A hét témája

Az aláb­bi­ak­ban rö­vi­dít­ve kö­zöl­jük Bá­lint­né Kis Be­á­ta le­ve­lét, ame­lyet a tá­mo­ga­tói szol­gá­lat ma­gyar­or­szá­gi párt­fo­gó­i­nak írt ez év feb­ru­ár­já­ban.

Ked­ves Párt­fo­gók!

Is­mét el­kez­dő­dött egy új év, és ide­je, hogy be­szá­mol­jak az it­te­ni mun­kánk­ról.

Min­de­nek­előtt sze­ret­ném meg­kö­szön­ni a ki­tar­tó tá­mo­ga­tást min­den­ki­nek; azok­nak, akik tud­ják to­vább foly­tat­ni 2010-ben is, és azok­nak is, akik ki­lép­tek a tá­mo­ga­tók so­rá­ból. Öröm­mel ír­ha­tom, hogy na­gyon cse­kély a le­mor­zso­ló­dás, sok­kal több az új je­lent­ke­ző. Míg 2008 már­ci­u­sá­ban 18 párt­fo­gó volt, 2009 de­cem­be­rét ép­pen a dup­lá­já­val, vagy­is 36 fő­vel zár­tuk. Ez a 36 fő 28 gye­rek­nek te­szi le­he­tő­vé, hogy ne az ut­cán csa­tan­gol­jon egész nap, ha­nem vi­szony­lag ren­de­zett éle­tet él­jen, és is­ko­lá­ba jár­jon.

A tá­mo­ga­tott gyer­me­ke­ket há­rom cso­port­ba so­rol­hat­juk.

1. Ál­ta­lá­nos is­ko­lá­sok. Több­sé­gük Ka­wang­wa­ré­ban jár is­ko­lá­ba, vi­szony­lag könnyű szá­mon tar­ta­ni őket, mert egy cso­por­tot al­kot­nak. Éle­tük elég egy­han­gú, ne­héz új­don­sá­got ír­ni ró­luk. Ha prob­lé­ma, be­teg­ség, egyéb ne­héz­ség adó­dik, ta­ná­ra­ik rög­tön jel­zik. Pél­dá­ul ami­kor hal­lot­tuk, hogy az egyik ár­va test­vér­párt rend­sze­re­sen meg­ve­ri a mos­to­ha­any­juk, utá­na­néz­tünk, és be­szél­tünk az asszonnyal. Gyak­ran elő­for­dul, hogy egy-egy gyer­mek meg­be­teg­szik, ilyen­kor se­gí­tünk or­vos­hoz vin­ni, és a ke­ze­lés költ­sé­ge­i­hez is hoz­zá­já­ru­lunk, ha szük­sé­ges. Ke­nyá­ban na­gyon sok em­ber­nek nincs biz­to­sí­tá­sa.

Ezek­nek a gye­re­kek­nek egy­ál­ta­lán nincs le­he­tő­sé­gük ki­rán­dul­ni vagy nya­ral­ni men­ni, így az év leg­na­gyobb ese­mé­nye az évi há­rom is­ko­lai ki­rán­du­lás. Ezek egy­na­pos, na­gyon egy­sze­rű ki­rán­du­lá­sok, de óri­á­si él­ményt je­len­te­nek szá­muk­ra. Dí­juk négy­száz shil­ling (kö­rül­be­lül ezer fo­rint), de az ár­vák ne­ve­lő­szü­lei ezt sem tud­ják ki­fi­zet­ni. Te­hát aki plusz aján­dé­kot kül­dött párt­fo­golt­já­nak az év fo­lya­mán vagy ka­rá­csony­ra, azt a ki­rán­du­lás­ra for­dí­tot­tuk, a töb­bi­ek­nek pe­dig más for­rás­ból fe­dez­tük. Így egyet­len tá­mo­ga­tott kis ár­vá­nak sem kel­lett könnyes szem­mel vé­gig­néz­nie, ho­gyan ké­szü­lőd­nek a töb­bi­ek a ki­rán­du­lás­ra…

1. Kö­zép­is­ko­lá­sok. Ők is két cso­por­tot al­kot­nak.

– Ko­ruk sze­rint kö­zép­is­ko­lá­sok. Ez kö­rül­be­lül meg­fe­lel az ott­hon meg­szo­kott, 14–19 éves kor­osz­tály­nak, akik nyol­ca­dik után el­kez­dik a kö­zép­is­ko­lát. Ke­nyá­ban na­gyon sok bent­la­ká­sos is­ko­la van. Ez az uta­zás­tól is meg­kí­mé­li a gye­re­ke­ket, amel­lett az ott­ho­ni­nál nyu­god­tabb kö­rül­mé­nye­ket és na­gyobb fe­gyel­met biz­to­sít a ta­nu­lás­hoz. Az ő tan­dí­ju­kat és kol­lé­gi­u­mi dí­ju­kat kis pót­lás­sal fe­de­zi a párt­fo­gói díj. Ha csak mód van rá, úgy in­téz­zük, hogy a tan­köny­ve­ket és az egyen­ru­hát a gond­vi­se­lők ve­gyék meg, hogy ők is hoz­zá­já­rul­ja­nak a ta­nít­ta­tás­hoz.

