kell val­la­nom: gon­do­la­ta­ink és szí­vünk egy ré­szét „itt­hon”, Nai­ro­bi­ban hagy­juk it­te­ni ked­ves ba­rá­ta­ink­kal, lel­ki test­vé­re­ink­kel.

BZs