A hét témája

Sam­bu­ru Han­di­cap Edu­ca­ti­on & Re­ha­bi­li­ta­ti­on Prog­ramme – eb­ben a rend­kí­vül sze­gény in­té­zet­ben dol­goz­tam né­hány hé­tig mint gyógy­tor­nász fi­zi­ká­li­san, men­tá­li­san és hal­mo­zot­tan sé­rült gye­re­kek kö­zött. Ki­vá­lasz­tot­tam ki­lenc gye­re­ket, akik­kel na­pi rend­sze­res­ség­gel fog­lal­koz­tam. Úgy lát­tam, hogy ők a leg­in­kább fej­leszt­he­tő­ek az adott kö­rül­mé­nyek kö­zött az én tu­dá­som­mal. El is ér­tünk ered­mé­nye­ket.

Ho­gyan se­gí­tet­tek ne­kik a ma­gyar evan­gé­li­ku­sok? A „pó­ló­ak­ció” ke­re­té­ben össze­gyűj­tött pénz­ből ren­ge­teg min­dent kap­tak. Vit­tem ne­kik több mint húsz lab­dát, na­po­kig csak azok­kal ját­szot­tak. Ezek a mun­kám­ban is nagy se­gít­sé­gem­re vol­tak, mert könnyebb rá­ven­ni egy négy-öt éves kis­ma­nót, hogy tíz­szer emel­je ma­gas­ba a kar­ját, ha egy lab­da vár­ja oda­fenn. Ka­pott min­den­ki va­la­mi­lyen új ru­hát is: pó­lót, szok­nyács­kát. Hi­he­tet­len öröm volt ne­kik! Hat gye­rek ci­pőt is ka­pott – ne­kik volt leg­in­kább szük­sé­gük rá a já­rás­kor­rek­ció mi­att (amúgy me­zít­láb jár­nak).

A ma­gyar evan­gé­li­ku­sok tá­mo­ga­tá­sá­ból tud­tam fi­zet­ni egy au­tó­sze­re­lő-ta­nonc ba­rá­tom úti­költ­sé­gét, aki egy dél­után alatt meg­ra­gasz­tot­ta a ke­re­kes­ szé­kek összes ki­lyu­kadt ke­re­két. Vet­tem még négy pár tö­mör­gu­mi ke­re­ket és egy tel­je­sen új gye­rek-­ke­re­kes­szé­ket is.

„Gyer­me­ke­im” ne­vé­ben is na­gyon kö­szö­nöm az ál­do­zat­kész, ön­zet­len ada­ko­zást!

Ben­ce Zsó­f i