Ez az a cso­port, amellyel na­gyon ne­héz kap­cso­la­tot tar­ta­ni, az is­ko­lák gyak­ran Nai­ro­bin kí­vül van­nak, de olyan is elő­for­dul, hogy a gye­rek több száz ki­lo­mé­ter­re Nai­ro­bi­tól kol­lé­gis­ta. A har­mad­évek vé­gén ki­adott bi­zo­nyít­vá­nyo­kat azon­ban min­den eset­ben kér­jük – és előbb-utóbb meg is kap­juk tő­lük.

– Idő­sebb kö­zép­is­ko­lá­sok. Saj­nos sok gye­rek ki­ma­rad az is­ko­lá­ból kü­lön­bö­ző okok mi­att, a leg­gya­ko­ribb a tan­díj és más költ­sé­gek fe­de­ze­té­nek hi­á­nya. De sok eset­ben azért nem tud­nak is­ko­lá­ba jár­ni, mert a be­te­vő fa­lat­ju­kért kell kó­bo­rol­ni­uk az ut­cá­kon, ké­re­get­ni, lop­ni, ku­káz­ni nap­hosszat. Ha egy gye­rek tel­je­sen ár­ván ma­rad Nai­ro­bi­ban, gyak­ran vá­lik be­lő­le ut­ca­gye­rek, és ak­kor meg­in­dul a lej­tőn le­fe­lé.

Is­ten­nek há­la, több pél­da is van ar­ra, hogy is­ko­lá­ból ki­ma­radt, ut­ca­gye­rek­ké vált fi­a­ta­lok le­he­tő­sé­get kap­tak, és él­tek is ve­le. Ők hu­szon­éve­sen nem ül­nek vissza a gim­na­zis­ták kö­zé, egy­faj­ta es­ti is­ko­la­rend­szer­ben foly­tat­ják ta­nul­má­nya­i­kat. Ilyen eset­ben nem elég csak a tan­dí­ju­kat ki­fi­zet­ni, va­la­mi egy­sze­rű szál­lást és élel­met is kell ne­kik biz­to­sí­ta­ni. Ezért több párt­fo­gót kell ki­je­löl­ni szá­muk­ra, akik­nek az együt­tes se­gít­sé­ge te­szi le­he­tő­vé szá­muk­ra a ta­nu­lást. Eze­ket a fi­ú­kat sze­mé­lye­sen szá­mon tart­juk, be­szél­ge­tünk ve­lük éle­tük­ről, prob­lé­má­ik­ról, is­ko­lai elő­me­ne­te­lük­ről.

1. Fel­ső­ok­ta­tás. Akad­nak párt­fo­gók, akik azt ké­rik, ne­kik idő­sebb, a cél­hoz kö­ze­lebb ál­ló fi­a­talt je­löl­jünk ki, mert sze­ret­nék tud­ni, hogy va­la­kit gya­kor­la­ti­lag el­in­dí­tot­tak egy pá­lyán.

Ez tel­je­sen meg­egye­zik az it­te­ni el­kép­ze­lé­se­ink­kel, hi­szen ki­bír­ha­tat­la­nul ne­héz lát­ni az éhe­ző, el­kal­ló­dó­ban lé­vő, ki­ta­szí­tott kis­gyer­me­ke­ket, de nem ke­vés­bé szo­mo­rú, ha egy húsz­éves, te­het­sé­ges fi­a­tal nem tud­ja foly­tat­ni ta­nul­má­nya­it, és re­mény­te­le­nül, cél­ta­la­nul rossz tár­sa­ság­ba ke­rül, vagy rossz út­ra kény­sze­rül. Ezért egy­re több ilyen fi­a­talt ka­ro­lunk fel.

Ve­lük kö­zö­sen vá­laszt­juk ki a fel­ső­fo­kú tan­fo­lya­mot (egye­tem­re ter­mé­sze­te­sen nem gon­dol­ha­tunk), amit el sze­ret­né­nek vé­gez­ni. Ma­gam is rend­sze­re­sen ta­lál­ko­zom, hossza­san be­szél­ge­tek ve­lük éle­tük­ről, cél­ja­ik­ról. Már több vég­zett gye­re­künk is van; akad, aki ál­lást is ta­lált, van, aki most ke­res. Az ő ese­tük­ben a tan­díj je­len­tős összeg, ezért ré­szük­re há­rom-négy párt­fo­gó tá­mo­ga­tá­sa szük­sé­ges.

A töb­bi prog­ra­munk­ról rö­vi­den:

– A ka­rá­cso­nyi ün­nep­ség na­gyon jól si­ke­rült, iga­zi szép kö­zös ün­nep­lé­se volt Jé­zus szü­le­té­sé­nek.

– Az ebé­del­te­té­si prog­ram na­gyon jól ha­lad, a gye­re­kek kis ének­kart ala­kí­tot­tak, feb­ru­ár 7-én meg­hív­tuk őket az Uhu­ru út­ra, a gyü­le­ke­ze­tünk­be éne­kel­ni és be­mu­tat­koz­ni. Na­gyon szép al­ka­lom volt. Az össze­gyűj­tött ado­mány­ból edé­nye­ket, tá­nyé­ro­kat és ka­na­la­kat tu­dunk vá­sá­rol­ni az ét­ke­zé­si prog­ram­hoz (ed­dig köl­csön­esz­kö­zö­ket hasz­nál­tunk).

Mint tud­juk, a tá­mo­ga­tás­ban és ét­kez­te­tés­ben részt ve­vő gye­re­kek nem ­csak evan­gé­li­ku­sok, leg­töb­ben sem­mi­lyen egy­ház­hoz nem tar­toz­tak, töb­ben kö­zü­lük isz­lám val­lá­sú­ak. Ezért nagy öröm­mel írom, hogy mos­tan­ra mind­annyi­an jár­nak a va­sár­na­pi is­ko­lá­ba, a hu­szon­öt­ből hár­man ta­valy kon­fir­mál­tak, idén tí­zen jár­nak ok­ta­tás­ra. Szom­ba­ton­ként se­gí­te­nek a temp­lom és kör­nyé­ke ta­ka­rí­tá­sá­ban. So­kak test­vé­rei, szü­lei is el­kezd­tek is­ten­tisz­te­let­re jár­ni.

– Az ut­ca­gye­re­kek ré­szé­re el­ké­szült a zu­hany­zó, he­ti két al­ka­lom­mal men­nek negy­ven­öten tisz­tál­kod­ni, ru­há­ju­kat ki­mos­ni. Mi­vel a szá­rí­tás­hoz idő kell, be­ren­dez­tek egy kis he­lyi­sé­get rak­tár­nak, ahol tar­ta­lék öl­tö­zé­kek áll­nak, ezt ve­he­tik fel a ki­mo­sott he­lyett. Er­re a cél­ra igyek­szünk mi­nél több hasz­nált fér­fi­ru­hát gyűj­te­ni (ott­hon­ról kül­de­ni nem ér­de­mes!). A tisz­tál­ko­dás és ét­ke­zés után áhí­tat és ok­ta­tás van a fi­úk­nak, töb­ben is­ko­la-elő­ké­szí­té­sen vesz­nek részt. A gon­dos­ko­dás már­is lát­szik a kis csa­pa­ton, re­mél­jük, mi­nél töb­ben jár­hat­nak majd kö­zü­lük is­ko­lá­ba.

Ter­mé­sze­te­sen ennyi csa­lád, gye­rek, is­ko­la és ügy szá­mon­tar­tá­sá­val na­gyon sok a te­en­dő. A he­lyi em­be­rek­nek nem erős­sé­gük a dol­gok pre­cíz nyil­ván­tar­tá­sa, ezért ál­lan­dó irá­nyí­tás­ra, szer­ve­zés­re van szük­sé­gük. A gye­re­kek lá­to­ga­tá­sát a nyo­mor­ne­gye­dek­ben nagy­részt he­lyi ön­kén­tes mun­ká­sok vég­zik, eb­ben és a nyil­ván­tar­tá­si rend­szer to­vább­fej­lesz­té­sé­ben nagy se­gít­sé­günk­re volt Ben­ce Zsó­fia, aki ön­kén­tes­ként hat hó­na­pig mun­kál­ko­dott a Heart to Heart pro­jek­te­ken Nai­ro­bi­ban és má­sutt.

Hisszük, hogy Is­ten meg­áld­ja mind­annyi­unk erő­fe­szí­té­sét és se­gí­tő szán­dé­kát itt, Ke­nyá­ban és ott­hon, Ma­gyar­or­szá­gon is, amint így együtt igyek­szünk ezek­nek az el­esett gyer­me­kek­nek a tes­ti-lel­ki épü­lé­sét szol­gál­ni. És kér­jük, hogy áld­ja meg azok éle­tét is, akik sze­mé­lyes ál­do­za­tot is ké­szek vál­lal­ni ezért a mun­ká­ért.

Nai­ro­bi, 2010. feb­ru­ár 19.

Sze­re­tet­tel

Bea